Nyestek és egyéb kártevők

A házba betolakodó darazsakról és szentjánosbogarakról már írtam, de azokat viszonylag könnyen tessékeltem ki. Nem így a nyesteket. A környéken van belőlük bőven. Az úgy kezdődött, hogy a régi tetőtől könnyes búcsút kellett venni és az új felrakásakor a ház elején lévő oszlop megsüllyedése miatt olyan szintkülönbség lett, amit elég nehéz volt korrigálni. Ennek következtében a tetőt néhány helyen alá kellett támasztani, ennek következtében nem mindenhol simult rá a gerendázatra. Ennek az lett a következménye, hogy néhány helyen rés keletkezett, pl. az oszlopfőknél, a két ház találkozásánál elől és hátul. Aztán felkerült a szigetelés és a fólia. Tudni kell, hogy a sárfödémes mennyezeti gerendázat remekül vezeti a hangot. Csodálatos dolog reggel fél 5-kor egy-két nagy puffanásra, dübörgésre vagy éppen sivalkodásra ébredni, mert az önkényes lakásfoglalók éppen összekaptak a fejem felett. Annyiból azért rendesek voltak, hogy bár a padlást összevissza szarták, azon kívül csak a nyári konyha lábtörlőjét használták rendszeresen nyilvános budinak (na meg az egyik citromfű bokrot). Ha éjszaka harmat volt, reggelre a kocsi tele volt lábnyomokkal. Még szerencse, hogy a belsejében nem rágtak el semmit.

Nagyon dühös voltam emiatt, főleg azért, mert még a tető készítőjével is állandóan vitatkozni kellett, pedig ő helyi lakos és ismeri a nyesthelyzetet. Ő soha el nem tudta képzelni, ugyan hol mehetnek fel azok az állatok a padlásra. Persze a sok szar volt a bizonyíték rá. Én elkezdtem bedugdosni a réseket és a végén 2 helyet fedeztem fel, ahol felugrottak, a nyomukat is megtaláltam. Na akkor már nem volt mese. A nagy huzakodásnak az lett a vége, hogy mire győztesen kerültem ki a vitából, addigra le kellett bontani a fél tetőn a szigetelést, mert szétugrálták a dögök.

Rávetettem magam a netre, hogyan lehet ellenük védekezni és a következő próbálkozásokat tettem: 2 doboz patkányméreg. Mindmegették, köszönték szépen, éltek és virultak tovább. Minden este - mint valami régimódi lámpagyújtogató - végigjártam a házat és kivül-belül kopogtattam a mennyezetet. Később feltettem egy rádiót, melynek a hosszabbítóját bevezettem a házba. Akármikor felébredtem, mindig bedugtam egy kis időre. Próbáltam visszaszoktatni a macskákat, még cicalépcső is készült (a tetőcsere előtt gyakran jártak fel a környék macskái, a munkások el is ájultak a sarkokban uralkodó pisiszagtól). Elszedtem a környék összes kutyája alól a rongyot és feltettem, mert állítólag a kutyáktól félnek. (Két nap múlva a tv-ben nyilatkozott egy szakértő, hogy a kutyaszagtól 5 percig tartanak, aztán belefekszenek a rongyokba.) Szóval itt is igaz, hogy a megelőzés az egyetlen megoldás. Tehát összes lyuk betöm, beszögel, kipúrhaboz. Most aztán így néznek ki a putri stratégiai pontjai: ez a kapunál lévő, megsüllyedt oszlop.

Ez a két ház találkozásánál látható: púrhabcsimbókok lógnak, a többi rés be van szögelve.

Ez is a két ház találkozásánál készült, ez a hátsó nézet:

Ez is ugyanaz, csak más szögből. Itt a főépület legszélső gerendája sérült, letört belőle egy darab és azt nem lehetett javítani, viszont mellette keletkezett 1-2 lyuk, ahol nemcsak a dögök, hanem még madarak is beköltözhettek volna, úgyhogy be kellett szögelni. Nem valami szép, de hát ezt csak a szomszéd látja, őt meg amúgy sem kedvelem túlzottan.

A ház hátulját is végig kifújták púrhabbal, hogy egyetlen rés se maradjon.

Hát így nézünk mi ki. De hogy el ne kiabáljam, valószinűleg sikerült költözésre bírnom a hívatlan vendögöket, azóta nincs dobogás, sivítozás és szarcsomó a lábtörlőn. Maradjon is így. Már épp ideje volt, mert nemcsak összeszarták a padlást, de egy helyen át is hugyozták a födémet és a konyhában folyt le, pfúj.

Azóta csak egy komolyabb incidens volt, amikor az árokban egy fej nélküli csirkét találtam. A szomszéd néni azt mondta, hogy görény tette (azaz ő girínynek mondta).

Ezen kívül már csak a békák jutnak eszembe, de hát ők csak iszonyú nagy hanggal vannak, különben nem zavarnak, meg aztán biológiai szúnyogirtónak épp megfelelnek. (Egyik nap látom, hogy egy béka ugrál az eper között, de valahogy furcsán mozgott, nem haladt. Feltettem az okulát és észrevettem, persze hogy nem halad, az egyik lábán egy termetes sikló lógott. Aztán megmentettem.)

Siklóról jut eszembe az egyik nagy hős férfi, ki a tetőcserénél segédkezett. Kész lett a tető, persze otthagytak mindent szanaszét. Júliustól októberig kajabáltam velük, hogy vigyék el a nagy fóliákat, amikkel a tető volt letakarva, azaz a padlástér. Aztán októberben végre hősünk rászánta - volna - magát, de amint felemelte a fóliát, tucatszámra áramlottak ki alóla a siklók, amelyek téli álomhoz készülődtek a jó meleg sátor alatt. Jól kinevettem, fél egy ilyen kis nyomorult siklótól.

Béka-rock around the clock

Tavaly az önkormányzat megcsináltatta a vízelvezető árkot, amit a két évvel ezelőtti vihar tönkretett. Persze

csak félig, pedig az árok telekkönyvileg is az ő tulajdona.

Bezzeg a patak rendbentartása rendszeresen elmarad, ennek következtében egy-egy nagy esőzésnél a hegyről lezúduló hordalék a kertem végében köt ki, jól elzárva a víz útját.

A másik oldalon meg már benőtte a gaz.

Így lett saját békás tavam, ahol olyan koncertet rendeznek éjjel-nappal, hogy "öröm" hallgatni. Ennyit a csendes vidéki életről.

A szomszéd kertje mindig zöldebb...

sajnos. Merthogy a felkarózott növényeken és a terpeszkedő tökén kívül minden ami zöld, az gyom. A gyom pedig, mind tudjuk, nem ismer határokat és nemcsak azért, mert nincs kerítés. Ilyenkor nagyon dühös vagyok. Kéthetenként járok le, nagyon sokat dolgozom, hogy minden növényt ellássak, meglocsoljak, permetezzek, felkötözzek, megkapáljak és minden gyomot kiírtsak. A kerítésen kívül is mindig kigyomlálok, olyan növényeket ültetek oda, amelyek kevés gondozást igényelnek, mégis jól mutatnak. Lenyírom a füvet, rendezkedek, hogy szó ne érje a ház elejét. Ezek meg otthon meresztik a seggüket napszám, a gyom pedig elönti a környéket.

A mérgelődés mellett persze a sövényt is megnyírtam, mert most, főleg az esők után úgy nő, mintha húznák. Itt még nyíratlan:

Betakarítottam az első cékla- és répatermést és néhány fej hagymát is:

Ez pedig az eper vége és a málna kezdete (nem adta könnyen, még most is ég az alkarom):

Sárával volt némi nézeteltérésem, mert bár még csak nyeretlen kétéves, de akkor sem mondható, hogy túlzottan megerőltette volna magát, igaz, az ízére nem panaszkodhattam.

Viktória kicsit nagylelkűbb lesz, úgy tünik:

Már loptam tőle 1 szemet, finom, de még érhet. A katalógus szerint is július elején érik.

Egyébként a terméskilátások vegyesek: őszibarack és nagyszemű szilva annyi lesz mint a fene, a többi meg említésre sem méltó. Ugyanígy van a zöldségeknél: a gyökérzöldségek még úgy-ahogy, uborka ha lesz, csak azért lesz, mert 6x vetettem és így megmaradt kb. 8 tő. Persze 2 ebből még csak két leveles állapotban van. A paradicsom és a paprika silány. A karalábé és a kelkáposzta rohamléptekkel kezdi behozni az elmaradását, fejes és lilakáposzta az idén nem lesz, pedig tavaly olyan termésem volt, hogy már nem tudtam vele mit kezdeni. Most meg még 10 cm-esek az egy hónapja kiültetett palánták. Péntek hajnalban volt egy kis eső, talán ez lendít valamit a helyzeten. Meglátjuk.

Idővonal - Évus kedvéért

Nos hát álljon itt egy idővonal, mikor mi készült el és hol is tartok most:

2006

• megvettem a házat és leköltöztettem az oda szánt bútorokat és egyéb holmikat

2007

• kicserélésre kerül a főház összes ajtaja és ablaka
• elkészül a ház teljes elektromos hálózatának cseréje
• felújítják az utcai szobát, lekerül róla az álmennyezetet, hajópadlót kap

2008

• elkészül a teljes tetőcsere
• felújításra és áthelyezésre kerül a fürdőszoba, ezzel együtt a vízvezetékrendszer
• befejeződik a belső felújítás, a teljes álmennyezet eltávolítása, a hátsó szoba járólapozása
• kész a kibővített konyha

2009

• új ajtót és ablakot kap a melléképület
• új kerítés készül, új telekhatárral és árokkal

2010

• elkészül a ház teljes bevakolása
• új járdát és lépcsőt kap az udvar

2011

• szint kap a ház

2012

• elkészül a nyári konyha teljes felújítása, járólapozása

Itt tartok most. A konyha kidíszítése ez év első felében folyamatosan történt. Most már csak két nagyobb lélegzetű munka van hátra: a hátsó szobában leválasztani a fürdőszobát (reményeim szerint ebben a hónapban ez meg fog történni), a másik pedig az ún. fáskamra rendbehozatala, de ez valószinűleg már jövőre marad. Eredetileg ehhez nem akartam nyúlni, mert nincs nagy jelentősége, de néhány éven belül a fűtéskorszerűsítéskor szükség lesz rá, és ebben az állapotában alkalmatlan lenne a feladatra.

Persze a fent felsoroltak csak a nagyobb munkálatokat veszik számba, a sok aprósággal folyamatosan kell foglalkozni. Ahogy eszembe jutnak dolgok, majd dokumentálom is őket.

S Évus kedvéért álljon itt az én karácsonyi dekorációm, sajna csak ez az egy kép van róla, s még mindig nem tudom megfordítani:

Kicsinosítom magamat...

azaz a konyhámat. Amikor tervezgettem, volt egy határozott elképzelésem, tovább akartam vinni a fenyő-vonalat. Először úgy gondoltam, majd az asztalossal megcsináltatom. De aztán az árajánlat olyan borsosra sikerült, hogy elálltam ettől a tervtől. Nézegettem bútorboltban, interneten, találtam több helyen is olyat, ami árban is megfelelt és jól is nézett ki. Ennek már két éve. Az idő azonban karácsonykor jött el (köszönhetően a Jézuska bőkezűségének). Nagy lendülettel kerestem a kiszemelt termékeket a cég honlapján, még fel is hívtam őket, mire közölték, már nem gyártanak fenyő konyhabútort. Puff. Na sebaj, gondoltam, irány az RS, igaz, kicsit drágábban, de hát a Jézuska ugye... A második orcáraesés itt ért. Már ők sem forgalmaznak fenyő konyhabútort. Nna ilyenkor jön jól barátom, Gugli, hosszas keresés után találtam Békésen egy gyártót, kiméregettem, hová mekkora szekrény fér el és megrendeltem. Konyhaszekrény november végén megérkezett Budapestre. Mivel esélytelen volt, hogy a lakásomon tároljam, már a becipelése is megoldhatatlan lett volna, ezért a munkahelyem raktárában helyeztem el őket. Aztán valahogy úgy alakult, hogy az év végét nem a putriban töltöttem. És azután is hosszú ideig nem mentem, így a putri március 15-ére kapta meg karácsonyi ajándékát. Azért nem tiltakozott. Persze innen sem volt sima az út, meg a falak sem, úgyhogy új akasztókat és összeszerelő készletet kellett hozzá vásárolni, hogy végre a falra kerüljön és kihozhassam a ruhásszekrényből a konyhai felszereléseket. A végeredmény ez lett:

A bejárati ajtó mögött volt egy kb. 120x50 cm-es hely, s gondoltam, oda is kéne valami szekrény, mert a fránya konyhai felszerelés állandóan szaporodik, soha semennyi hely nem elég neki. Na ez sem volt egyszerű menet, mert olyat szerettem volna, ami a lehető legjobban kitölti ezt a teret. Az ilyenek többnyire rengeteg fiókkal rendelkeztek, amire nekem nem nagy szükségem volt. Végül aztán hosszas utánjárást követően ezt a problémát is megoldottam, igaz, a mintatermi bemutató darabbal, de legalább olcsóbb volt így, mert ezeket a tömörfa szekrényeket igencsak borsos áron adják.

Amikor ezzel elkészültem, felfigyeltem egy apró szépséghibára. Ha belépünk a bejárati ajtón, a komód is és a konyhaszekrény is a jobb oldalon van, a bal oldalon viszont egy nagy fehér fal. Mintha felborulna a konyha. Eszembe jutott, hogy van 3 üveglapom, ami szépen kidolgozott, vastag, vitrinbe való és ezek felhasználásával bepolcoztattam a bal oldalt. Azt nem mondanám, hogy az asztalos nagyon örült volna újabb ötletemnek, mert a girbe-gurba falak miatt háromszor kellett nekifutni, mire jó lett, de mostmár kész, szerintem így már egyensúlyba került a két oldal.

Nekem tetszik.

Kert végében patak csordogál...

hogy a rosseb egye meg. Pedig milyen romantikusan hangzott a hírdetésben. A patak önkormányzati terület. Falusi önkormányzat anyagilag felnéz a templom egerére. Ennek megfelelően néz ki minden, a tulajdonában lévő patak- és árokpart. Nyakig ér a gaz. A patak az évtizedes bányászat eredményeként csak esős időben megfelelő vízhozamú, egyébként alig csordogál. Mivel az én kertem mögötti rész a legalacsonyabb és teljesen egyenes szakasza, ha kevés a víz, az előtte és utána lévő részeket magas gyom növi be, lehetőleg csalán. Így azt az önkormányzati közmunkások sem vágják le. Ha nem akarok csalánkerítést, akkor gyomirtózok. A patakban lévő kevés víz ott pang és büdösödik, a környék összes békája nekem ad szerenádot éjjelente. Olyan hangerővel, hogy a kb. 40 m-re lévő hálószobában is jól hallani. Mostanában - rájuk való tekintettel - gyomirtózás helyett a kertben összeszedett gyomot és levágott citromfű és mentaleveleket kicsit megszárítom és leterítem vele a patakpartot, talajtakaróként használva azokat, így nem nő olyan tempóban a gaz. Ki tudja mi volt szebb, amikor megvettem, a csalán vagy ez a dizájnos kerítés?

A túloldalon csak az oszlopok látszanak, na azon az oldalon a szomszédnak kéne megcsináltatnia. Unokáim sem fogják látni. A felső képen látszik, hogy a patak partján jórészt már ki is dőlt.

A telekhatárt nemcsak a kerítés jelzi, hanem ott megy az árok is. S hogy miért ilyen kanyargósan? Hát azt hiszem, minderről az a nagy diófa tehet. A régebbi tulaj valószinűleg kilobbizta annakidején (1976-ban telekkönyvezték a környéket), hogy a diófa az ő kertjében legyen. Ezért aztán ilyen bütykös lett a kert. A többi mind szabályos téglalap, ez meg bütykös - volt két évvel ezelőttig, amikoris olyan felhőszakadás zúdult a falura, hogy mindent letarolt, az árkot elmosta és betemette, a kerítést pedig átszabta. (Amit én csináltattam, azt nem, ez itt a szomszédé. Csak megjegyzem, hogy 1 ilyen kerítésoszlopnakvaló háromezret kóstált.)

Így aztán szomszéddal, ki szintén őrült pesti, megállapodtunk, hogy telekkönyvileg is kiegyenesíttetjük a kertjeinket, a diófát meg úgyis megütötte a guta vagy belefulladt a vízbe. Sajnálom, mert kiváló diót adott, gyönyörű bélzet, jól törő héjazat. Tény, hogy a fenti jeles esemény után - melyhez hasonlót az itt lakó öregek még életükben nem láttak - alapos tereprendezést kellett tartani, árkot ásni és romokat eltakarítani, mert a magasabban lakók kertjében elásott szemét mind nálunk kötött ki, a kerti pottyantósok beltartalmáról nem is beszélve. Vegyvédelmi gumicsizma hónapokig alapfelszerelés volt. Szomszédom halált megvető bátorsággal harcolt meg az önkormányzattal, míg beszerezte az engedélyeket, hiszen az árok is önkormányzati tulajdon, önálló hrsz-e van, földmérőt hívott, új árkot ásatott, stb. Azért mindenkit lebeszélnék a földmérőről, amennyiben nem életbevágó a dolog, mert 130 ezerért volt képes szóba állni velünk.

Elkészülte után ilyen lett, az elhalálozott diófát a múlt héten vágták ki.

Ilyen a patakpart nyáron, jó nagy eső után. A kerítés túloldalán az a pocséta a patak.

És ilyen télen:

A kertnek egyébként remek talaja van, majdnem minden megterem benne. Felásni ugyan nem bírnám, de minden évben felszánttatom, így könnyebb vele dolgozni, igaz, ágyások sosem lesznek benne, a közepe zöldségeskert, a gyümölcsfák és bokrok a szélére kerültek. Az elmúlt években málnát, epret, fekete ribizlit, mókusmogyorót, áfonyát telepítettem, vettem néhány gyümölcsfát is, amit szeretek: cseresznye, alma, sárgabarack. Ezen a talajon szinte csak a szilvafa marad meg hosszabb ideig, a többit 10-15 évenként pótolni kell. Amikor megvettem, tele volt lepukkadt szilvafákkal. Mindet ki kellett vágatni, csak 2 élte túl a láncfűrész tombolását. Ezeket most próbálom megmenteni az utókornak, mert eddigi életükben metszőollót még képen sem láttak. Próbált már valaki elhanyagolt szilvafát megújítani? Hát én igen. Nem semmi. Az egyiknek már alig van ága, ami van, azt is le fogom vágni az idén, mert mind elszáradt. A másikon annyi termés van, hogy nem győzöm alátámasztani az ágait. Így most kétszilvafás nemes vagyok. Még.

Hátsó fertály

Ez tulajdonképpen a házhoz épített alsó épületet jelenti, amely nyári konyhából és fáskamrából áll. Valószinűleg nem egyidős a házzal, úgy gondolom, az 1932-es tűzvész után építhették. Minőségében természetesen nem olyan szinvonalas, mint a főház, főleg az aljzata okoz komoly gondot. Habár fekete terméskövekre építették, nincs szigetelve, vizesedik. Természetesen alig, hiszen a ház komoly védművekkel rendelkezik, de most, hogy kész, belül látszik némi falvizesedés. Az is érdekes, hogy reggelre vagy esős időben a tornác repedései és a fáskamra aljzatbetonja is olyan, mintha vizes lenne. Ez a probléma sajnos teljes egészében sosem lesz orvosolható. Tehát innen indultunk:

Látszik, hogy a terméskő alap le van vakolva és olyan mintha vizesedne. Nemcsak olyan..

Ilyen volt elölről.

Kezdetét vette tehát egy több éves folyamat. Először új tetőt kapott ő is, természetesen minden extrával, kéményjavítással, ereszcsatornával, szellőzőkkel és 10 cm-es belső szigeteléssel, lefóliázva, új tűzfallal és kapott 3 tornácoszlopot is, hogy még stabilabb legyen.

A csatorna alatt látható széles vízszintes deszkázat nem mondható éppen szépnek, de sajnos nem volt más megoldás, 26 cm-rel kellett a tető egyik oldalát megemelni, hogy vízszintbe kerüljön. A deszkázat az így keletkezett rést hivatott eltakarni.

Aztán kapott új ablakot, és természetesen ajtót is, de csak a konyha, a fáskamra ajtaját szeretném megmenteni.

Eredetileg üvegajtó volt benne, de úgy gondoltam, jobb a tömör, talán jobban véd a nem kívánatos látogatók szeme elől és persze több pontos biztonsági zár is van rajta. Tudom, hogy aki be akar menni, az úgyis megteszi, de azért nem szeretném megkönnyíteni a dolgát.

Az udvari lépcsőfeljáró is rossz állapotban volt és főleg balesetveszélyes. A tornác vége pedig durva, töredezett beton volt, nem volt rendesen eldolgozva. Idővel ez is megszépült.

Új lépcsőt kapott, ejtőcsatornát és a tornác végét kőlapokkal fedték le. Valamelyest persze eltér a ház végén kibontott terméskőtől, de így is jól néz ki.

Ezen a képen még jobban látszik a lábazat, a kőműves két napot üldögélt előtte a hokedlin és kis botdarabkákkal tömködte a résekbe a kötőanyagot, mire így nézett ki. Immáron bepucolva várta szines ruháját.

És így néz ki teljes pompájában, halvány barack szinű ruhájában az én kis putrinkám.

Természetesen a nyári konyha is ki lett tatarozva, mert ez a linóleumos, omladozó falas lyuk méltatlan volt a kivül-belül megújult házikóhoz:

Itt teljesen fel kellett törni a linóleum alatti betont, amely itt-ott 1-2 cm vastag volt, máshol 20 cm. A feltöréskor olyan volt, mintha lyukakat tömködtek volna be vele, a maradék betont pedig szétkenték volna. A kőműves szerint ez így is volt, a patkánylyukakat szüntették meg ily módon. A feltört beton alól kihordták a földet, hogy legyen helye a több mint 10 cm-es beton alapnak és a gres lapoknak és még az ajtó is becsukódjon anélkül, hogy le kellene belőle gyalulni.

A végeredménnyel elégedett vagyok, szép, könnyű tisztán tartani.

Ezzel nagyjából a ház felújítása befejeződött, én is nagyjából elszegényedtem, már csak egy szégyenfoltja van a putrinak, a fáskamra, de rá is hamarosan sor kerül.

S persze még hátravan a berendezés, hogy úgy is nézzen ki, mint egy igazi ház, amit laknak és szeretnek, nem pedig egy lomtár putri, na és persze a kert is alapos rendezésre és főleg kerítésre szorult.

Bejárati ajtó

Valamikor dupla ajtaja volt a háznak, egy tömör külső és egy üveges belső. Az idő vasfoga azonban legjobban a külső ajtót viselte meg, a legtöbb házon, amit megnéztem, már nem volt rajta, ezen sem, a padláson árválkodott, de természetesen menthetetlen volt, végül megmelegedtem mellette. Az összes ajtó- és ablakcsere közül ez volt a legbonyolultabb, mert a belső keretet is ki kellett szedni, ami automatikusan maga után vonta a felette lévő fal leszakadását.

A helyreállítás természetesen már modern eszközökkel történt: vas áthidalók és tégla pótlás. Ha nagyon meleg van nyáron, a külső ajtót is becsukom, így egész sokáig hűvöset tudok tartani a konyhában. Sajnos a főzés miatt nyáron a konyha sokkal jobban felmelegszik, mint szeretném.

Ebbe az ajtóba is ugyanolyan üveg került, mint a szobaiba, szinben a fához illő, nem lehet belátni rajta. Az ajtón belül is jelentős változások történtek. Amikor megvettem, így nézett ki:

Nem pontosan tudom, miért volt kicsempézve, mert a tűzhely a hátsó, ún. lakókonyhában volt, a hűtőszekrényt pedig a tiszta szobában tartották. Mindenesetre én átcsempéztettem és ide helyeztettem át a tűzhelyet, így legalább huzatot is lehet csinálni és az ételszag hamarabb kimegy.

Aztán a villanyórát is száműztem a ház külső falára, végül egy csinos kis dobozt is kapott, hogy ne lógjon ki a többi felújított nyílászáró közül.

Itt már be is van vakolva a ház, amelynek a felújítása ezzel nagyjából elkészült. Már csak egy nagy kérdés maradt: milyen szinű legyen? Az hagyományos szinek: fehér falak, sötétbarna nyílászárók és tornácoszlopok. De hát a meleg cseresznye szinű fa mellett a hideg fehér szerintem nem mutatna jól, ezért meglepő döntést hoztam.

Fürdőszoba - meglendül a fantáziám

Sok ötletem volt a fürdőszobával kapcsolatban, de a leginkább vágyottat - még - nem valósítottam meg. Egy igazi, régimódi lábas kádat szerettem volna, de mivel az eredetileg betervezett javítások helyett szinte mindent kicseréltettem, így anyagilag nem bírtam volna, illetve valami másnak a rovására lett volna meg, azt pedig nem akartam. Egy ilyen kád alsó hangon is 350 ezer, szóval majd ha másra nem kell, akkor lesz lábas kád. A fürdőszoba bekerült a belső szoba hátsó falára, teljesen új csövezés és szaniterek - természetesen. Itt kissé elmerültem a szecesszió világában és a jézuskának jó mélyen kellett a zsebébe nyúlnia, hogy bokrétás porcelán díszelegjen a budifedőn. És ha lúd... bokrétás mosdótálat is csináltattam. Ez nagyon szép, de mint utólag kiderült, nem elég vastag, így a lefolyóban néha megáll a víz. A mosdótálhoz természetesen mosdótartó állvány is dukál, amit szintén újonnan csináltattam. Nem egészen ilyet gondoltam, de az asztalos átértelmezte óhajomat. Innen indultunk és akárhogy szerkesztgetem a nyomorult képeket, mindig ilyen marad:

Ilyen lett a mosdóállvány, de ez azért nem jó, mert amikor a vízcsaphoz nyúlok, a piszkos víz a falra fröccsen.

A hálószobától most még két nagy szekrény választja el, de már megvan az ötlet a leválasztásra is, csak isten és az asztalos malmai lassan őrölnek. Meg aztán nem is lesz ez valami kellemes munka, úgy megötleteltem. Ha egyszer elkészül, azt is meg fogom mutatni.

Időközben orvosoltuk a falra fröccsenő víz problémáját is, kapott az állvány egy háttámlát:

Kicsinosítva így néz ki, a jobb oldalon látható fekete lepel alatt egy masszírozógép lakik. A fürdőkád egy olcsó lemezkád, amíg a lábas meg nem lesz, ez szolgál.

A csaptelepek is egytől egyig retro darabok, a lakásomban szerzett tapasztalatok alapján nem barkácsáruházban vettem, hanem szakkereskedésben, jó drága volt, de úgy látom, megérte az árát. Itt is egyetlen dolgot tartottam meg, a boylert, a vízvezetékszerelő javaslatára. Azóta már ez is kilyukadt, szerencsére ez Hajdú és meg tudták javítani.