BUÉK

Szabadságon

vagyok, amit szeretnék hasznosan eltölteni (bár nem tudom, a pénzszórás is ebbe a kategóriába tartozik-e), mindenesetre megrendeltem a putri karácsonyi ajándékát, a fürdőszobaszekrényeket. Ahhoz képest, hogy már mióta keresem a megfelelő megoldást, nem vagyok biztos benne, hogy meg is találtam. Viszont jó drága volt, de hát a putrinak mindent. Végül is cseresznye szint választottam, amilyen a válaszfal kerete is. Olyan lesz amilyen, oszt kész.

A kocsonya meg ilyen lett: finom, csak a sovány húsokat tettem bele, mert én így szeretem, a füstölt csülök ment a bablevesbe.

Befejeztem a fűszerpaprika feldolgozását is, a fél literes doboz majdnem tele lett. Tettem bele babérlevelet, állítólag segít távol tartani a molyokat. Már teszteltem, ez ment a bableves rántásába. Szerintem jó és az sem zavaró, hogy nem sikerült teljesen finomra őrölni. Kerestem a neten paprikaőrlőt, de nemigen találtam, csak ipari méretűt. Így aztán először a robotgépben felaprítottam, majd a kávédarálóban őröltem. Ami érdekes, hogy a paprikák egy része még teljesen nedves volt (belül meg penészes). A kiszáradtak között is volt jócskán penészes, úgyhogy elég nagy veszteséggel sikerült ez a betakarítás. Arról nem is beszélve, hogy a paprikák legalább egynegyede meg sem pirosodott, úgyhogy azok csak a komposztot fogják gazdagítani. Majd jövőre kiderül, hogy az időjárás nem volt-e kedvező, vagy ezen az éghajlaton ennyit lehet elérni. Addig meg ez is megy a bosszúságlistára. Bár az is igaz, hogy saját részre ez a mennyiség is bőven elég lesz.

A bablevesbe a saját termelésű és aszalású gyökeremet tettem próbaképpen. Az üvegben finom illata volt, de főzés után is jó íze lett, az állagán sem vehető észre, hogy aszaltból van. Ezt jövőre is fogok csinálni, már ha kikel egyáltalán. Most pedig megyek Citromisut csinálni.

Boldog Karácsonyt

kívánok minden kedves ismerősnek és ismeretlennek, aki blogomat olvassa, innen, a behavazott putriból.

Életem első

kocsonyáját főzöm éppen. Még nem pontosan tudom, milyen végeredménnyel. Anyukám szerint ezt el sem lehet rontani, hahaha, na majd én megmutatom. A mi családunkban sohasem volt szokás füstölt húsból készíteni és most, amikor a neten keresgéltem, meglepődtem, hogy mennyien készítik így. Na én is egy ilyen recepttel próbálkozom.

Mivel ez egész napos tevékenység, közben újabb okokat kerestem - és találtam - a kárpálódás folytatására. Most meg a fűszerpaprika bosszantott fel. Tele van velük aggatva a galéria korlátja és egy ideje látom, hogy néhány cső világosodik. 

Egy idő után gyanút fogtam, hogy ez talán nem csak pigmentációs probléma és a dolgok mélyére néztem. Hát nem örültem annak, amit láttam:

Ez ugyanis nemes egyszerűséggel penész. Úgyhogy kiválogattam, minden gyanús csőbe belenéztem és próbaképpen a régi Kedvenc kávédarálón őröltem is egy kis házi paprikát. Az illata fantasztikus, csak sajna ilyen házilagos módszerrel nem lesz olyan finom őrlemény, mint a bolti.

Őrlés után átszitáltam és a szűrőben elég sok nagyobb szemű őrlemény maradt. Majd mindkettőt kipróbálom, milyen lesz főzés közben. Az a tervem ugyanis, hogy a kocsonyában fővő lábakból a végén körömpörkölt lesz. És mivel két részletben terveztem megfőzni a kocsonyát (biztonsági megfontolásból, hátha tényleg nem sikerül) ezért kétszer keletkezik főtt disznóláb, így mindkét paprikaőrleményt ki tudom próbálni. Mivel csak január 7-én megyek ismét dolgozni, valószinűleg lesz még pár ötletem, mit kéne kipróbálni.

Kárpálódok

az újabb veszteségek miatt. Az, hogy minden nagy üveg uborkát ki kellett dobni, nem ért váratlanul, mert azokba a túlméretes darabokat tettem, melyek valószinüleg már nem voltak alkalmasak téli tartósításra (csak hát sajnáltam volna kidobni). Most azonban az épnek látszó kisebb üvegesek közül is ki kellett dobni kettőt (egyelőre), mert íztelen és éretlen volt. Gyanítom, hogy ez a rajnai fürtös fajta nem egészen jó téli eltevésre. Érdekes volt, hogy a nagyobb uborkák felpuffadtak, de a közepük teljesen száraz volt és aszott. Amikor belenyomtam a kést, szinte kifújta a levegőt.

Aztán az olajba eltett szárított paradicsom kezdett puffadozni és kinyomni az olajat. Olyan volt, mintha az olajban megpenészedett volna (ami kicsit valószinűtlen). Ezeket a parikat nem szárítottam csörgősre, mert úgy tudtam, ha olajba tesszük, akkor nem kell. Kellett volna. Mérgében végigpisilte a tapétás falat:

Az olajba eltett egész paradicsomok sem jártak jobban, először felpuffadtak, majd kirepedtek. Azokat is mind ki kellett dobni. Egyetlen paradicsom maradt épen, azt betettem a hűtőbe, másnapra egy löttyedt halom maradt belőle, mintha távozott volna belőle a lé (alatta azonban nem volt semmi).

Valószinüleg melegük is van az üvegeknek a konyhában (bár ott szerintem nemigen van több 17-18 foknál) és kezdenek forrongani. Már háromszor kellett a terítőt kimosni alóluk. Most kilakoltattam őket a polcról a járólapra, onnan könnyebben feltörlöm, ami kifolyt.

Na és persze már három dísztök is jobblétre szenderült.

Bánatomban füvezek: teakeveréket készítek a kerti gyógynövényekből. Jó a téli hobbyk mellé egy kis nyárias hangulat.

Vízügyek

Látszik, hogy uborkaszezon van Putrifalván, már jó régen nem írtam semmit, pedig a vízügyek még nincsenek  megnyugtatóan rendezve. Tehát a probléma még mindig ez:

Ha sok víz jön le a tetőről, akkor megtelik a hordó is, összegyűlik a víz a lépcső mellett és hordja le a földet a lejtős kertszakaszon. Már egész árkot vájt ki a víz.

Most megpróbáltam a vizet átvezetni a lépcső felett, de ez csak akkor működik, ha nem vagyok ott, különben balesetveszélyes.

Ennek az a veszélye, hogy ha heves az esőzés, túl sok folyik a hordóba és a probléma megmarad.

Pedig egy csinos kis vájatot is ástam, így a víz az árokba kerülne, onnan pedig belefolyna a patakba. Ez a megoldás több sebből is vérzik. Nemcsak a hordóba folyás, hanem ha itt hirtelen sok víz jön le a tetőről, akkor az árokpartot mossa el.

Még az az elvetemült ötletem támadt, hogy a lépcső bal oldalán lévő Norton kút előtt van egy kibetonozott csatorna, mely a kútból kifolyó vizet hivatott az árokba vezetni. Ez a beton ejtő egy beásott csövön keresztül jut az árokba és az árok ott ki van betonozva, tehát nem mosná el a lezúduló víz. Egyetlen probléma, hogy a csatornát a lépcső felett át kéne vezetni és nem tudom, az mennyire lenne stabil megoldás. Persze a csatornát lehetne rögzíteni az ott lévő csőhöz is, ami a támfalba be van betonozva, tehát elég szilárdan tartaná.

A ház elején nincs ilyen probléma mert mindkét ejtőcsatorna beásott csövön keresztül vezeti a vizet az árokba. Nna ezen még elfilózgatok tavaszig.