Visszaszámlálás

2 nap a szabadságig. Már nagyon mennék. Elegem és melegem van a vasbeton munkahelyemen. Bár már majdnem az összes befőttes üvegem foglalt, tettem el tököt, cukkinit, zöldbabot, epret, málnát, ribizlit, már érik a szeder is. Szedtem egy kevés kifejtőbabot is. Uborka nem lett, így azt vennem kell, padlizsánt szintén. Ezt majd holnap reggel megejtem és jönnek velem putriba. Tehát savanyúság eltevése, illetve az őszibarack és szilva termés vár feldolgozásra. Már előkészítettem az aszalódobozt a nagy rohamra. Végre-valahára elkezdett érni a paradicsom is, a hét végén már sajátot ettem. Igaz, egyelőre csak a Cherrola, de látom, hogy a többi is világosodik.

Ezek a ducikák meg csak dagadnak, tavaly fele ekkorák voltak, igaz, az volt az első termés.

Ezt a bokrocskát pedig a hét végén kétszer is elárasztottam, hátha meg tudja érlelni a termés nagy részét és nem sül előbb meg. Egy ág már le is száradt.

Megvolt az első szedés is, nagyon szép nagy, édes gyümölcsöt adott. A piacon 2.000 Ft-ért adták kilóját.

Életem első saját eperlikőrje. Nagyon finom. Az epret is eltettem egyelőre, fagyival csodás. Tényleg, a fagyigép is éppen megy, pörkölt diós fagyi készül.

Ezen a sikeren felbuzdulva tervezem fekete ribizli és szeder likőr készítését is.

Ezek a szépségek a kedvenceim. Amelyik sérült, vagy letört, azt beviszem a szobába és ott is gyönyörködök benne.

Jól megjártam

a sárgabarackkal. Mivel Kuresia csak 2 szemet adott és mivel imádom a kajszit, ezért elzarándokoltam a piacra és televettem a kosaram. Szépen beosztottam a 8 kilót: maradt enni, készült 3 üveg befőtt és két féle dzsem (az egyik diabetikus). Amikor elkészült a lekvár, megkóstoltam és valami furcsa szálkák voltak benne. Fás volt a sárgabarack. Ilyet még nem pipáltam. Olyan durva szálkái voltak, amit nyersen nem vettem észre. Főzés után azonban nagyon zavaró volt. Kénytelen voltam átpasszírozni az egészet, pedig szerettem volna darabosra hagyni. De nem lehetett. Így már jó lett. Még jó, hogy észrevettem, különben köpködhettem volna utólag. A szó szoros értelmében is.

S hogy a bosszúságnak ne legyen vége, megtörtem a magját is, mert nagyon finom volt. Este 10-kor az udvaron lámpafény mellett. Persze még ott ólálkodott egy méhecske. Jól lesújtottam, de túlélte és belekeveredett a barackmag-törmelékbe, én pedig egy jól irányzott mozdulattal belesepertem a vödörbe. Bosszúból jól belém szúrt. Azonnal szódabikarbónát tettem rá, egy méhész szerint ez a legjobb megoldás. Azóta bucira dagadt kisújjal virítok.

Ribizliisten kitett magáért,

bár én nem bántam volna hanyagabb munkát tőle.

Ahhoz képest, hogy mindegyikből csak 1-1 bokrocskám van, amit minden évben szigorúan megtépázok tavasszal, most rengeteg termés lett. Sajnos elég apró fürtök, főleg a fekete, ami azért is érdekes, mert a szemek pedig nagyok. Egyelőre leszemezve kuporognak a fagyasztóban, a fekete egy részéből fagyi alapanyagot és öntetet gyártottam. A többit majd összefőzöm vagy dzsemnek vagy szörpnek a szederrel. Le sem mertem fotózni a szederbokrot, annyi van rajta. Órákig kötözgettem a földön fekvő ágakat. Rettegve nézek a szüret elébe.

A fekete szőlőlugasomat valamilyen csapás érhette, mert az egyik oszlopa elkorhadt és kidőlt, az egész tőke meg a földre rogyott. Most kapott mankóoszlopot, amihez ideiglenesen kikötöztem, majd ha leérik, megcsinálom rendesen. Remélem, nem esett baja, mert nagy terveim vannak vele, direkt bőtermőre metszettem tavasszal.

Már háromszor szedtem levendulát a kis bokrocskámról, ami szépen terebélyesedik. Láttam valahol, hogy kis gömbformára kell metszeni, bár nem igazán tudom, miért. Na majd megpróbálom. Most kis csapzott.

Ebbe pedig nemsokára beleharapok:

Ebbe meg csak sokára. Jó nagy meglepi lesz, mert eddig még nem tüntetett ki termésével.

Ő pedig hét végén tányérra kerül töltött tök kapormártással formában. A két nagyobbat üvegbe gyömöszöltem télire. Még sosem üvegeztem tököt, eddig csak mélyhűtöttem. Egyelőre a muslicákat hajkurászom az üvegek körül, mert a Na-benzoát ellenére is forronganak.

A cukkinik hatalmasra nőttek, ezeket már nem tudtam mire használni. Szerintem így is raktam el eleget mélyhűtőbe és üvegbe is. Ezeket meg legyalultam és zöldmulcs lett belőlük. Feltételezem, jövőre mindenhol kikelnek.

Már ettem a Lugas F1 pariból. Nagyon finomak voltak. A többi azonban még nagyon kisbogyós állapotban van. Ennek is zöldparadicsom lekvár lesz a vége, mert nem fognak beérni.

Ők pedig csak úgy vannak, mert szépek. Eljöttek velem, hogy itthon is gyönyörködhessek bennük.

Így járt néhány növényem

meg én is. De mivel nem bosszankodom semmin, ezért csak dokumentálom a jövőnek az idei satnyaságokat.

Ennyi zöldborsóm lett, a csövek teljesen befoltosodtak, de belül a szemek épek és az ízük is rendben van, ezért kifejtettem. Egy főzet leves lesz belőle.

Ebből lesz a hatalmas uborkatermés. Tenyészideje 65 nap - most tart kb. az 50-nél.

Krumpli hússal. Ez a tő a tavaly földben maradt krumpliból kelt ki. Felszedtem, volt pár gumó alatta, bár valaki már egyik-másikat megrágcsálta.

Ez meg itt a gyönyörű paprikám. Két hónap alatt nőtt fél centit és már virágzik. Halleluja.

Ez pedig a homoktövis, elég szépen van rajta, de a legöregebb ága már megint kipusztult. Eddig összesen 1 (azaz egy) szemet érlelt be két éve. Most sem biztos, hogy ezt a termésrekordot megdönti, mert ki tudja mi lesz még vele.

Van egy csomó karfiolom, padlizsán helyett is ez nőtt, de csak ezen az egy ványadt bokron van termés. A kép ugyan nem mutatja, de inkább piszkossárga, mint fehér. Bal oldalon lehet látni, hogy a többi növény kb. hogy néz ki. Mintha géppuskatűzbe kerültek volna.

Ráadásul valami állat megharapott, így néz ki 3 hét után. Not happy.

Kéthetenként

próbálok lejutni putriba. Tudom, ilyenkor dologidőben ez kicsit necces, de hát van élet a putrin túl is - de minek? - így aztán, ha csak nincs akut termésveszély, ez a menetrend. Nem is lenne baj, ha csak a kerttel kéne foglalkozni, dehát ott van a ház is, mindig van valami rendezkednivaló. Legutoljára egy állványt vittem, amit a nyári konyhában állítottam fel, így a sok - de szükséges - holmit arra pakoltam fel, így helytakarékosabb és rendezettebb is. (Korábban megfogadtam magamnak, hogy felesleges lomot nem fogok ott tárolni, ezért rendszeresen lomtalanítok.)

A dobozok nagy részében üres üvegek vannak, hogy ne porosodjanak, na meg a diómaradék. Szereztem két fadobozt is aszalónak. A fém állványokon pedig a befőzött termény gyülekezik.

Még nem sok minden van rajta, de ez nem is baj, mert még csak az eper érett le. A bal oldalin az mind eper. A jobb oldalin felül még csak egy kis bébicékla, lejjebb pedig a diólikőr figyel.

Az irodában pedig egy ilyet nevelek:

Nagyon kis hálás darab, 1998-ban, amikor ide költöztünk, akkor vettem. Az irodába soha nem süt be a nap, így kész csoda, hogy virágzik.

Mulcsozni pedig kell,

de mivel? A szomszédban ott volt a levágott fű már hetek óta, most gereblyézték össze, kunyiztam belőle néhány vödörrel, így a paradicsomoknak pont elég lett.

Aztán kitaláltam, hogy rengeteg citromfű és menta nőtt, amire nem lesz szükségem és a sok eső  miatt nem is szépek, ezért levagdaltam őket. Így járt a felmagosodott saláta, retek, hozzátettem a karalábé és a cékla leveleit is. A gyógynövényeket kisfejszével aprítottam, a többit beledobtam egy nagy műanyag bödönbe és sövényvágó ollóval összekaszaboltam.

Persze ezek nem sokat érnek, mert a napon pillanatok alatt kiszáradnak, de nem baj, majd belekapálom a földbe.

A hét végén majd a levágott sövényt átküldöm az aprítón és az is jó lesz. Elvileg a felszedett porcsint is leteríthettem volna, mert még nem virágzott, de egyelőre jobbnak láttam a kerítés tövére halmozni, hogy száradjon.

Persze ez még korántsem elég az egész kert betakarásához, de majd gondolkodom a további lehetőségeken.

Szörnyecske

cukkinit tartósít. 

Még sosem csináltam így, de a mélyhűtő kapacitás véges, ezért most megpróbálkozom üvegben tartósítani a termést.

Öt üveggel lett, most a hűtőtáskában dunsztolódnak. A maradék ment a mélyhűtőbe, majd szendvicskrémmé változtatom.

Mivel az idén rendkívüli mennyiségre számítok pl. eperből, elkezdtem gondolkodni olyan tartósítási módokon is, amik afféle luxusnak számítanak, pl. van egy üveg Finlandia vodkám, de így magában nem  iszom meg, ezért most gugliztam eperlikőrt, már itt érik az üvegben. Az eredményről 4 hét múlva tudok beszámolni:

A hét végén a szomszéd elkérte a fűrészemet, én pedig arcátlanul tarháltam egy kis zöld diót, mivel az én diófám kipusztult. Ha lenne eszem, de nincs, akkor már korábban kérhettem volna Anyukáméktól, mert nekik két hatalmas fájuk van. Ugyan a hét végére ígért, de szerintem az már nem lesz jó ilyen célokra. Itt egy kis befőttnek való ázik, másik két üveg pedig a putriban van, leöntve a maradék vodkával, abból majd diólikőr lesz. Mindenesetre a jövő évi naptáramban előjegyeztem Szentiván éjét, a fáma szerint akkor kell szedni a zöld diót.

A korábbi években sosem csináltam szörpöt, az idén azonban nagyon belecsaptam a lecsóba, hogy némi képzavarral éljek. Felbuzdulva a jól sikerült bodzaszörpön már csináltam eperszörpöt is, az nem igazán sikerült jól, mert a habot nem szedtem le, de az íze kiváló. A málnaszörpnek való most érik:

Most szederrecepteket keresek, mert úgy látom, iszonyatos mennyiséggel ajándékoz meg az az egy nyamvadt bokor, ami két éve majdnem kipusztult. Még egy állványt is kapott, hogy ne a földön nevelje a bogyókat.

A legnagyobb kíváncsisággal azonban dédelgetett kedvencem termését várom. Ő egy kis áfonya bokrocska, 3 éves, könyvből tanultam a nevelését, az első két évben leszedtem a virágait, hogy jól meg tudjon erősödni. Áfonyát termelni nem könnyű, nekem is több bokrom kipusztult, pedig tőzegbe ültettem, árnyékos helyre, de mégsem maradtak meg csak ez az egy. Még fenyőtű komposztot is hoztam neki Anyukám kertjéből, mert az savanyítja a talajt.