De legalább az idén le tudtam menni, mert ugye tavaly... hóhányás volt. Elég jó idő volt, kissé felhős, de hál istennek az eső csak egyszer kergetett be, akkor is már késő délután volt és úgysem álltam már a lábamon. A putriban viszont ebordító hideg volt, 11 fok. Mivel egész nap kint voltam, a tűz többször is kialudt, így másnap reggelre csak 14 fok lett és harmadnapra 15, de akkor már nem gyújtottam be, a kertben melegebb volt.
Szóval leírni is sok lenne, mi mindent végeztem. A három hete legyomirtózott terület rendesen kitisztult, viszont ahol majd veteményezek, ott kézzel szedegettem ki a maradék gyomot, ez másfél nap alatt sikerült is. Azután lenyírtam - volna - a hatalmas füvet, de damilozni kellett és jó sok időt elbénáztam, mire sikerült. De megoldottam. Utána fűnyíróról rotakapára nyergeltem át és felrotáltam az egész kertet. Eddigre már vasárnap este lett és elértem a büdösbogár állapotot, felborultam és nem mozdultam.
Hétfőn aztán új nap, új kihívás: kiválogattam a kardvirág hagymákat, 53-ig számoltam, a többit kukára itéltem, de a szomszéd néninél menedékjogot kaptak. A tulipánok mögött ástam fel a földet és oda ültettem el mindet.
Ezután viharfelhők gyülekeztek, de csak nagy hűhó semmiért - sajnos, mert minden száraz, mint a tapló.
Elvetettem a sárgarépát, zöldborsót, levélpetrezselymet, retket, sütőtököt, cukkinit, főzőtököt és néhány sor mustárt is. Majd előhúztam a locsolótömlőt és jól belocsoltam mindent, a virágzó epret is beleértve.
Most így néz ki a birtok:
Az eper nagyon szép, tele van virággal. Ez az első év, hogy áttelelt egy tő rozmaring is. Eddig minden évben kifagyott. A levélzeller még tavalyi, nem is gondoltam, hogy évelő. Legalább tudtam csinálni pestot belőle. A fokhagymát is tavaly ültettem, már ilyen szép. Tavaly elástam néhány őszibarack és szilva magot, most valami kikelt, jó lenne oltóalanynak.
Most kiraktam a függőfolyosóra az összes palántát, hogy izmosodjanak. Május elsején legalább a nagyobb paradicsomokat szeretném kiültetni.
