Eszkábáltunk

a hét végén egy jó kis állványt. A szomszéd azt hitte, lakodalmas sátor épül, de nem, Zalán futásának akarok gátat szabni. Volt még egy hálóm is, kettévágtam, felszereltem a két rövidebb oldalra, majd uborka fut rajta, már ha kikel. Mert a keléssel ebben az évben bajok voltak.

Az első vetés hónapos retekből egy evésnyi lett, a többi legfeljebb tüzelőnek jó. A második vetés levelei kissé lyukacsosak, lehet, hogy abból sem lesz semmi. Nem kelt ki a főzőtök, a kétféle sütőtök, a dísztök, a cukkini, a cékla csak itt-ott, nem számítok jó termésre.

Tönkrement a sárgadinnye palánták nagy része is, pedig volt vagy 50 tő, talán kettő maradt meg ott, ahol a lótetűnek már túl sáros a talaj. A paradicsom viszont mindegyik megmaradt, sőt még fejlődött is, igaz, egyik-másik már nem látszott ki a felmagvasodott mustár alól. A málna viszont úgy megindult, hogy a fél kert tele van új hajtásokkal, nem győzöm tépkedni.

Az őszibarack meg ilyen: tafrinás, hogy a fene vinné el.

Azért van szépség is:

Vittem a szobába is, hadd illatozzon:

Ha nem számítjuk a pudvás retket, akkor ez az év első termése:

Ezt a putrijáratot a bodzának akartam szentelni, de kicsit tartottam, hogy már elvirágozott ez elmúlt három hét alatt. De szerencsém volt, még tudtam szedni. Ennek örömére aztán jól megszaladt a kezem, csak néztem a fazék belső mércéjét, 11 liternél állt meg...

Itt még nem tünt soknak, csak aztán öntögettem hozzá a cukrot.... hát egy darabig mindenki gasztroaján-dékot kap. 12 üveggel lett, nagyon finom.

Ezen felbuzdulva próbaként csináltam mentás citromfű szörpöt. Sajna itthon felejtettem a levendulavirágot, mert különben azt is tettem volna bele. Na majd legközelebb. Alapanyag lesz bőven.

A kert különben nagyjából rendben van, még a gyom sem öntötte el, az majd ezután jön. Viszont nem győztem füvet nyírni, az nagyon megnőtt 3 hét alatt, hát igen, a sok eső eredménye. Még szerencse, hogy az egyik kedves szomszéd az utcán az övével együtt az enyémet is lenyírta, így annyival beljebb voltam.

A nagyszoba megint tele volt zöld cserebogárral, nem értettem, az a nagy dög hogyan jut be, már mindent beragasztottam. Aztán megláttam, hogy a kályhacső karikája nem illeszkedik pontosan a falhoz és alatta egy nagy kupac korom van. Nagy koppanás, épp akkor küzdötte be magát egy újabb látogató. Legalább mostmár ezt is tudom. Belülről a kályhában a cső bemenetét is bedugaszoltam. Még a nyestek ellen kellene valami hatásos módszert találni.

Tünődöm

mi lehet a probléma a palántáimmal. Főleg a padlizsánokkal vagyok elégedetlen. Március 8-án tettem nedves vattára, több mint egy hónap telt el, mire kicsiráztak, palántaföldbe ültettem őket, tápoldattal locsolgattam, napoztattam, mégis ez a végeredmény:

A nagyot ma vettem a piacon, csak az arányok miatt tettem a több mint egy hónapja vegetáló sajátjaim mellé.

A paprikák sem jártak jobban. Március 25-ig mindegyik pikírozásra került, palántaföldbe, tápoldatozom is rendszeresen és mégis csak itt tartanak:

Talán ez volt az első, amit átültettem, de hát ez is satnya:

A paradicsomok jó részét már két hete kiültettem szabad földbe. Mivel azóta nem voltam a putriban, nem tudom, maradt-e valami belőlük a hidegek és a sok eső miatt. Néhány ezek közül is ilyen kis satnya maradt:

Putrifalvának nagyon jó földje van, de valahogy a gyümölcsfákkal is probléma van. Szinte csak a szilva marad meg. Most próbálkoztam olyan megoldással, hogy az őszibarack és a szomszéd két fajta szilvája magját cserépbe ültettem és télre elástam. Valamennyi ki is kelt, most elültettem őket a kert különböző részeire. Ha megmaradnak, akkor meglátjuk, milyen gyümölcsöt hoznak. Ha nem lesz ízletes, akkor jók lesznek alanynak.

Már alig várom a hét végét, hogy mehessek és lássam, mi van a kertben. Bár lehet, ha meglátom, nem fogok neki nagyon örülni. Már csak a kifejtő bab nincs elvetve, de annak támaszrendszer kell, azt is megrendeltem, úgyhogy a hét végén kerti eszkába is lesz.

A susnyás patak képét meg már csak megszokásból teszem fel:

Jól megünnepeltem a munkát,

most meg kissé romos vagyok. De hát így jár a hétvégi paraszt. Azért nem vagyok elégedetlen, mert most úgy-ahogy kinéz a kert. A baj csak az esőzés után szokott jönni gyomrengeteg formájában. Az szokott a fejemre nőni, a haszonnövényekkel nagyjából boldogulok. Hát akkor lássuk, mit is végeztem.

Gondosan tanulmányoztam az időjárás-előrejelzést és arra a megállapításra jutottam, hogy először palántázni, utána permetezni, füvet vágni, majd ezután a kevésbé fontosak. Így kiültettem a paradicsomok jó részét, nem valami fényes palánták, de majd megerősödnek. Itthon már napok óta az erkélykorláton edződtek.

Megkapták a karójukat is, a Cherrola és a Lugas pedig támrendszer mellé került.

Kiültettem az összes dinnyepalántát is: ezzel a fél kert tele is lett.

Mivel már volt néhány nagyobbacskára nőtt mustársorom is, amelyek elnyomták a salátát és a retket, azokat is learattam:

Jobb megoldás híján így aprítottam össze:

Aztán megkapták a paradicsomok. Ez azonban még elég kevés zöldtrágya és mulcs, így körülnéztem a kertben és ezt láttam:

Igen, ezek citromfű bokrok. Őket is megkopasztottam:

Az aprítékot a dinnyék kapták meg gyógynövény-borogatásként. Remélem szép nagy termésekkel hálálják meg.

A zöldborsót pedig körberaktam ágas-bogas sövény-nyesedékkel. Reszkess Jamie Oliver, ha nem válik be, ugyanis nála láttam ezt a megoldást. Igaz, ő mogyoróbokorról vágott ágakkal csinálta, de nekem azom nincs, a mogyoró bokraim eperfává változtak.

Végül még arra is jutott idő, hogy a mezsgyén levágjam a füvet. Ezt most azért hagytam meg a kert közepén, hogy ha eső esik, ne süllyedjek el a sárban, ha a kert végébe kell eljutnom.

Apropó eső: minden délután esett egy kicsit, de csak szombat éjjel lett annyi, hogy átnedvesedjen a föld. Ezt a részt egyelőre elkerülte az özönvíz és a jég. Remélem, a fagyot is megússzák a kis palánták, mert ha nem, akkor szégyenszemre a piacról kell pótolnom a pusztulást.