2015. április 20., hétfő

Újra a putriban

töltöttem a hét végét. Nagyon nem örültem a lehülésnek, de végül is felöltöztem és végigdolgoztam a két napot. Még a kályhába se fűtöttem be, hogy azzal se raboljak időt a kerttől, mert ott lemaradásban vagyok. Bár azt hiszem, ezzel a hajrázással behoztam nagyjából mindent. Azért annak nem tudtam maradéktalanul örülni, hogy vasárnap reggel 8-kor a virágba borult őszibarackfa mellett álló autó szélvédőjéről jeget lehetett kapargatni. Az itthon maradt palánták is két napos szobafogságon voltak, nem mertem kint hagyni őket és milyen jól tettem. Ami pedig a fűtést illeti, csak a két konvektor volt bekapcsolva, a két szobában úgy-ahogy meleg volt, rövidujjúban persze nem lehetett lenni, de a konyhában nem ment 17 fok fölé a hőmérséklet, viszont a 30 órás ottlétem alatt 10 köbméter gáz ment el, ami azért nem kevés.

Ez a kép már a fagy után készült, de ha ártott neki, az még ezen biztosan nem látható:



A két hete elvetett korai zöldborsó szép sűrűn kikelt (a karósor mellett látható, persze még csak 1-2 cm-es), ennek örömére most elvetettem a második fajtát is.


Az alsó részen (a pici fehér táblák előtt) is már kikelt mindhárom fajta retek és a kétféle saláta is kezd kikandikálni. (A háttérben látható a szomszéd földje, amit szépen felszánttatott pár hete. Kezd már begyomosodni. Azért arra kíváncsi leszek, hogy azt a betontömbökké összeállt földet ugyan mivel és hogyan fogja megmunkálni.)

Csak a történeti hűség kedvéért írom le, hogy mit is végeztem: kigyomláltam teljesen a kertet, már úgy értve, ahol valamit termelni fogok, mert az árkok partját és a szomszéd melletti senki földjét két hét múlva legyomirtózom, A kert végébe a patak partján megint kartonlapokat fektettem a kerítés alá és azokra dobáltam a kiszedett gyomot. Így az nem tud ismét legyökereni és a papírt is a helyén tartja. Lenyírtam a füvet az udvarban és az utcán is. Ledaráltam a tavalyi sövényvágásból még visszamaradt ágakat, így már a sufniba is be lehet menni anélkül, hogy az oda bezsúfolt gallyak kiszúrnák a szememet. (Közben csak egyszer estem hanyatt székestől, mert a gép takarításakor le akartam ülni és a szék nem ott volt, ahol emlékeztem rá. Jól bevertem a hátam a kút beton keretébe. Végül nem lett komoly a dolog, 1-2 percig sajgott, de még csak meg sem kékült a helye. Viszont ez újabb bizonyíték ön- és közveszélyességemre.) A legsziszifuszibb munka azonban Zalán elszáradt ágainak leszedése volt az uborkahálóról. Eltöltöttem vele vagy 3 órát. De most már az is készen áll az új vetésre.





Ez a nyári alma. Még mindig elég venyigés állapotban van.

Este pedig, hogy ne hiábavalóságokkal töltsem az időt, összeszereltem a rönkállványt, amit a Jézuska tojt. Volt ugyan hozzá szerelési utasítás, nálam azonban nem volt távcső, mert kb. az kellett volna hozzá, olyan apró betűk és számok voltak rajta. Hát persze a törvényben az van, hogy mellékelni kell a szerelési utasítást, az nincs, hogy olvashatónak is kell lennie. Így aztán könyököltem felette egy órácskát, mire összeállítottam, de végül sikerült és csak néhány vágást ejtett a kezemen. Így két hét múlva a következő projekt a szilvafa kivágása és feldarabolása lesz, miután a kertet felrotáltam és az aktuális magokat elvetettem. Jó tervnek tűnik.

2015. április 11., szombat

Pikíroztam, palántáztam

Na tehát lássuk a palántanevelés stációit: a zömét március 8-án vetettem el, a paprikák nagy részét a konvektoron tartottam.
Ami a paprikákat illeti, igazán kétféléért rajongok, a kápiáért és a pritaminért. Volt itthon mindkettőből vetőmag, a kápiából egy szem sem kelt ki, az Alexander pritaminból talán 4 db. A többi sem nagyon acélos, a Berényi (fehér tv) egy szemet sem volt képes kikelteni, az Amy (fehér csípős) alig 2-3 satnyaságot produkált, pedig mindegyikből legalább 10-10 szemet vetettem, egyedül a Cece teljesít jól a fehérek közül. Mérgemben március közepén elmentem a gazdaboltba és vettem Greygo pritamint és Kurtovszka kápiát, betoltam vagy 30 szemet a vetődobozba és irány a konvektor. Na a kápia 3-4 napon belül nagyrészt kikelt, a pritamin viszont vonakodott, kellett 2 hét, míg elindult, igaz, aztán az is többségében kikelt. A szebb kápiákat tegnap már kettesével pikéroztam, ahogy Anyukám mondja, a pritamint még hagyom néhány napig erősödni. Most így néznek ki, ezek a Kurtovszkák:



A középső dobozban a Greygo-k. Nem sokkal kisebbek, mint a mellettük lévő, 2 héttel korábban vetett egyéb paprikák: fűszerpaprika és Choco Bell. Ez utóbbit próbaképpen vettem, fekete termése lesz, a magok kb. fele kelt ki.



Egyébként tavaly ilyentájt is kb. így néztek ki, csak az volt a probléma, hogy egy hónapra rá is ilyen kis bonsaiok maradtak. Majd most meglátjuk, mi lesz, tápoldatot is vettem nekik, szóval lehet fejlődni, mert fagyos szentek után aki bújt, aki nem, mennek a putriföldbe.

A paradicsomoknál egy kicsit jobb a helyzet, nagyobb volt a kelési arány, bár egy hónap után azért ezek sem nagyon acélos darabok. Három fix fajta van, amiket évek óta vetek: Cherrola, Lugas és egy nevenincs óriás. Most lesz még Marmande is, mert maradt tavalyról magom, de nem igazán karakteres és ez pusztul le elsőként, ha valami megtámadja. Tavaly volt San Marzanom, gyönyörű, amíg a víz el nem rohasztotta. Az idén is lesz, mert bár az ízétől nem vagyok elájulva, de mivel a többséget nyersen egészben teszem el, ez a formája miatt jól üvegezhető.


Nagy részüket már kettesével nagyobb edénybe ültettem.


Ezek itt a Lugasok, egyesével.

Az idén vettem kipróbálásra két fekete fajtát, az Osu blue-t és a Chocolate cherry-t, a magok fele kelt ki, talán az Osunál több is, kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.

Van még egy nagy ismeretlen: a Chilimagtól rendeltem a magokat és kaptam ajándékba ún. parimixet, el is vetettem egy részét, nagyon jól keltek, szinte mindegyik kibújt, csak az a kérdés, hogy mi lesz belőlük.

Hatféle sárgadinnyét vetettem: Galia, Muskotály, Tétényi csereshéjú, Jumbo és két mézdinnyének nevezettek, egyik sárga, másik szinte piros bélésű. Most még nagyon szépek, nagy részük ki is kelt, ez tavaly is így volt, aztán végül nem lett belőlük semmi, kis csökevényes növények lettek, többségük szeptemberben akart virágozni. Most a komposztot szaporítják.


Azt tervezem, hogy május elején, ha az időjárás is engedi, a nagyobbacska paradicsomokat kiültetem, mert ebben az egyszobás lakásban már nemigen fér el ennyi palánta. Aztán a felszabaduló helyre vetem el a késői káposztát, kelkáposztát, karalábét és bazsalikomokat. Szóval ez az én tervem és reménykedem, hogy az öreg kaporszakállú nem fúj bele a nullás lisztbe, mert akkor jaj neki.

2015. április 8., szerda

Fagyos húsvétköszöntő

Akkor lássuk, mi is történt ezen a három napon. Először is az időjárás: szombaton és vasárnap többnyire napos volt, s bár hűvös volt a levegő, mégis jól esett kint matatni egész nap. Hétfőn aztán szinte egész nap borult volt, 5-6 fok, szóval az nem volt olyan kellemes, de azért még ekkor is sok mindent csináltam.

Az eredeti terv az volt, hogy ha még rossz idő is lesz, annyit biztosan tudok kint lenni, hogy a metszést elvégezzem. Bár nincs sok fa, meg nem is nagyok, de úgy gondoltam, ez a munka már jócskán a körmömre égett. A helyszinen aztán kiderült, hogy mégsem, mert a rügyek épphogy ébredeznek, talán csak a sárgabarackon volt 1 pirosas rügy, a szilván még azt sem nagyon tudtam megállapítani, melyik ág száradt el. Valahogy így nézett ki a legtöbb fa: ez az őszibarack



ez a nyári alma:



ez pedig a télálló:


Hétfőn a lemosó permetezést is megcsináltam, úgyhogy most két hétig feléjük se nézek.

A kert nem volt túlzottan gyomos, főleg azokon a részeken nem, ahol ősszel felrotáltam. Most kigyomláltam és egy részét megint felrotáltam, majd abba fogom a korai cuccokat vetni.

Mivel a telek lejtős, az alsó épület mögötti részt eddig nem hasznosítottam, illetve ott voltak a fűszernövények, amiket tavaly ősszel kiástam, valamint rengeteg kapor és gyom. Ezt a részt a több évig tartó felújítás alaposan megviselte, csupa sitt volt, mostanra jutottam el odáig, hogy nagyjából kitakarítottam és rá lehetett menni a kapával. Na valahogy én is így borultam fel utána:


Ide már elvetettem egy adag zöldborsót. Most vettem először a Garafarm féle 4-es kiszerelést, csak az a bajom vele, hogy nincs konkrét dátum, melyiket mikor kéne vetni. Most csak a korai Garait szórtam ki, s úgy gondolom, hogy a Kelvedont, Lincolnt és Zsuzsit majd 2-2 hetes közökkel. Majd csak terem valamennyi belőle. Ide került a répa és a petrezselyemgyökér is, mert ezt jó mélyen tudtam megmunkálni és jó magas bakhát készült nekik. Az ott oldalt az egyetlen egresbokrom, az már teljesen leveles állapotban van, minden más bogyós még csak venyige.

Ezeken kívül csak háromféle retket és kétféle salátát vetettem a lenti felrotált részbe. A többivel úgy gondolom még nem vagyok elkésve, mivel Putrifalván még minden éjjel 4-5 fokos hideg van. Talán ezek nem fagynak már el.

Tavaly kaptam a szomszédasszonyomtól egy marék korai jácintot. Hát ezeknek már nem volt korán, mert a szekrény aljában kihajtottak. Gyorsan elástam mindet, hátha lesz még belőlük virág.


(Na ennek a képnek sok értelme nincs, csak középtájon látszik egy kis sárga kukac.)

Különben a virágok sem siették el a dolgot, néhány nárcisz már kinyílt, de a tulipánok még ilyenek (ezeknek a hagymáját sosem szedem fel, mert amikor eszembe jut, sosem találom meg.)




Így nézett ki gyomosan. A háttérben a csatorna előtt a tarra vágott sövény, de szerintem nem bánja, mindegyiken duzzadoznak a rügyek.

(Ezen kívül persze egy csomó, a kerthez nem kapcsolódó dolgot is meg kellett csinálni, mint takarítás, fűtőanyag-behordás, szemétégetés, diótörés, autómosás, sőt, saját magamat is lesíkáltam.)

S hogy az ágyásokba mi kerül, az még titok, amit ezek a dobozok rejtenek:


Persze már nem így néznek ki, hiszen ez március elejei kép.


Egyelőre bentről néznek ki vágyakozva. Majd a hét végén átültetem, pikírozom őket és mennek levegőzni. Majd akkor csinálok listát, hogy mi is lesz, de már most látom, hogy megint sikerült túlzásba esnem. Tavaly nagyon rossz volt a magkelési arány, az idén mindenből sokat vetettem, hogy legyen elég palánta. Sikerült...

2015. április 6., hétfő

Az idei első putritúra

rosszul kezdődött. S mint tudjuk, ami szarul kezdődik, az úgy is folytatódik. S mielőtt elkezdődött volna, már az is problémás volt. Még pénteken sem tudtam eldönteni, menjek vagy sem. Ezek a meteurológiai előrejelzések csak arra jók, hogy legyen mivel olcsón feltornászni alacsony vérnyomásunkat. Egy heti középparasztos ingadozás után végül pénteken délutánra arra a döntésre jutottam, hogy egy életem, egy halálom, én megpróbálom. Legfeljebb a putriban kuksolva fűtök és szidom a feljebbvalókat. (Megjegyzem 3 napos 2 konvektoros fűtés majdnem egész napi kályhai rásegítéssel sem tudta 15 fok fölé tornázni a konyhai hőmérsékletet.) Tehát listát írtam a lenti hiánycikkekről, összeszedtem magam és cókmókom, és szombat hajnali fél 6-kor útra keltem.

Bizton állíthatom, hogy -5 fokos húsvét szombat hajnalban nem nyerő dolog durrdefekttel köszönteni a napfelkeltét. Különösen úgy, hogy ilyen élményben még nem volt részem. Ami egy 12 éves autónál kész csoda. Na de az már nem volt csoda, hogy ezen idő alatt a pótkereket tartó csavar belerohadt az unalomba és nem lehetett kiimátkozni onnan. Nem tudom, hogy az 1-essel kezdődő személyi számú egyéneknek van-e autójukban akármilyen fogó, de ketteskének nem volt. A szerencsés része a dolognak az volt, hogy lehajtva az autóútról pont egy autópályakezelő előtt rogytam le. S mivel ők ilyenkor is dolgoztak, akadt segítség, sőt még egy fogó is előkerült, úgyhogy ez megoldódott.

Putriba leérve minden csupa dér, fogvacogtató hideg. (Bezzeg a gyomok vígan virágzanak.) Kulcsot dugom lakatba, ami nem nyílik. Berongyolok, előkapom a szilikonsprayt, befújom, fújhatom, mert akkor sem nyílik. Autó utcán leparkol, temérdek cucc becipel az 5 fokos meleg házba. Segélyszolgálatot felhívom, fűrészeljék le. Most tojik a nyúl, majd hétfőn. Hétfőn reggel előveszem a tartalék lakatot, de nincs benne kulcs. Nézegetem a kulcscsomómat, azon meg 2 lakatkulcs van. A kisebbik beleillik. Nade ez meg hogy? Hiszen a kintiben is ez a kulcs van, mindkettőt ez nyitja? Na az nem lehet. Másik lakatkulcs beledug fűrészre ítélt lakatba, egyből nyílik. Minden történetnek kell hogy legyen tanulsága. A fentieknek az, hogy híresen jó memóriám már csak városi legenda és egy ön- és közveszélyes agyalágyult vénasszony lettem.

S hogy a defekt és a lakatkulcs közti három napban mi is történt, azt majd akkor fogom megírni, ha már vonyítás nélkül le tudok ereszkedni a székre.