Ez volt az a hét

amikor elvesztettem a kontrollt a kert fölött. Eddig még csak-csak, na de most... Kiszámoltam, 11 nap telt el az utolsó látogatásom óta, amikor is az utolsó szál gyomot is kitéptem vagy kikapáltam és most mi fogadott? Hát ez:

Gyomszőnyeg, ameddig a szem ellát. Ez a porcsin a legutálatosabb valamennyi között, kihúzni alig lehet, pedig jó nedves volt a föld, mivel a múlt hét elején nagy eső volt. Ha felületesen kapálja az ember, akkor visszanő. Az érzékenyebb növények között kézzel gyomláltam, de a többit kapáltam, aztán legereblyéztem a területről, hogy lássam, maradt-e túlélő, aztán másodszorra is rámentem és nem volt kegyelem.

Leszedtem az epret, lekvár lett belőle, másra nem nagyon alkalmas. Már a málnából is szedtem egy dobozkával és "örömmel" láttam, hogy a ribizlinek sem kell már sok. Csütörtökön este a leszedett epret főztem be.

Pénteken a gyomlálás mellett ez volt a program:

Csak azt nem mondta senki, hogy ennyi borsó kifejtése este 8-tól 11-fog tartani. A vállam leszakadt a hátsóm elzsibbadt, stb. Másnap viszont kipróbáltam a befőző automatát és eltettem 10 kis üveg zöldborsót tartósító nélkül. Szépen pattogtak a fedők, remélem nem romlik meg egyik sem.

Ez persze nem rentábilis, mert 120 percet írt a használati utasítás és hát fogyaszt a kicsike szépen, előtte pedig még fel is kellett melegednie. Azért ezt a 120 percet 100 fokon kicsit túlzásnak tartottam, mert a víz zubogott benne, már attól tartottam, pürét látok viszont. Végül látványra rendben volt a dolog.

Ez meg itten "büszkeségem, saláta és retek, közte cékla, de az csak akkor derült ki, amikor leszedtem róla a porcsinszőnyeget.

Van a ház előtt egy eperfa. Amikor megvettem a putrit, itt egy fakalyiba állt a szerszámoknak, annak a tövéből nőtt ki, nyomorúságosan nézett ki, de a kertész rábeszélt, hogy tartsam meg. Eddig azon kívül, hogy az autónak némileg árnyékot biztosított és a nyestek erről ugráltak fel a padlásra, más szerepe nem volt. Ez utóbbi miatt majd elveszti néhány ágát. Jópárszor leszidtam, hogy adjon már termést, ne csak terpeszkedjen. Na most találtam a földön egy érett fekete epret. Felvettem az okulát és nagy nehezen egy helyen megláttam másik két szép példányt. Gyorsan bementem a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, mint corpus delictit, mire kimentem, már nem volt sehol a két eper, csak ezeket az éretleneket tudtam lefotózni. Most már gondolom, miért nincs termés és miért van annyi madár a kertben. Már a homoktövisemet is skubizzák, de az még éretlen. Majd megint harcolhatok velük a termésért.

Leszüreteltem a két cseresznyefáról a termést, mind az összes 11 szemet. Ezek is csak terebélyesednek oszt termés meg sehol. Azt hiszem ideje bemutatni nekik a láncfűrészt.

A limabab is kapaszkodik már, bár a sok citromfűtől nem látni. Örömmel vettem észre, hogy az egyik hajtása csupa tetű. Ezen még lehet segíteni, de azon, hogy a támrendszer elülső oldalára vetett uborkából csak 2 szál kelt ki, már nem lehet. Azért vetettem még egyszer uborkát, talán beérik, a tenyészideje 65 nap. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a későn vetett uborkát mindenféle nyavalya elviszi. Ha nem, akkor meg a kevés eső miatt korcsokat nevel.

A paradicsomok egyelőre szépek, felkötöztem őket és leszedegettem az alsó leveleket meg a hónaljhajtásokat. Most nem permeteztem, csak meg ne bánjam. Már sokon van bogyó, a Cherrola van tán legelőbbre, na meg néhány, amit mix néven kaptam ajándékba a magszállítótól. Ki tudja, mi lesz belőlük.

Aztán persze volt még fűnyírás, sövényvágás, derékfájás. Szóval a szokásos.

Pünkösdi sár után szárazság

Mert soha semmi nem jó. A sárban dagonyázás és a felrepedezett föld sem tetszik. Nekem nem lehet jót tenni. Tehát Pünkösd után két héttel terepszemle. Szomszéd érkezésemkor tájékoztatott, hogy az előző héten hatalmas eső volt. Feltettem az okulát és gyorsan szétnéztem a kertben, maradt-e az eső után valami. Hát valami. De az összes kis növényt kimosta vagy beledöngölte a földbe. Szóval maradt vagy 3 paprika, padlizsán egy sem. Az uborkák közül talán ha 2 szem kikelt. Nézegetem az egyenesen felrepedezett földet, hogy mi történt vele, akkor jöttem rá, hogy a bab próbál kétségbeesetten kibújni és tolja fel a tenyérnyi földdarabokat. Jól belocsoltam, másnapra már szinte az egész sor megjelent.

Eper is volt valamennyi, nem is volt sok rohadt közte, de azért látszik, hogy elöregedett az ültetvény, frissíteni kellene. Azért elsőre ennyi lett: a minőségével nem vagyok nagyon elégedett, egy része olyan, mintha már félig megaszaltam volna.

Nagy része mindjárt így is járt: egy kevésből likőr lett, a többiből adtam a két szomszédnak, akiktől én is mindig kapok valamit, a maradékot majd megeszem.

Aztán kimentem a kertbe és felkötöztem a paradicsomot, szigorúan napernyő alatt, mert nagyon meleg volt már kora délelőtt. Néhány paradicsom már virágzik. Néhány meg elpusztult, ki tudja miben.

Na és akkor lássuk az üreges paradicsomkarós tapasztalatokat. A korábbi posztban jeleztem, hogy a sárba könnyű volt beleverni. A száraz földbe azonban már nem lehetett leverni. Ami pedig az üreget illeti, hát most megtapasztalhattam, mit jelent az agyagos vízzáró réteg. Néhányat próbaképpen felöntöttem vízzel. Még két nap múlva sem hiányzott belőle semmi, tehát nem szivárgott le a talajba. Aztán egy kipusztult paradicsom mellől kihúztam. A belsejében lévő kiszáradt sár annyira bele volt ágyazódva, hogy alig bírtam kipiszkálni belőle. Tehát megállapíthatom, hogy ezen a talajon a tartósságán kívül más haszna nincs.

Leszedtem az első adag zöldborsót is, ennyi lett. Nem tudom milyen fajta, a legkorábbi, talán Lincoln. Nagyon finom, zsenge és édes.

A zöldborsók egyébként Kelvedon csodájától eltekintve szépek. Ezeket már két hét múlva valószínűleg fel is szedhetem.

A legutóbbi vetés még kicsike. Ez itt elől a sütőtök. Hátul meg a sok vadon kelt kapor nyújt árnyékot néhány paradicsomtőnek.

Egyébként ez a hétvége is szokásosan telt. Gyomlálás, kapálás, fűnyírás. Mivel a gyomláláshoz nem nagyon fűlött a fogam, meg a helyzet nem is volt rossz, elővettem a rotakapát és gyorsan felszántottam a sorok között. Ami gyom még délutánra sem kókadt le, azt kikapáltam. Na meg permetezni is kellett, mert az összes fa tetűben és egyéb kártevőben úszott. Az őszibarack tafrinájától 3 permetezéssel sem sikerült megszabadulni, de már rengeteg barack van rajta. 

A jövő héten valószínűleg a pénteket is lent töltöm, mert a munkahelyen fél napig áramszünet lesz. Most hogy ránéztem a naptárra, eszembe jutott, hogy lassan szedni kell a zöld diót is. A késői káposzta, kelkáposzta és karalábé palánták is itt nyűglődnek még az erkélykorláton. A héten kétszer is ki kellett őket menteni a vízből, akkora esők voltak, hogy mire hazajöttem, elmerültek benne. Most szépen sárgul az a kevés levelük.

3 féle retket vetettem még márciusban. Most szedtem fel a maradékot. Mindegyik gyorsan felmagzott, nem sok ehető volt benne, az egyik fajta csak magot termelt, meg sem tudtam kóstolni. Vetettem egy második kört, szépen ki is kelt, nem tudom, lesz-e belőle valami ebben az időjárásban.

A fejes salátából is tudtam 3 kicsi fejet felszedni. Na de nem olyan szép kemény fejek ám, mint a boltban, hanem csak olyan kis éppen-fejek. A jégsaláta még fejetlen.

A limabab úgy-ahogy kikelt, már megcsináltam az állványon az uborkahálót nekik, mert már nyújtogatják a kacsokat, az állvány másik oldalára uborka került, ott még nem csinálom meg a hálót, míg ki nem kel. Hát kb. ennyi fért egy hétvégébe.

Pünkösdi utólagos

Ebben az évben a Pünkösd előtti péntek volt az első szabadságos nap, amit kivettem. Na mi lett a vége? Munkahelyen mindenki meggárgyult, tüstént de izibe kellett minden olyasmit intézni, amit máshol normális emberek nem ünnepekre időzítenek. Hát így dolgozunk mi. Így aztán laptop is jött putriba. Aztán annyira megtetszett neki, hogy elfelejtett beugrani az autóba visszainduláskor. Szóval most jó nagy elmaradásban vagyok a siránkozással.

S hogy mivel is telt az a bizonyos 4 nap? Hát mi mással, mint dagonyázással. Persze résen voltam péntek reggel, amikor szakadó esőben megérkeztem. Azonnal megtéptem a bodzát, mert már kissé késésben voltam vele. A fű, vagyis gyom térdig ért, gereblyével kellett benne az autót megkeresni. Így aztán előkaptam a damilos fűnyírót, mert a tologatós ezt már nem vállalta be és amikor elállt az eső és egy kicsit felszáradt, azonnal rohantam fűnyírni. Na ez eltartott két napig.

A többi időben pedig a pocsolyába ültettem-vetettem, lesz ami lesz alapon.

Na ezek a satnyaságok mind mentek ki a sárba. Vetettem még uborkát is jónéhány fészekkel.

Előtte meg olvasgattam Piszke blogját oszt jól beijedtem, mert olyanokat írt, hogyaszongya egyszerűen túlsokeper. Ijedtemben vettem direkt eperhez való zselésítőt, mert a tavalyi eperlekváromban az egész darabok mind a felszínre úsztak. Hátha ezzel sikeresebb leszek. Na megérkezek putriba, eper meg ennyi:

A többi még így nézett ki:

Így aztán esőszünetben felvagdostam a paradicsomkarókat.

S ha már úgyis vagdostam, akkor előkaptam a láncfűrészt és elintéztem a kiszáradt szilvafát - majdnem. A törzse még nincs kivágva, mert azt előbb valamennyire ki kellett volna ásni.

Az őszibarackok is talpig tafrinában fogadtak:

Esőszünetben belevertem a sárba a paradicsomkarókat. Könnyen ment. Na ennek azért még lesznek következményei. 

Azért ilyen szépségeim is voltak:

A 4 fajta zöldborsó közül Kelvedon csodája nagyon gyéren kelt, a többi pedig nagyon szépen.

Persze vannak, akik már lenéznek, mind például a lestyán:

Szombaton délelőtt egyfolytában esett az eső, bánatomban ezt műveltem: bodzaszörp és mentás citromfűszörp.

Pár éve vetettem egy csomag Hajnalkát a ház előtti kerítés mellett. Akkora hatalmas bozót lett belőle telis-tele kék trombitákkal, hogy senki nem állta meg szó nélkül, aki elment a ház előtt. Amikor szeptember végén le akartam szedni, rám szóltak, hogy ne tegyem, mert még olyan szép. Mivel akkor még nem volt saját fényképezőgépem, így ez nem került megörökítésre. Most ismét vetettem egy csomaggal, nagyjából ki is kelt, remélem ez is hasonlóan szép lesz. Csak azt a kerítésről letépkedést, na azt tudnám felejteni. Azóta tropa a vállam.

Hát nagyjából ennyi történt a 4 napos ünnep alatt.