Volt már jobb

terméskilátás az ideinél. Két éve rengeteg gyönyörű paprikám volt, még fűszerpaprika is termett, 5 tövön rengeteg. Az utóbbi két évben gyakorlatilag még a palánták sem nőnek meg, nem tudom, mi a fene van. 3 nyamvadt csoffadék kuporog a gyomok között.

A 4. vetés zöldborsó, a Zsuzsi így végezte: ennyi termés lett, nem sok cső volt rajta, a szemek pedig még abban a kevésben sem nőttek meg.

Ez az első uborkatermés. Direkt keseredésmentes, betegségálló, hibrideket vettem, mint a Perez és a Megyer, de a termés jó része keserű.

A tökök szépek, szinte minden évben jól sikerülnek, próbaképp ezeket befőzőautomatával tartósítottam. Cukkini nem kelt az idén, úgyhogy az nincs.

Ez is tök, csak sütőtök. Két fészekkel vetettem, 1-1 kanadai és muskotály tököt, legnagyobb meglepetésemre ez az utóbbi. Még sosem sikerült nevelnem, nem kelt ki. Ez meg már az árkot ostromolja.

A nyári alma sem járt jól, nem is volt rajta sok, ami volt, azt meg kikezdték a hangyák és a darazsak. Mind leszedtem.

A paradicsomok egy részével nem pontosan tudom, mi történt. Megnézegettem a leveleit és a szárát, de nem találtam semmi különöset, remélem, csak a nagy zivatar és hőség következményei. Ha nem, akkor a jövő hét végére már úgyis vége lesz mindegyiknek.

Nem pontosan tudom, milyen fajták, mert az ajándék mixből vannak.

Ez meg itt az Osu blue, nem tudom, miből fogom megállapítani, hogy érettek-e már.

Ezt meg Cherrolának adták, de a tavalyi sokkal másképpen nézett ki és főleg finomabb is volt.

Az egyik bokorról levettem két öklömnyi parit, amik már rózsaszinűek voltak, de a héjukon barnás foltok látszottak. Az ablakban vannak két napja, reggel az egyiket levágtam, szép volt már belül, érett, a barnaság csak a héját érintette, alatta tökéletes volt, igaz, kissé zöldtalpas. Az íze viszont nemigen hasonlított paradicsomra, inkább csak vízízű.

Habár a hét végén elég meleg volt, de szombaton nem sütött a nap és elég sokat tudtam kint dolgozni, főleg gyomot kapálni. Az epres kivételével szinte mindenhol kikapáltam a porcsint. Valahogy mindig az eper húzza a legrövidebbet, sosem jut rá elég idő.

Amire még szintén nem jutott idő, az az elkanászodott citromfű és menta. Mind virágba borult. Remélem, teleszórja a kertet, aztán irthatom. Teljesen belenőttek a limabab hátsójába.

Ez a szerencsétlen Hajnalka is csak kókadozik a kerítés tövében.

Az eperfa viszont megismerkedett a láncfűrésszel és nem járt jól, mert a felét levagdostam. Így szeretném megnehezíteni a nyestek feljutását a padlásra. Majd kiderül, sikerült-e. Viszont ha ennyire nem lesz semmi termés, akkor a szabadságomat favágással fogom tölteni, a sufni is tele van raklapokkal.

Nézegettem a szedret, rengeteg van rajta, de egy része már elsárgult és leszáradt anélkül, hogy megnőtt és megérett volna. Szilva sem nagyon lesz, pedig az szokta bírni a gyűrődést. Még az őszibarack úgy-ahogy, sok van rajta, nem tudom, a legyőzhetetlen tafrina okoz-e valami későbbi problémát. Na és hogy beérik-e, mert tavaly csak befonnyadt.

A kardvirágokon sem láttam még virágkezdeményt, üldögélnek a gyomok között. A kerítés előtti utcai szakasz is teljesen elgyomosodott, azt sem tudtam megcsinálni a nagy hőség miatt. Örülök, hogy legalább a füvet levágtam. Az sem volt egyszerű, mert egyre alacsonyabban jönnek a virágok, a sok hepe-hupa és vakondtúrás miatt alig tudtam levágni. Mivel tele van méhekkel és azon keresztül kell kijárni a kertbe, kénytelen vagyok mindig vágni, nem akarok méhcsípést, mert hetekig bajlódhatok vele. Van egy hónaposnál is idősebb szúnyogcsípésem, ami még mindig nem múlt el, állandóan kivakarom.

Szörpészet

Ha van borászat, akkor lehet szörpészet is, nem? Lehetne szörpölde is a sörfőzde megfelelőjeként, de mivel hideg eljárással készült, hát maradt az előző.

Szóval már a korábbi alkalommal ledaráltam a ribizlit és a málnát és úgy, mint a kovászos uborkát, napra tettem. Mostanra beértek, leszűrtem, felcukroztam és palackoztam őket.

Nyilvánvalóan először a diólikőr-alapot készítettem el, első a pia, utána álltam neki a szörpöknek.

Keverem-kavarom, míg a cukor el nem olvad.

Aztán ez lett a vége.

Volt ám bónusz is. A homoktövist már elkezdték a madarak csipegetni. Mivel rettentő hőség volt, levagdostam az ágakat és bevonultam velük a hűvös nyári konyhába. Így is egy örökkévalóság volt, mire leszemeztem és megmostam.

Nem lett túl sok, egy 8 literes tálban ennyi:

Mivel még a tavalyiból is van jócskán (megjegyzem, piacon 3 dl-es üveg 1.600,-), így ez nem zavart. Most - tanulva a korábbi hibákból - csak kevés vizet tettem a gyümölcshöz, épp annyit, hogy gond nélkül le tudja a gép turmixolni. Kevéske cukrot adtam hozzá, így összesen 6 db 370 ml-es üveggel lett, amit a befőzőautomatában kidunsztoltam.

S ha már befőzőautomata, akkor tököt és zöldborsót is tettem el, kíváncsi vagyok, a tök milyen lesz. A korábbi évben eltett szósz-állagú lett, úgyhogy ki kellett önteni. Most vettem direkt jódozatlan sót hozzá és kevés ecetet is tettem bele. 

Hát ezzel telt a hét vége - többek között. 

... és még az orromat is tisztítja

Öreg vagyok és lusta, utálom azt a rengeteg paradicsomot meg bogyós gyümölcsöt kézzel passzíroz-gatni, nem is préseli ki rendesen a levet és jó nagy piszokkal is jár. Szóval írtam a Jézuskának és hozott egy konyhai robotgépet sok kiegészítővel. Egy kicsit fáztam tőle, mert amin kettőnél több gomb van, az ki is szokott fogni rajtam. Egyből megállapítottam, hogy a német precizitás sem a régi már, a használati utasításban az alapfelszereltséghez tartozó szeletelőt meg sem említették. Némi legózás után persze összeraktam, csak aztán jött a probléma, nem volt neki lyuk, ahová dugjam. Forgattam a gépet mint majom a zsebtükröt, megnéztem a hozzá adott CD-t, hátha okosabb leszek, de nem. Szóval írni kellett a szerviznek, hogy nem tudok dugni. Rendesek voltak, másnap felhívtak és elmagyarázták, hogy kell tartani a gépet és hol kell keresni a lyukat. Pedig azt a helyet megkaparásztam, de végül arra jutottam, hogy az csak egy design-elem. Tévedtem. Aztán összeraktam kb. 5. nekifutásra a passzírozó feltétet is. Ahhoz volt használati utasítás, magyarul is volt, de vagy nem tudok magyarul, vagy nem értek. Szóval mire rájöttem, mit hogyan kell beállítani, elment egy óra. De végül szépen ledaráltam a ribizlit, még leszárazni sem kellett, mert abban az a legutálatosabb. Igaz, jó nagy piszokkal járt.

Jó sok piros ribizlim lett, pedig hatalmas bokra van.

Tájkép csata közben. A passzírozófej nem praktikus, mert túlnyúlik a rögzíthető tálon, tehát mellé csöpög, ha nagyobb tálat teszek alá, akkor az félig a gép talpán támaszkodik, tehát ferdén áll és könnyen felborulhat. Túl nagy tálat sem lehet alá tenni, mert a magok és szárak a végén jönnek ki és azoknak is kell valami, ahová potyoghatnak. Szóval ezen dolgozhattak volna még.

Persze nemcsak ribizli és zöldborsó termés volt, hanem még ez is:

Ugyanez más formában:

No és érik mindegyik legutálatosabbika, a homoktövis:

Készülődik a nyári alma is, bár sajnos a fa elég betegesen néz ki:

A babok pedig egymást támogatják a vadon nőtt büdöskével.

Ez pedig csak ronda, de finom (mogyoróvajas keksz zöld dió lekvárral).

Hőguta

ezzel a szóval lehet legjobban jellemezni a hét végét. Pénteken mentem, 22 fok volt a házban, 1-2 órán belül felment 23-ra, gondolom, az ajtónyitogatás és járkálás miatt. Szombat reggelre 21 fokig hűlt, de aztán vasárnap délután már 24 fok fölött volt. Pedig igyekeztem tartani magam a szabályhoz, nem nyitunk addig ablakot, míg kint magasabb a hőmérséklet, mint bent. Szóval ennyit arról, hogy a vályogházban hűvös van. Na persze attól függ, mihez képest. De látható, hogy 2-3 napon belül ez is jól felmelegedne.

A meleg ellenére igyekeztem minden fontos dolgot elintézni. Első a paradicsom volt: kötözés, öntözés. Ez a Cherrola. Elég kis fürtjei vannak, de minden tő szépen növekszik.

Ez a San Marzano, már szép bogyói vannak.

Ezek a nem tudom mik, de szépen van minden tövön termés.

Ez pedig az Osu Blue. Van Chocolate cherry is, de annak a bogyója zöld. Ennél most nem fogom tudni, mikor lesz érett. Bele mégsem kóstolhatok, hogy megállapítsam.

Először is a málnát szüreteltem le, alig lett több 2 kg-nál. Mindből szörp lesz, kivéve egy kis dobozzal, ami a mélyhűtőbe került.

Aztán felszedtem a második vetés zöldborsót. a nevére nem emlékszem. Nem volt olyan sok termés rajta, mint az első vetésen. Szedtem hozzá még a harmadik eresztésből, mert már azon is voltak érett csövek. A negyedik, azt hiszem a Zsuzsi még a virágzásnál tart. Aztán ez lett a vége::

Aztán kicipeltem a slagokat meg a szivattyút és locsoltam egy jót. Nem sok örömem telt benne, a két megmaradt, eddig szépen fejlődött sárgadinnyém, ráadásul Galia volt, így járt:

A gyökere megvolt, nem volt elrágva, nem tudom, mi a fene végzett velük. Na a többi sem néz ki jól:

A két fej salátám és az 5 szál céklám még tartja magát: amíg a sütőtök le nem rohanja őket.

Ez meg a két tő uborka az 50-ből, amit vetettem. Ennyi kelt ki. A háttérben a limabab szintén nincs jó állapotban.

Aztán jobb híján kiültettem a késői káposztát, kelkáposztát és karalábét. Mivel nem megyek 2 hétig, mulcsom pedig nem volt, rögtönöztem. Bár van egy olyan érzésem, hogy ebben a hőségben nem fognak túlélni.

De hát ezen már meg sem fogok lepődni.