2015. október 29., csütörtök

Felemás évadzáró

A putriban töltöttem az ünnepi hetet abban a reményben, hogy minden őszi munkát sikerül elvégezni. Hát persze, a remény... A sok eső miatt gyakorlatilag minden kerti munka elmaradt. A paradicsomot már kiszedtem, a karókat is, levagdostam és kiválogattam a málnát és a szedret is, de a sütőtök még ott van és a büdöske egy része is. Szóval lenne még mit tenni.




Persze a lehullott parikat felszedtem és a komposztálóba pakoltam. Még volt egy csomó érett paradicsom, egyrészt az ablak közében, másrészt itthon érleltem, úgyhogy szabadságindításként 4 ilyen tepsi cuccot sütöttem ki:



Némi paradicsomlé is lett még. Valahol azt olvastam, hogy az éretlen paradicsomot szárral együtt le kell szedni és felakasztani, majd beérik. Nos ez az én kísérletem: a felső szépen beérett 2 hét alatt, az alatta lévők csúnyán értek valamennyit, az alsó pedig beteg volt, szóval ment a komposztba.


Két fej káposzta nőtt meg úgy-ahogy, az egyiket hazahoztam, a másik még tapintásra nem volt elég kemény fejű, azt hagytam még újabb 2 hétre. A kelkáposzták is most kaptak a fejükhöz, két hét múlva majd ami jó lesz, megfőzöm rakott kelnek és frankfurti levesnek, a többi pedig a komposztot fogja gazdagítani. Ja a káposztához vettem uborkát és a használható zöld paradicsomokat is belevagdaltam, így lett két nagy és két kis üveg vegyes savanyúság belőle.

Aztán persze nem bírtam magammal és harmadszor is átkeltem a patakon és felszedtem a szomszédék lehullott birsalmáját. A vége persze a mélyhűtőbe ment, mert már a lekvárelőirányzatot többszörösen túlteljesítettem.



A marcipános birslekvár mellett lett egy csomó birsalmasajt is. Először féltem, hogy nem lesz elég sűrű, mert meghámoztam és úgy főztem meg, de szépen besűrűsödött és gyönyörű színe lett. Nem is tudom, miért akarnak sokan hóka sajtot, ez így sokkal jobb. Ja és csináltam kandírozott narancshéjat is, abból is tettem bele, finoman érződik benne.


Nagy rendet vágtam a fáskamrában is, feltüzeltem egy csomó ágmaradékot és dobozt, úgyhogy ott is kezd kialakulni a rend. Készítettem egy kis meglepit az illetéktelen padlásfoglalónak. Remélem, belülről is megtekinti.



Iszonyú pusztítást végzett a tetőszigetelésben. Nem értem, mindig is volt nyest, de ilyen pusztítást még sosem tapasztaltam. Valószínűleg búcsút mondhatok a teljes szigetelésnek. Ebben az ügyben egyetlen nagy hibát követtem el, évekkel ezelőtt nem vertem agyon a tetőfedőt egy formás kis paradicsomkaróval.
Emiatt aztán annyit mérgelődtem, hogy kétszer is belázasodtam. Így aztán megvolt az utolsó napok alaphangja. Tehát még egy túra és addig próbálok egy másik tetőfedőt keríteni. Ez nem lesz egyszerű, mert itt a faluban senki nem dolgozik a másik után, tehát néhány faluval odébbról kell kerítenem.

Aztán nagyjából minden mozdíthatót hazahoztam, most parányi lakásom így néz ki: ez a kamrapolc és az asztal alja.


Ez a vízóra alja.


Ez a szekrény az asztal másik oldalán van: (alatta mai potyázásom eredménye, 5 kg krumpli. Ugyanis az itteni önkormányzat az ún. partnerkártyával rendelkező lakosoknak ingyen adott 5 kg krumplit és 2 kg hagymát - ha adnak fogadd el, ha ütnek, szaladj el, szokta volt mondani Anyukám).


Az alkohol meg már csak a szobaszekrényben fért el:


Na jól nézek én ki...

2015. október 7., szerda

... és a paradicsom-saga folytatódik

Már lassan hosszabb lesz, mint a Forsythe-saga (amit megint vetítenek valamelyik retró-adón). Szóval a paradicsom: 1-2 tövet már kiszedtem, amelyik nem volt túl szép és már a termés is lerohadt róla. Persze egyik tő sem igazán szép, mert a nyár alaposan helyben hagyta őket, de tele vannak új hajtással, ami szinte mind egészséges. Persze a parik már nem érnek olyan tempóban, mint nyáron. Az Osu blue szinte alig, tele van zöld terméssel. Nem tudom, mikor kellett volna kiültetnem, hogy időben beérjen.





Bár a hét végén szép idő volt, rövidujjúban voltam a kertben, de a lakásban 15 fok volt, amikor leértem. Ezt két nap után (igaz, csak este fűtöttem be) sikerült 17 fokra feltornászni. Érdekes volt, hogy pénteken este nagyon hidegnek éreztem a levegőt, szombaton este sokkal enyhébb volt. Első nekifutásra ez volt a feladat:


Paradicsomok a robotgépbe, majd a befőző automatába, a zöldségek pedig az aszalógépbe mentek. A "paradicsomlé" új értelmezést nyert: a San Marzano ilyet adott.



Aztán ez lett a végeredmény:



Mivel erre a hétre megint hideg, esős időt ígértek, az éretlen paradicsomok egy részét leszedtem, fele a putri hátsó ablakközében maradt, a többi itthon üldögél az ablakpárkányon. Mára már egész szépen bepirosodtak.

Más érdemleges nemigen van a kertben. A káposztákból egy fejesedett be, majd a jövő héten veszek hozzá egy kis uborkát és csinálok vegyes savanyúságot belőle:


Kelkáposzta két helyen is van, egy sem fejesedett, csak ronda nagy leveleket növesztett.


Pár cső Zalán még van a bokron, hagytam, mert mind zöld még. A sörretek jó nagy bokrot növesztett, gyökér még nem látszott rajta a hét végén. Lehet, hogy komposzt lesz belőle.


A tökök sorsa még kétséges, nem tudom 9 db ilyen nagy döggel mit kezdek. Még azt sem tudom pontosan, hogy már érett-e. Majd a jövő héten megkóstolom, aztán eldöntöm, hová kerül: komposztba vagy autóba.


Úgy tervezem, hogy a jövő héten megyek utoljára, bár ha jó idő lesz novemberben.... Szóval igyekeztem mindent hazahozni, mert az utolsó fuvarral jönnek a gépek és berendezések. Itthon aztán logisztikai rémálom lett a dologból, mert annyi üveg van, hogy nem fér el sehogysem.


A kamrapolcra polconként 48 db 0,72 l-es üveg fér: egymás mögött három, két sorban. Az asztal alsó polcán a szörpök, de hát ez nem volt elég, ezért a mikró alatti szekrény alsó polcát is kipakoltam, ezen most a paradicsomok, lekvárok és a szörpök osztoznak. (Azóta csak forgolódok a konyhában, mert nem találom az onnan kipakolt cuccokat.) A lekvárok egy része így is a kamrapolc tetejére került, ami a képen ugyan nem látszik, de nem szeretem, mert félek, hogy leverem valamelyiket. Kész csoda, hogy pakolás közben csak 1 csalamádés üveg esett áldozatul.


A paradicsomok egy része így is a vízóra alá szorult, mert már máshol nincs hely a 7 nm-es konyhában.


A putriban még kb. 12 nagy és 10 kis üveg van. (Az összes 0,72 l-es üvegemet felhasználtam, úgy tünik, volt vagy 150 db) Azok majd még ide kerülnek. Teltház lesz minden sarokban. Hát ez van. Az aszalt zöldségeket is felaprítottam a késes robotgéppel. Került bele fehér- és sárga répa, zeller a zöldjével, karalábé és lestyángyökér. Az illata nagyon kellemes, majd hét végén próbaként főzök vele egy kevés levest, hogy lássam, tényleg jó lesz-e ízesítőnek.