Most, hogy a kerítésfestést letudtam, annyira belejöttem a cicomázásba, hogy hiányérzetem lett, így az egyéb szépséghibákat is kezelésbe vettem.
A legrondább a hátsó ablak, hiszen efelett nincs tornác, így nagyon ki van téve az időjárás viszontagságainak. Nem mintha a felette lévő tűzfal jobb állapotban lenne, de férfiszomszédaim megtiltották, hogy oda felmásszak. Majd ők. Na azt még azért kivárom. (A szúnyoghálón agyoncsaptam egy legyet, vele együtt a hálót is, így csak cellux-szal van beragasztva, mert odáig még nem jutottam el a cicomával.)
Leszedtem az ablakszárnyakat és alaposan lecsiszoltam A nagyját a rezgőcsiszolóval, a többit kézzel, mert a díszítő vájatokból is ki kellett vakarni a régi lazúrt.
Még maszkoló szalagot is ragasztottam az üvegre, hogy ne kenjem össze. Ezt az ablakot már két éve is festettem, az egyik oldalon még rajta volt az akkori szalag. És hát így jár az a lusta disznó, aki két évig nem szedi le. Most vakarászhat.
Végül azért elkészült az ablak és elég szép is lett, remélem, néhány évig bírja.
Ezzel párhuzamosan az alsó épület végében lévő oszlopot is le kellett csiszolni, mert azon már semmi lazúr nem volt, két oldalról verte le róla az eső.
Még két ablakot és egy oszlopot is meg kell majd csinálni, de most haza kellett jönnöm ügyintézni. Remélem, lesz még ehhez alkalmas idő.
A tavasszal kifeszegetett és legyalult bejárati ajtót is befestettem.
Pihenésképpen az utcán kubikoltam. Az önkormányzat nagy nehezen kilapátolta a hordalékot az árokból és az átvezető csőből, természetesen az én telkem elé, de el már csak a felét szállította. Majd a fizetésük felét is kérem, ha már megint helyettük kell dolgozni.
Egy részét elsimítottam azon az oldalon, a többit pedig átlapátoltam a kerítés mellé, mert a szomszéd rosszul kivezetett esővize odafolyt és alámosta a kerítésemet.
Ha már a kezemben volt a drótkefe, lesúroltam a mohát is a betonról, mert lassan elporlik. Felhívtam a gazdaboltot megkérdezni, hogy van-e betonra való mohairtójuk. Az eladó nagyon kedves volt, azt mondta, akárki akármit mond, olyat ne használjak. Dörzsöljem vagy kaparjam fel és mosószerrel mossam le. Ő Ultrát mondott, nekem Domestos volt otthon, azzal mentem neki. Meglátjuk, milyen eredménnyel. Majd még a kerítés alját is le kell kefélni, mert azon meg valami ronda fehér gomba telepedett meg és zabálja a betont.
Közben persze a kerttel is foglalkozom valamennyit, de már nem sok minden van benne:
Ezért már meg kellett küzdenem a darazsakkal, végül ez lett belőle:
A paprikák és a paradicsomok - már ami még megmaradt - az utolsókat rugják.
A Choco Bell-ről 2 db-ot tudtam éretten leszedni, jó íze van, de azért a pritaminok sokkal finomabbak.
Erre az uborkára szavam sem lehet, még mindig van rajta néhány darab.
A káposzták még fejesednek. Sajnos a kel rohad is és mások is rágcsálják.
A háttérben lévő Chocolate cherry paradicsom teljesen tönkrement, de még most is tudtam róla szedni egy tállal. Szeretem az ízét csak nagyon érzékeny minden betegségre.
A bazsalikomok már nagyon felvirágoztak, igaz, eleget szárítottam már télire belőlük.
Még egy kis dísztök is kerekedett a végére. Bár nem tudom, miért kínlódok vele, minden évben a szekrény tetején penészedik meg. Még sosem sikerült egy darabot sem kiszárítanom.
A tavaszi salátavetésből egy falat nem maradt, felmagzott, mire odaértem, a többire pedig ráborult a zöldborsó és alárohadt. Nyáron vetettem újra, na ez az 5 db volt képes kikelni, de már kétszer ettem belőle a tojásos nokedlihez. Szóval az éves adag megvolt.
Most arra várok, hogy essen eső, mert ezt a kemény, száraz földet már nem lehet felrotálni. Addig amíg ez eljön, folytatom a putri cicomázását, belül is van mit csinálni.
