Eszkábáltunk

a hét végén egy jó kis állványt. A szomszéd azt hitte, lakodalmas sátor épül, de nem, Zalán futásának akarok gátat szabni. Volt még egy hálóm is, kettévágtam, felszereltem a két rövidebb oldalra, majd uborka fut rajta, már ha kikel. Mert a keléssel ebben az évben bajok voltak.

Az első vetés hónapos retekből egy evésnyi lett, a többi legfeljebb tüzelőnek jó. A második vetés levelei kissé lyukacsosak, lehet, hogy abból sem lesz semmi. Nem kelt ki a főzőtök, a kétféle sütőtök, a dísztök, a cukkini, a cékla csak itt-ott, nem számítok jó termésre.

Tönkrement a sárgadinnye palánták nagy része is, pedig volt vagy 50 tő, talán kettő maradt meg ott, ahol a lótetűnek már túl sáros a talaj. A paradicsom viszont mindegyik megmaradt, sőt még fejlődött is, igaz, egyik-másik már nem látszott ki a felmagvasodott mustár alól. A málna viszont úgy megindult, hogy a fél kert tele van új hajtásokkal, nem győzöm tépkedni.

Az őszibarack meg ilyen: tafrinás, hogy a fene vinné el.

Azért van szépség is:

Vittem a szobába is, hadd illatozzon:

Ha nem számítjuk a pudvás retket, akkor ez az év első termése:

Ezt a putrijáratot a bodzának akartam szentelni, de kicsit tartottam, hogy már elvirágozott ez elmúlt három hét alatt. De szerencsém volt, még tudtam szedni. Ennek örömére aztán jól megszaladt a kezem, csak néztem a fazék belső mércéjét, 11 liternél állt meg...

Itt még nem tünt soknak, csak aztán öntögettem hozzá a cukrot.... hát egy darabig mindenki gasztroaján-dékot kap. 12 üveggel lett, nagyon finom.

Ezen felbuzdulva próbaként csináltam mentás citromfű szörpöt. Sajna itthon felejtettem a levendulavirágot, mert különben azt is tettem volna bele. Na majd legközelebb. Alapanyag lesz bőven.

A kert különben nagyjából rendben van, még a gyom sem öntötte el, az majd ezután jön. Viszont nem győztem füvet nyírni, az nagyon megnőtt 3 hét alatt, hát igen, a sok eső eredménye. Még szerencse, hogy az egyik kedves szomszéd az utcán az övével együtt az enyémet is lenyírta, így annyival beljebb voltam.

A nagyszoba megint tele volt zöld cserebogárral, nem értettem, az a nagy dög hogyan jut be, már mindent beragasztottam. Aztán megláttam, hogy a kályhacső karikája nem illeszkedik pontosan a falhoz és alatta egy nagy kupac korom van. Nagy koppanás, épp akkor küzdötte be magát egy újabb látogató. Legalább mostmár ezt is tudom. Belülről a kályhában a cső bemenetét is bedugaszoltam. Még a nyestek ellen kellene valami hatásos módszert találni.