Befőzés minden mennyiségben

Ez a hétvége teljes mértékben a befőzésről szólt: őszibarack és paradicsom. Mint azt már előre sejtettem, az őszibarackot sikerült letudni, de paradicsom még rengeteg van, részben zölden. Főleg a San Marzano-n van sok termés. Meglátjuk, hogyan vészeli át ezeket a hideg éjszakákat, mert bizony Putrifalván 5 fok alá süllyed éjszakánként a hőmérséklet.

Őszibarackot az idén egyféleképpen tettem el: mivel nem magvaváló, lehámoztam a magról a gyümölcshúst, beletömködtem az üvegekbe, kicsi citromlé a tetejére és irány a befőző automata. Meg kell jegyeznem, az őszibarack nem volt jó minőségű, a héját még alig lehet róla lehúzni, de a mag körül már rohadt. A maradékból osztogattam és eszegetem is minden este.

Ami a paradicsomot illeti, nem csak a palántákkal, az eltevéssel is túlzásba estem. Eredetileg csak nyers paradicsomot akartam eltenni paradicsomlében, aztán a szép nagyokat sajnáltam ledarálni, ezért feldaraboltam és sütőben megsütöttem fűszernövényekkel, beüvegeztem, majd ez is ment az automatába. Lett néhány üveg paradicsomlé is, ami kimaradt az egész parik feltöltése után. Kétszer csináltam házi ketchupot is, mert amikor a San Marzano nem túl szép darabjait ledaráltam, nagyon jó sűrű leve lett, ebből készült. Lett néhány kis üveg aszalt pari is.

Indul a befőzés:

Mivel vasárnap hűvös volt, így cipekedésre szántam el magam, a megállapodott befőtteket hazahoztam. Itt szembesültem kis konyhám szűk korlátaival.

A szörpöknek már kiürítettem a kis szekrény alsó polcát, mert az asztal alján már nem férnek el. A kamrapolc is jól megtelt, pedig a putriban még 50 üveg vár szállításra. Hát ez durva lesz. Nem tudom, hol fogom a kimaradókat elhelyezni. Még a polc tetejére is pakolnom kell. 

A helyzetet csak rontotta Anyukám körtefája, amely az idén rekord termést produkált (rekord kicsit is), s mivel a családban senki nem eszi a körtét, így az összes a hűtőszekrényemben landolt utóérlelésre. Ha minden jól megy, még októberben is lesz belőle. Csak a hűtőszekrény nyög nagyokat.

A többi meg az ablakban érik:

A hajnalka is beindult, egyre szebb:

Utolértem magam

a putrikerti munkálatokban. Ideje is volt, mert ezután csak kéthetenként szándékozom lejárni, sőt ha rossz idő lesz, még ritkábban. A hét végén megcsináltam a kevésbé fontos dolgokat is, kigyomláltam az utcai virágágyást, letépkedtem a szomszéd átfutott vad komlóját, legyomirtóztam az árokpartot és a komposztálót is kilapátoltam, így lehet bele pakolni a kertből kikerülő növénymaradékokat. Már a málnát és a bazsarózsát is visszavágtam, igaz, a málnát még szelektálni kell. Befőzés terén már csak az őszibarack és a paradicsom van hátra. Az őszibarack szerintem a hét végére leterem, így azt is kipipálhatom. 

Mivel a paradicsompalánták számával megint túlzásba estem, így már tettem el eleget, ha tönkre is megy, nem lesz nagy a veszteségem. A hét végén már a szomszédoknak is ajándékoztam, hogy ne romoljon rám. Még mindig sok a zöld rajta (zöldparadicsom lekvárt viszont nem fogok csinálni, mert még a két évvel ezelőttiből is van).

Az Osu blue-val folyamatosan problémáim vannak, egy része rohadtan lehullt, a többi meg nem érik. A megpirosodottat megkóstoltam, de semmi különös, vízíze volt.

A kelkáposzta nem akar fejesedni, a karalábé szintén nem.

Hiába a locsolás, folyamatosan pusztul az állomány.

Az egy darab túlélő káposzta is csak vegetál.

Az uborka is tönkrement, néhány üveg saláta lett belőle, amit frissen megettem.

A sárgadinnye lombja is odavan, a termés viszont még nem érett.

A szeder is teljesen le van száradva.

A mélyhűtőben még figyel néhány doboz szeder, arra tartalékolom, hogy ha a bodzabogyó beérik, összekeverem likőrnek és szörpnek. De most alaposabban megnéztem a bodzát, hát ebből lehet hogy nem lesz semmi. Az ernyőin csak néhány szem bogyó árválkodik.

Az őszi almafa is lassan lehullatja a levelét és egymás után potyognak az almák is.

A visszavágott citromfű és menta viszont szépen kihajtott.

Mentem a menthetőt

Sajnos ez az időjárás majdnem mindent tönkretett, csak a gyomok virulnak, na és a földieper, tele van virággal, ha ez így megy tovább, még egyszer neki kell állnom eperlekvárt gyártani.

A paradicsomok azonban most kezdenek tönkremenni. Eddig egyszer tudtam egy nagyobb mennyiséget leszedni, értsd lett belőle 5 üveg paradicsomlé és egy kis üveg sült paradicsom. Most elkezdett barnulni a száruk és a levelek száradásnak indultak. A szomszéd paradicsomját tekintve 4-5 napon belül a paradicsomokat is megfertőzi és az egésznek kampeca lesz. Mivel épp szakértő családtag vendégeskedett nálam, abban maradtunk, hogy leszedem az összes érett és félig érett paradicsomot és a maradékot lenyomom Amistarral, Évi 7 nap, hátha segít annyit, hogy be tudja érlelni a rengeteg zöld paradicsomot.

Ennyi lett, plusz még az egyik ablak teli a néhány napja egy eső előtt leszedettekkel.

A koktélok között sok repedt volt, az összesből paradicsomlé lett, összesen 10 liter. Az érett nagyobb parikat meghámoztam, leöntöttem a lével és kidunsztoltam. Remélem, megmaradnak, ez az első próba a tartósítószer nélküli eltevésre. A képen látható félérettek az ablakokban és a hokedlin ülnek és érnek.

Őt nem főztem meg, hanem majd bekebelezem:

Leszüreteltem az egyetlen fej káposztámat, mielőtt annak is valami baja esik, és az utolsó néhány szem uborkával vegyes savanyúság lesz belőle. 

Megvallattam az őszibarackot is, az éjjel egy csomó lehullott, néhányat még szedtem hozzá, de többsége éretlen és rohadt. Azért négy üveg őszi befőtt már ücsörög a takaróba bugyolálva.

Még két nap a szabiból, aztán újra itt kell hagyni a putrit, pedig nagyon jól elvoltam a problémák ellenére is. De már látom az alagút végét. Vagy az ott a vonat?