Ülök a tv előtt, nézem a Wuxi Classic-ot, fejtem közben a zöldborsót - dögunalom mindkettő. Mivel mindezt az utcai szobában csinálom, hallom, hogy szembeszomszédnéni bekiabál, menjek gyorsan, mert jön a menet. Először csak néztem bután, miféle menet, meg mi közöm hozzá, aztán eszembe jutott egy két órával azelőtti jelenet, jött egy autó az utcán folyamatosan nyomogatva a dudáját. De hisz ilyet a menyasszonyt szállító autó szokott. Gyorsan kinéztem, hát tényleg. És jött a menet: szembeszomszédnéni dédunokái lelkesen tapsoltak és örvendeztek, bár alig hiszem, hogy tudták, mi történik pontosan.
Elől az ifjú pár, mögötte a koszorús lány és fiú, majd a násznép.
Az örömszülők az utca két oldalán mentek, és ahol valaki kiállt megnézni a menetet, mint pl. én is, azt megkínálták egy likőrrel vagy pálinkával és egy kosárból süteménnyel.
Na de a menet nem csak úgy csendben vonult, hanem zeneszóra, melyet a sor végén zöld egyenpólóban masírozó fiatalok szolgáltattak. Így vonultak a templomig, ahol az esküvő volt, majd mise, jó két óra múlva pedig ugyanígy vonultak vissza a lakodalmas házba. (Ennek következtében forgalmi dugó keletkezett az egész faluban.)
Szembeszomszédnéni még tájékoztatott, hogy ez bizony helyi szokás, az ő három gyereke is így házasodott, elmerengtünk még egy kicsit a múlton, megosztoztunk az általa zsákmányolt túrós lepényen és jót mosolyogtunk a dédunokáin, akik ültek az árokparton és elégedetten majszolták a kapott sütiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése