Felemás évadzáró

A putriban töltöttem az ünnepi hetet abban a reményben, hogy minden őszi munkát sikerül elvégezni. Hát persze, a remény... A sok eső miatt gyakorlatilag minden kerti munka elmaradt. A paradicsomot már kiszedtem, a karókat is, levagdostam és kiválogattam a málnát és a szedret is, de a sütőtök még ott van és a büdöske egy része is. Szóval lenne még mit tenni.

Persze a lehullott parikat felszedtem és a komposztálóba pakoltam. Még volt egy csomó érett paradicsom, egyrészt az ablak közében, másrészt itthon érleltem, úgyhogy szabadságindításként 4 ilyen tepsi cuccot sütöttem ki:

Némi paradicsomlé is lett még. Valahol azt olvastam, hogy az éretlen paradicsomot szárral együtt le kell szedni és felakasztani, majd beérik. Nos ez az én kísérletem: a felső szépen beérett 2 hét alatt, az alatta lévők csúnyán értek valamennyit, az alsó pedig beteg volt, szóval ment a komposztba.

Két fej káposzta nőtt meg úgy-ahogy, az egyiket hazahoztam, a másik még tapintásra nem volt elég kemény fejű, azt hagytam még újabb 2 hétre. A kelkáposzták is most kaptak a fejükhöz, két hét múlva majd ami jó lesz, megfőzöm rakott kelnek és frankfurti levesnek, a többi pedig a komposztot fogja gazdagítani. Ja a káposztához vettem uborkát és a használható zöld paradicsomokat is belevagdaltam, így lett két nagy és két kis üveg vegyes savanyúság belőle.

Aztán persze nem bírtam magammal és harmadszor is átkeltem a patakon és felszedtem a szomszédék lehullott birsalmáját. A vége persze a mélyhűtőbe ment, mert már a lekvárelőirányzatot többszörösen túlteljesítettem.

A marcipános birslekvár mellett lett egy csomó birsalmasajt is. Először féltem, hogy nem lesz elég sűrű, mert meghámoztam és úgy főztem meg, de szépen besűrűsödött és gyönyörű színe lett. Nem is tudom, miért akarnak sokan hóka sajtot, ez így sokkal jobb. Ja és csináltam kandírozott narancshéjat is, abból is tettem bele, finoman érződik benne.

Nagy rendet vágtam a fáskamrában is, feltüzeltem egy csomó ágmaradékot és dobozt, úgyhogy ott is kezd kialakulni a rend. Készítettem egy kis meglepit az illetéktelen padlásfoglalónak. Remélem, belülről is megtekinti.

Iszonyú pusztítást végzett a tetőszigetelésben. Nem értem, mindig is volt nyest, de ilyen pusztítást még sosem tapasztaltam. Valószínűleg búcsút mondhatok a teljes szigetelésnek. Ebben az ügyben egyetlen nagy hibát követtem el, évekkel ezelőtt nem vertem agyon a tetőfedőt egy formás kis paradicsomkaróval.

Emiatt aztán annyit mérgelődtem, hogy kétszer is belázasodtam. Így aztán megvolt az utolsó napok alaphangja. Tehát még egy túra és addig próbálok egy másik tetőfedőt keríteni. Ez nem lesz egyszerű, mert itt a faluban senki nem dolgozik a másik után, tehát néhány faluval odébbról kell kerítenem.

Aztán nagyjából minden mozdíthatót hazahoztam, most parányi lakásom így néz ki: ez a kamrapolc és az asztal alja.

Ez a vízóra alja.

Ez a szekrény az asztal másik oldalán van: (alatta mai potyázásom eredménye, 5 kg krumpli. Ugyanis az itteni önkormányzat az ún. partnerkártyával rendelkező lakosoknak ingyen adott 5 kg krumplit és 2 kg hagymát - ha adnak fogadd el, ha ütnek, szaladj el, szokta volt mondani Anyukám).

Az alkohol meg már csak a szobaszekrényben fért el:

Na jól nézek én ki...