Csak ennyi?

Miután lejöttem a (szerről) kerítésről, még az eső előtt leszedtem az összes paprikát, paradicsomot és készült néhány lecsókonzerv. Előbb kicsit hezitáltam, hogyan csináljam. Tavaly majdnem készre főztem, de valamiért az olaj furcsa ízű volt benne, így most más megoldást kerestem. Láttam olyat is, hogy nyersen beletömködték a paprikát és a paradicsomot az üvegbe, majd kidunsztolták. Ettől csak azért féltem, mert nem voltam biztos, hogy a paradicsomnak lenne elég leve, ami befedi a cuccot. Mivel ezt még sehol máshol nem láttam, úgy gondoltam, nem elég meggyőző a módszer. Így inkább a félig főzést választottam, beüvegeztem és kidunsztoltam. Meglátjuk az eredményt néhány hónap múlva.

Mivel találtam még zöld paradicsomot is, de a 4 évvel ezelőtti lekvárból még van, ezért most chutney-t készítettem belőle. Jó sok ilyen recept van a neten, de ízlésemhez képest többségében túl sok hozzávaló van, így végül Mautner Zsófi receptje mellett döntöttem, bár ő is valaki mástól vette. 1,3 kg volt a paradicsom és két óra kevergetés után nagyot néztem. Most tényleg csak ennyi? Nemááá...

Volt még néhány kápiám, de több krémet nem akartam már csinálni, hanem kinéztem a chili zselét, igaz, a chilit nem szeretem, úgyhogy nálam csak kápiából készült. Receptvadászat közben rájöttem, hogy sokan készítik, de szinte mindenki Nigella receptje alapján. Már ránézésre is gyanús volt a 35 dkg cukorhoz 4 kanál ecet, de azért hozzákezdtem, mert mindenki áradozott róla. Háááát.... én igazán édes szájú vagyok, de bizony még jócskán öntöttem bele ecetet, hogy karakteresen édes-savanyú legyen. Egyébként finom, de ha legközelebb csinálok, kevesebb cukorral fogom tenni.

Mivel még volt 4 szép kápiám, úgy gondoltam, kipróbálom a sült paprikát olajban. Hát itt is kérdeztem: tényleg csak ennyi? A 4 hatalmas paprikából egy 3 dl-es üveg félig lett. Tettem hozzá egy kis fokhagymát és balzsamecetet. Ezekkel a cuccokkal jó sok munka van, de kiadósnak nem mondhatók.

De hogy a morált magasan tartsam, készült egy kis jutalomfalat is:

Az "Alkesz leszek" projekt előkészítéseként leszűrtem a még ázó gyümölcslikőröket és íme az eredmény: ebbe fojtom bánatom, ha elfogy a zöldparadicsom chutney.

Vasárnap Putrifalván szüreti falumulatság volt (amire én nem mentem el), de az esti tűzijátékot azért megnéztem a tornácról:

Teljesen kész vagyok

én is meg a kerítésfestés is. Már néhány éve töprengtem itt a blogon is, hogy milyen színű legyen, de valahogy nem sikerült magammal zöld ágra vergődni: fekete-fehér-sárga-barna-kék-zöld egyik sem tetszett, így hát bementem a festékboltba a közeli nagyobb városban és a kérdés meg is oldódott. Nagyjából olyan lett, mint eddig volt. Mivel csak ez az egyféle elfogadható szín volt, máshová meg lusta voltam elmenni. Igaz, amikor elkezdtem ledrótkefézni a kerítést, rájöttem, hogy nincs is lefestve, csak lealapozva. De nem ez volt a legnagyobb baja. Hanem a pénztelenség, vagyis ami ennek következtében kerítéssé avanzsált. Házi barkácsban megoldott, betonvas rudakból és vékony keretből készült, itt-ott már elengedett a hegesztés, amit vastag dróttal pótoltak. A kapuk lemezei is hajszálvékonyak. Azért persze a funkcióját ellátja, a betonvas pedig örök életű lesz.

Szóval egy heti kefélés után készen állt az alapozásra. A boltban azt mondták, hogy kétszer kell rákenni az alapozót. Megfelelő ecsetet is vettem hozzá, a boltban 10%-os hígítást javasoltak, de nagyon megkínlódtam a felvitelével. Ezeket a rudakat nehézkes festeni, nem is egyenletes a minőségük, az ecsetben gyorsan besűrűsödött a festék és alig lehetett vele dolgozni. Persze én sem festettem még kerítést, szóval gyakorlatom sem volt  benne, főleg a ronda hegesztési pontokat volt nehéz kezelni. Mire a végére értem, kialakítottam a magam technikáját és akkor már jobban ment. De akkor sem alapoztam kétszer. Így is 6 napig tartott, mire egyszer lekentem.

Végül vörös színárnyalatú, selyem fényű festéket választottam. Az alapozó is hasonló színű volt. Az alapozó 0,75 l-es kiszerelésű, 2 dobozzal használtam fel, éppen elég lett egyszeri lekenésre. A fedő festék 1 l-es volt és az 1 dobozzal végigkentem a teljes kerítést és még néhány oszlopot és még maradt is egy kevés a doboz alján. A második festés már ment 4 nap alatt. Siettem, hogy még az ősz beköszönte előtt végezzek. 

Ennyi a színkülönbség az alapozó és fedő festék között. A bal oldali már a színezett.

A végeredmény pedig ilyen lett:

A végén annyira belejöttem, hogy még a kocsibejáró rozsdás pántjait is lepingáltam, persze előtte rendesen ledrótkeféztem.

A ház sarkánál is van egy cső, amin valószínűleg valamikor egy kis kapu lehetett, azt is befestettem.

És ha már pingálás, akkor a bejárat előtti kapaszkodó sem maradhatott ki.

S mivel a doboz alján még volt egy kevés festék, a támfalon lévő 3 oszlopot is lekentem. Ezek valamikor kerítést tartottak, de az már az enyészeté. Az egyiket annak idején kitoldották és most a csatornát tartja.

A nagy pingálásnak persze az lett a következménye, hogy a kertet elhanyagoltam, a befőzéssel pedig le vagyok maradva. Na mindegy, legalább ezen túl vagyok, a következő 20 évre el van a dolog intézve.

Gasztroputri

Mivel "zöldségdömping" van, így nemcsak tartósítok, hanem készételek is készülnek. Mivel elég szép mennyiségű fehér paprikám termett, így főzőnapokat rendeztem. Ezek az ételek a mélyhűtőt gazdagítják.

Kelkáposzta és karalábé is van, úgyhogy azokból is készült ez-az.

Közben a paradicsomot is folyamatosan sütöm és üvegezem.

Leszedtem az utolsó nagyobb adag uborkát is, tettem hozzá hagymát és káposztát és csalamádé lett belőle. Miközben gyalultam, eszembe jutott, hogy a paradicsomvész miatt a San Marzano nem fog már beérni, viszont az egyik tövön sok szép, ép zöld termés van. Nosza kiszaladtam, letépkedtem és az is belekerült a keverékbe. Lehet, hogy kissé túlzásba estem? Mire mindent legyalultam, az összes tálam kicsi lett, így ebbe a műanyag vajdlingba került bele minden. 42 l az űrtartalma, persze a végére összeesett a sótól, így 9 üveg lett a vége.

A paradicsomok a betegség ellenére még adnak termést, a lepusztult töveket pedig folyamatosan szedem ki és elkülönítve szárítom, majd el fogom égetni.

Megjegyzem, az utolsó két képen lévő parik egy zacskóból származnak Cherrolaként. Mindegyik más lett. És ott van a kis diófakezdemény is.

Mivel még sosem volt ilyen szép paprikám (és ilyen sok sem természetesen), örömömben elkövettem azt a hibát, hogy szabadjára engedtem, pedig elég lett volna 2 szálon nevelni őket és akkor szebb termés is lett volna. Ez főleg a kápiákra és a pritaminokra vonatkozik, a fehérek egész jól boldogulnak sűrűn is.

Ma leszedtem a piros kápiákat és paprikakrém lett belőle. A zöld parikból pedig savanyúság. A barnákból meg komposzt. Arra a két kis pritaminra nem lehetek túl büszke, de ízre jók. Ma ettem először saját pritamin paprikát. Ronda de finom.

S ez a fotó nem légyszaros, hanem ennyi madár lakik a kertben.

Most kerítést festek. Nagyon utálom. Egy örökkévalóságig fog tartani. Majd lesz külön bejegyzés róla, elrettentésül.