Gasztroputri

Mivel "zöldségdömping" van, így nemcsak tartósítok, hanem készételek is készülnek. Mivel elég szép mennyiségű fehér paprikám termett, így főzőnapokat rendeztem. Ezek az ételek a mélyhűtőt gazdagítják.

Kelkáposzta és karalábé is van, úgyhogy azokból is készült ez-az.

Közben a paradicsomot is folyamatosan sütöm és üvegezem.

Leszedtem az utolsó nagyobb adag uborkát is, tettem hozzá hagymát és káposztát és csalamádé lett belőle. Miközben gyalultam, eszembe jutott, hogy a paradicsomvész miatt a San Marzano nem fog már beérni, viszont az egyik tövön sok szép, ép zöld termés van. Nosza kiszaladtam, letépkedtem és az is belekerült a keverékbe. Lehet, hogy kissé túlzásba estem? Mire mindent legyalultam, az összes tálam kicsi lett, így ebbe a műanyag vajdlingba került bele minden. 42 l az űrtartalma, persze a végére összeesett a sótól, így 9 üveg lett a vége.

A paradicsomok a betegség ellenére még adnak termést, a lepusztult töveket pedig folyamatosan szedem ki és elkülönítve szárítom, majd el fogom égetni.

Megjegyzem, az utolsó két képen lévő parik egy zacskóból származnak Cherrolaként. Mindegyik más lett. És ott van a kis diófakezdemény is.

Mivel még sosem volt ilyen szép paprikám (és ilyen sok sem természetesen), örömömben elkövettem azt a hibát, hogy szabadjára engedtem, pedig elég lett volna 2 szálon nevelni őket és akkor szebb termés is lett volna. Ez főleg a kápiákra és a pritaminokra vonatkozik, a fehérek egész jól boldogulnak sűrűn is.

Ma leszedtem a piros kápiákat és paprikakrém lett belőle. A zöld parikból pedig savanyúság. A barnákból meg komposzt. Arra a két kis pritaminra nem lehetek túl büszke, de ízre jók. Ma ettem először saját pritamin paprikát. Ronda de finom.

S ez a fotó nem légyszaros, hanem ennyi madár lakik a kertben.

Most kerítést festek. Nagyon utálom. Egy örökkévalóságig fog tartani. Majd lesz külön bejegyzés róla, elrettentésül.