Szombatra virradóra esett az eső. Nem volt szél vagy vihar, csak csendes eső. Amikor reggel kimentem a tornácra, meglepődtem. A fal tövéig vizes volt a beton és nem szimplán vizes, hanem mintha bepermetezték volna, látszottak a cseppek. Fagy nem volt, mert szokatlanul enyhe volt a reggel, de a kő nagyon csúszott. Nem is mertem rajta járkálni.
Aztán ahogy jobban megnéztem, még jobban meglepődtem, mert a fal is vizes volt.
De körben mindenhol. Pedig körben eresz van, elől pedig jól túlnyúlik a tornác.
Mivel ilyenkor már nem szoktam itt lenni, így valószínűleg ezért nem láttam ezt a jelenséget.
Megnéztem a szomszéd házat is,az is ilyen volt. Most már legalább értem, miért ázott a tornác felső borítása, pedig nincs beázás.
Különben a kert már elég kopár. A levelek lehullottak, a még kint lévő paradicsomok és paprikák pedig lefagytak, mivel az elmúlt egy hónapot Pesten töltöttem sikertelen ügyintézéssel.
Azért még néhány salátafej és fekete retek túlélt. Ma tojásos nokedli volt salátával.
Különben csak a szokásos morgolódás: 15 fok van a házban, pedig két helyen fűtöm, ki kellett lapátolnom az árokból a hordalékot és a patak is rossz állapotban van, főleg mert a hátsó kertszomszéd "kerítése" is beleomlott. De hát Putrifalva, én így szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése