Botcsinálta bútorrestaurátor

Ez volnék én. Télen sok időm volt, így elmorfondíroztam rajta, milyen gáz az már, hogy ha vendégek jönnek a putriba, csak két széknek mondható alkalmatosság van, amin az ebédlőasztalhoz lehet ülni, a többieknek meg csak műanyag kerti szék jut. A gondolatot tett követte, azaz vaterázás. Ezeket a szörnyűségeket sikerült szereznem.

Kicsit nosztalgiából vettem meg, mert nagyszüleimnek is ilyen volt, igaz nekik sem volt 4 db, mint ahogy nekem is két helyről kellett összeszedni. Most, hogy jobban megnéztem őket, nem is egyformák. Ez a három egy helyről érkezett, ezek egyformák, de a negyedik csak nagyon hasonlít. Hiába kutattam a neten, egyelőre nem találtam a magyarázatát. Ezeken a székeken alul csak egy kézzel írott név van, a negyediken pedig találtam gyártói jelzést, Debrecenben készült. Az eltérések persze aprók, csak egymás mellett lehet észrevenni.

Nem nyúltam hozzájuk, amíg az asztalos meg nem nézte és el nem igazított a teendőkről. Elég jó állapotban vannak a korukhoz képest, csak a szokásos törések a hajlított alsó rögzítőn. Azokat szépen meg lehet ragasztani, rögzítőt kell rájuk tenni és kész. Ami azonban sajnálatos - rám nézve - hogy a régi, kopott pácot le kell róla csiszolni. A sok hajlított rész miatt ez jó sok ideig fog tartani, mert géppel jóformán csak a lábak egy részét és az ülés oldalát tudtam lecsiszolni.

Az első kihívás, hogyan rögzítsem, hogy ne mozogjon. Ez csak egy félmegoldás. A másik nagy probléma, hogyan csiszoljam a hajlított részeket. Egy szakcikkben azt javasolták, hogy egy kis lécre ragasszuk fel a csiszolópapírt és azzal csináljuk. Nincs itthon ragasztó, s mivel tökfej vagyok, ma elfelejtettem venni, amikor bevásárló körúton voltam. Így marad a nyűglődés.

Két nap után még itt tartok az első székkel. Nem lesz rövid menet, mire lesikálom.