Merengek

Ahelyett, hogy palántáznék. Mivel a saját paprika magjaim nem keltek ki, vettem a piacon néhányat. Most ott ülnek a pici poharakban és kezdenek virágozni. Tehát ki kellene gyorsan ültetni őket. Tegnap nagyon dörgött és villámlott, sok helyen volt jég, ezért nem tettem még ki őket. Itt persze a nagy csattogáson kívül semmi nem történt.

Mivel most hosszasabban állomásozom a putriban, így több ruhára is szükségem van, aminek helyet kellett csinálnom a szekrényben. Pakolászás közben persze problémát okozott az az ipari mennyiségű kötőfonal, amit még  a 80-as(!) évekbeli külföldi tartózkodásom során gyűjtöttem be. Egy részét persze feldolgoztam, de aztán még mindig van jónéhány pulóverre való. Rengeteg kötőtűm is van, sima és ún. körkötőtű is. Azok is minden vastagságban és damilméretben. A mindenféle teflon és acél horgolótűről nem is beszélve. Erről eszembe jutott Piszke, aki most kapott rá a horgolásra. Emlékszem, hogy nekem is különböző korszakaim voltak. Először volt a kongré, amire keresztszemes és egyéb terítőket, párnákat hímeztünk. Nagymamám egészen különleges mintákat talált ki a saját kútfőjéből. Két szép párnáját még mindig őrzöm. Amikor erre ráuntam, jött a kötés. Először egyszerű mellényeket, pulóvereket kötöttem. Azután jöttek a bonyolultabb, csavart, csipke vagy kombinált, pl. ír minták, segédkötőtűvel. A munkahelyemen egész kis kötőklub alakult. Segítettünk egymásnak a minták kialakításában, a leírások értelmezésében. Egész kis irodalmam van ebből az időszakból, tematikus mintagyűjtemények, könyvek, újságok, mintaleírások külön kockás füzetben. Még most is félben van legalább 10 éve egy csipkepulóver. Nem könnyű, mert a lehető legkevesebb varrással akartam megoldani, ezért elég nagy darab van a tűkön, amit egy idő után nehéz kezelni. 

Amikor a kötés ideje is leáldozott, jött a horgolás. Az utolsó még megmaradt, agyonmosott ujjatlan blúzt a minap dobtam ki selejtezés közben. Kár, hogy nem készítettem róla búcsúfotót. Amikor már elég ruhát kötöttem-horgoltam, akkor jöttek a terítők. Fő művem ez a 120 cm átmérőjű asztalterítő, amit a mai napig használok. A minta valamelyik 70-es évek beli Fürge ujjak könyvéből származott (merthogy ilyen is volt). 

Persze ez csak egy egyszerű minta, a bonyolultabb klöpli vagy rece- és zsinórhorgolásig sosem jutottam el.

Horgolásban (is) Nagymamám volt a nagymester, minden este tv-nézés mellett vagy helyett kézimunkázott. Ma is őrzöm és használom néhány horgolását.

Próbáltam én is ilyeneket, de nem nagyon volt türelmem a kis csillagok összehorgolásához mint a bal oldali vagy a minta követéséhez, mint a jobb oldali.

Csak ilyen kis egyszerűbbeket csináltam, mint a jobb oldali. A bal oldali természetesen Nagymamámé. A csillagok külön horgolással vannak összekötve.

Aztán amikor a horgolás iránti szenvedélyem is alábbhagyott, jött a himzés. Már nem emlékszem, mennyi ideig tartott, de a sok terítőből ítélve jónéhány évig.

Ezek még a mai napig is forgalomban vannak, bár nem szeretem őket vasalni. Jó sokat kell velük dolgozni, hogy szépek legyenek. Még keményítő spray-t is vettem nekik. (Erről eszembe jut az is, mennyit változott a világ. Gyerekkoromban mindig nekem kellett kikeverni a keményítőt, mert a damaszt ágyneműket keményítettük. Azóta persze már nincs damaszt ágyneműm és a mostaniakat nem is vasalom.)

Emlékszem azokra az időkre, amikor hosszasan válogattam a boltban a minták között, majd ugyanígy a fonalakat is. Az a rengeteg szín, tervezgettem, mi milyen lesz, keresgettem különleges színeket is. Még mindig rengeteg fonalam van, sőt két hímzőrámát is találtam. Elméláztam rajta, vajon hol kapnék most ilyen előnyomott mintás anyagot, ha egyszer kedvem támadna ismét hímezgetni.

Nagymamám élete végéig, vagy legalábbis amíg tűt tudott fogni, mindig kézimunkázott. Az utolsó években már a horgolás és a hímzés nem nagyon ment, ekkor találta ki a saját világát, amit mi szálbehúzásnak hívtunk. Mindenfélét készített, terítőket, futókat, szekrényekbe csíkokat, stelázsicsíkot (már ha valakinek ez mond valamit). Sokat belőle ma is őrzök és használok.

Amióta az a nyomorult számítógép belépett az életembe és a lakásomba, kb. 1995 óta nem kézimunkázom. Lehet, itt az ideje ezen változtatni?