Székfelújítás befejezve

Hát ez is elérkezett. Nem volt egyszerű, mert hosszú ideig tartott a több réteg régi kulimázt levakarni a székekről, jó sok csiszoló papírt és türelmet igényelt. Innen indultunk.

Aztán sok munka után ez lett. Kicsit ijesztő.

Teljesen nem sikerült a régi festéket eltávolítani, főleg a háttámlák díszes elemeiről. Mire mindet lecsiszoltam volna, a rudak teljesen simák lettek volna, szóval maradtak sötét részek.

Aztán bepácoltam, ez cseresznye, egyszer kentem fel. Ahol többször is át kellett húzni, ott persze egy kicsit sötétebb lett, de úgy gondoltam, legalább patinás.

Az ülőkéket nem pácoltam, csak nagyon finom 180-as vászonnal átcsiszoltam és lemostam.

Itt az én munkám véget is ért, mert a ragasztást és a lakkozást az asztalos csinálta a műhelyében. A ragasztás helye persze meglátszik, de hát ez is a patina része.

Nagyon meglepődtem, amikor visszajöttek a székek, mert a pácolás alapján egész más szint vártam. Most szinte mahagóninak néz ki. Szép, hogy nem fényes, hanem selyem fényű lakkot használt.

Az ülőkén lévő virágminta is teljesen feléledt.

Ettől aztán provence-i hangulatba kerültem. Megjegyzem, a párnák beszerzése nem volt egyszerű, de megérte.

A párnák még nem tökéletesek, majd ha kiültem kissé, akkor fognak szépen illeszkedni és teljesen eltakarni az ülőfelületet.

Nos ez megvolt, de az élet nem áll meg, sőt a restaurálás sem, most két ablak van soron, mert megviselte őket az időjárás.

Kezdem azt hinni, hogy ennek sosem lesz vége. Hiába, egy kertes házban mindig van mit tenni.