Hogyvolt

Hát akkor lássuk, milyen gazdasági évet zártam. Ha felületesen nézzük a dolgokat, akkor mennyiségre nem volt kevesebb befőzés, mint a korábbi években.

A tapasztalatok alapján nyilván bizonyos dolgokból nem tettem el, mert nem fogy. Ilyen volt pl. a lekvár. Csak néhány kis üveg eper és szőlő lekvár lett, még ebből is fogok ajándékozni. Egyszerűen nem vagyok lekvárevő. Ha nagyon rám akar romlani egy bontott üveg, akkor keresek valami sütireceptet és felhasználom. 

Az idén nem kelt ki elsőre a tök, aztán hagytam az egészet, mert még a tavalyi fele megvan. Pedig tulajdonképpen abból szoktam főzni, amit elraktam és az elmúlt évben minden nap itthon ettem főtt ételt, szóval 12 üveg tökből még mindig van jócskán. Most egy tasak céklát vetettem, valaki lelegelte a leveleit, így kb. 1 üveggel lett belőle, de nem bánom, mert még tavalyról is maradt valamennyi, az utolsót most fogyasztom.

Így járt a zöldborsó is, a tavalyi első vetésből 16 db 7,2 dl-es üveg lett és még tavalyelőttről is van néhány kis üveg. Tehát zöldborsót is csak egy keveset vetettem, hogy mégis legyen friss. Zöldbabot egyáltalán nem vetettem, tavasszal ettem meg a 3 éve elrakott utolsó üveggel. A kifejtő babom is sokáig kitartott, így azt sem vetettem. Kedvenc Zalánomból nem sikerült vetőmagot szerezni, így most az sem lett.

Hagyma elég szépen termett, de sok volt az ikerfej és a kettő találkozásánál elkezdett rohadni. Így amíg a putriban voltam, főztem vele, amikor eljöttem, az összes maradék 10 fejet felvagdaltam, lepirítottam és mélyhűtőbe tettem. A fokhagyma sok lett, de nagyon apró fejek és azok is hamar romlásnak indultak. Megpucoltam az összeset és olajjal leöntöttem. Remélem, így sokáig el tudom tartani. Tavasszal még volt két évvel ezelőtti is, semmi baja nem volt. 

A fűszernövények: petrezselyem, zeller, lestyán, bazsalikom, borsikafű, majoranna eleget termettek, a petrezselyem rengeteg lett, jövőre nem vetek ennyit. Végül a citromfű és a menta is magához tért, s először lett izsópom. Mindegyikből eleget szárítottam télire. Egyedül a kaporral voltam elégedetlen, mert bár az uborkához volt elég, de amikor az első eresztés elszárad és elszórja a magját, szeptemberre még szokott lenni friss, azt rakom el télire. Most alig tudtam egy néhány aprót összeszedni, a szomszédasszony segített ki, ott valahogy több nőtt.

Most nézem, hogy tavalyról még van egy üveg lecsó is, pedig összesen csak 5 üveggel tettem el. Káposztát sem vetettem, mert szinte csak vegyes savanyúságként eszem, abból meg maradt egy csomó tavalyról. Kelkáposzta és karalábé jó lett volna több, de nem maradtak meg a palánták. Karfiol is csak egy fej lett, igaz, az szép. Ami érthetetlen, az a sárgadinnye. Néhány éve rengeteg gyönyörű termésem volt, tehát nincs akadálya a termelésének, mégis hiába volt száraz meleg a nyár, nagyon lassan értek be és nem is lettek édesek. Jó sok tövön csak augusztus végére lett terméskezdemény, akkor meg már minek. Vetettem három féle csemege kukoricát, mindegyikből 7 szemet, az egyik fajta ki sem kelt, a többiből kb. 4-5 maradt meg, szóval ez így elég volt eszegetni.

Szilva, őszibarack, sárgabarack, cseresznye, nyári és téli alma egy szem sem termett (hazudok, mert 1 szem őszibarack lett, be is érett), így azokról nincs mit beszélni. Hiába, mindegyiket virágzásban kapta el az áprilisi hó.

A bogyósok közül az eper szépen termett, tudtam befőzni, mélyhűteni és még eszegetni is volt, a szomszédoknak is jutott. Málna mondhatni nem lett, mert az a 25 dkg nem nevezhető termésnek, amikor minden évben több kiló szokott lenni. A piros és fekete ribizli úgy-ahogy termett, nehezen érett be, de lett annyi, hogy szörpnek és likőrnek elég volt. Az egres is tönkrement, de ez valahogy minden évben így van, hiába permetezem, valami nyavalya mindig elviszi. A gyönyörű feketeszeder bokrom pedig nemes egyszerűséggel kifagyott.

Most lássuk a sikereket. A sütőtöknél 6 db termést hagytam meg, szépen be is értek és mindegyik nagyon finom lett. Készítettem belőle levest, pitét, ettem sütve, van még a mélyhűtőben is és egy még itt fekszik a konyhában. Mivel nyár közepén nem figyeltem eléggé, stikában újabb 6 db is megnőtt, de nem értek be. Leszedtem félsárgán, de a kisebbek már itt-ott puhák voltak, aztán a két nagy is néhány nap után elkezdett romlani. Valószínűleg sok esőt kaptak, mert korábbi években is jártam így és akkor szépen beértek, egyik évben még karácsonykor is volt saját friss sütőtököm.

Ami a paradicsomot illeti, bár sok lett, de mégis vegyes a kép. A 12 tő Cherrola szépen hozott, rengeteg paradicsomlé is lett azokból, amik rámértek vagy kirepedeztek. Még egy adag van az ablak közében, úgy tűnik, november végéig ki fog tartani, ami szép eredmény. Azért jövőre kevesebb tő is elég lesz, mert a paradicsomlé sem fogy túlzottan.

A nagyobb, ún. befőző paradicsomokkal azonban komoly gond volt, szinte csak az első kötés érett be, pedig volt rá napsütés bőven. A többi csak lógott a szárán zölden, és mivel sokáig lógott, jól ki is repedezett. Így aztán már nem akart beérni, pedig a 3. kötés után letetejeztem mindet. S ez nemcsak a hatalmas névtelenekre vonatkozik, hanem az apróbb Marmande is zölden ment a komposztba. A nyomorult Osu blue-ról már ne is beszéljünk. Azért persze elég sokat sikerült megsütni és beüvegezni, szerintem ez is bőven kitart a frissig.

A paprika is vegyes volt, a Kápia nem ment semmire, amelyik bepirosodott, az egyúttal el is fonnyadt, a többi meg zölden ment a lecsóba. A 4 tő fehér paprika is nehezen indult, az egyik tő csak augusztus végére hozott termést. Azonban még így is volt rajta elég, sőt, amikor október végén kiszedtem, még mindig volt rajtuk egy csomó apró paprika. Talán ezeket is csak két száron kellett volna vezetni, mint a paradicsomokat és akkor talán kevesebb, de nagyobb méretű termés lett volna. A 4 tő pritamin paprika sem vitézkedett, a végén talán 12-15 db érett be, a többit zölden szedtem le október végén. Selyempapírba csomagolva papírdobozban üldögélnek a konyhában, már 2 db bepirosodott, meg is ettem. Persze ezeknek a konyhában érlelt terményeknek már nem olyan íze van, mint a napon éretteknek, de hát ez van.

Amivel nagyon elégedett voltam, az a 2 tő padlizsán és cukkini. A padlizsán rengeteget termett és finom is volt, jó sok muszakát ettem és lett pár üveg padlizsánkrém is. A cukkinit szinte kizárólag kenyérbe szoktam tenni állományjavítónak, így a teljes termést ehhez tartósítottam. Krémet most nem csináltam belőle, mert a tavalyiból még mindig van.

Ami pedig túlzásba esett, az az uborka volt. 6 félét palántáztam és vetettem helyre is. Elég sok tő kipusztult, főleg a földön futó salátauborkák. A támrendszerre futtatottak is hamar megbetegedtek, de végül sokáig hoztak termést, még október közepén is volt friss uborkasalátám. A tartósítást csak augusztus közepéig csináltam, addigra is rengeteget tettem el, sós vizes, kétféle csemege, kovászos és téli uborkasaláta is van, lehet miből válogatni. Ezután a szomszédoknak adtam a termést, mert kihúzni sajnáltam a töveket.

Mivel most nyugodtabb év volt, mint a tavalyi, így elég sok időt tudtam ott tölteni, így a kerti munkákkal nagyjából egyenesben voltam, minden le- és ki lett szedve, felrotálva, elrendezve, felgereblyézve hagytam ott a kertet. A ház körüli javításokat és felújításokat is elvégeztem, szóval ezzel a részével elégedett voltam.

Végül alaposan kitakarítottam, a szőnyegeket kivittem kiporolni. Rájöttem, hogy a napsütés az ellenségem, nemcsak azért, mert vakarózom tőle, hanem mert mindent jobban látok, pl. a szőnyeg csupa folt volt, nem tudom mitől, sosem szoktam ott enni-inni. Így aztán kénytelen voltam a kerítésre teríteni, alaposan kiporolni és kimosni. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy fene a vadiúj, nagy szívóerejű porszívót, jó sok por volt a szőnyegben, pedig már nincs fatüzelés, aminek a hamuja porolhat.

Búcsúzóul még az árkot is kilapátoltam és kigereblyéztem a leveleket, nehogy eltorlaszolják a sekélyebb részen, mert akkor a kertbe ömlik a víz.

Tavaly tettem panaszt az önkormányzatnál, hogy valaki nekihajtott az árok végén lévő védőkorlátnak és kitörte. Mivel nincs járda az utcában, az árok pedig hirtelen a semmiből indul, bár van felette világítás, de részegen akkor is veszélyes. Most azt is megcsinálták, lassú munkához idő kell jelszóval, így aztán ezzel is elégedett lehetek.

Ezzel befejezettnek tekintettem a 2017-es gazdasági évet és lezártam a putrit. Megállapítom, ez is olyan év volt, mint a többi, csak másként. Volt jó is, rossz is, öröm és bosszúság, mint mindig. De hát ilyen a parasztasszony élete.