Költözés

Utálom és fázok tőle. Pedig igyekszem jól előkészíteni, de akkor is a hátam közepére kívánom. Végül sikerült találnom költöztető céget és a Mikulással együtt puttonyoztam. Ennek azért örültem, mert szép idő volt és kis forgalom. Kilencre jött a teherautó és egy órára már végeztünk is, szóval elég jól ment, na de ami aztán jött, az volt a szörnyűség. Mivel kicsi a ház, jól meg kellett gondolni, mit hová rakatok le, egy része be sem fért a házba és a pincébe, szóval előbb bontogatni és pakolászni kellett. Mivel 2 évig a garázsban pihent minden, lemosással kellett kezdeni. Előrelátóan először az ágyat állítottam össze, hátha kidőlök.

Mivel a szobák gyakorlatilag üresek voltak, ott állítottam össze először a könyvszekrényeket, amelyek a sok csetreszt is tárolják majd. És persze beütött a váratlan, mert tudtam, hogy csak 58 cm széles az ajtó, és mindent lemértem, kivéve a kanapét. Hát nem is fért be. Maradt a konyhában átgondolásra, így viszont alig lehetett tőle megmozdulni.

Aztán jött a következő probléma. Nem pakolhattam ki mindent, hiszen a kerti, befőzési és felújítási cuccoknak még nem volt helye, mert azt a pincében a felújítandó bútorok foglalják le. Tehát kiszedegettem a dobozokból azokat, amiknek már volt helye, aztán a darab dobozok tartalmát egybe rámoltam, közben folyamatosan szörnyűködve, hogy mennyi kacatom van. Így aztán nyitottam egy dobozt, amibe a felesleges cucc került, majd ha lesz időm, meghirdetem, hátha valakinek kell. Aztán a pince is megtelt, épp csak egy Ho-Si-Minh ösvény maradt benne, hogy eljuthassak a vízműig. (Most tudtam meg, hogy ezt alföldi kútnak hívják - mindig tanul az ember.)

Csak két napig akartam ott lenni, ezért hajrázni kellett, hogy nagyjából élhetővé tegyem a lakást, de még mindig ott volt a kanapé kérdése. Először arra gondoltam, hogy leveszem az ülő részt és akkor befér. De nem jöttem rá, hogyan van rögzítve, szétbarmolni meg nem akartam, így más megoldás után kellett nézni. Maradt az ablak. Sajnos kívülről szúnyogháló van rágányolva, a keretre ezer kapoccsal rögzítve, néhány szöggel és fadarabbal megerősítve és szilóval megkoronázva. A terasz felőli ablak kibontása nagyjából lehetetlen volt, de az előkerti silányabb megoldás volt, kívülről tették fel a hálót, tehát a keret szétcincálása nélkül le lehetett tépkedni - majdnem. A házon körbe keskeny járda fut, tehát a létrát nem lehetett odaállítani csak nekitámasztani. A háló nagy részét végül sikerült letépkedni, de a kanapét a fejem fölé kellett volna emelni ahhoz, hogy az ablakpárkányt elérjem. Vagy kanapéval a fejemen fel kellett volna lépnem a létrára, esetleg a hokedlire. A környéken kevesen laknak, ilyenkor már nem jár ki szinte senki, a hátsó szomszéd pedig, aki ott lakik, napközben dolgozik. Nyerő ügy. Végül néhány házzal odébb otthon volt egy hajlott hátú bácsika, aki hajlandónak mutatkozott segíteni. A szerencse az volt, hogy épp egy villanyszerelő dolgozott nála, így átjöttek és beemelték az ablakon a kanapét.

Hát így ért véget a kanapé kalandos útja a fakalyibában. Aztán a második nap végére egészen lakható állapotúra hoztam a házikót.

Persze van néhány probléma, amivel a nagyobb házból kisebbe költözéskor szembesül az ember. Minden túl nagy. A rattan fotelok nem férnek el kényelmesen, az ágyat viszont nem lehet a kisebb szobába tenni, mert nem fér el, vagy csak a rövidebb falon középen, akkor pedig szinte az egész szobát betöltené. A konyhában túl nagy az asztal, kellene egy kerek vagy egy négyzet alakú. A főzőlap és sütő is jobban elférne egy keskenyebb de magasabb állványon. Szóval lesz mit rendezkedni, de legalább már van villanyszerelő.

Mire idáig jutottam, izomlázam volt a sok lépcsőzéstől és cipekedéstől, fájt a derekam a hajolgatástól és úgy nagyjából elegem volt mindenből, de ha ez nem lenne elég, hetek óta ott héderezik nálam egy szökött nyúl. Nem vad, de azért nem lehetett a közelébe férkőzni, a szállítók is próbálták megfogni, de nem sikerült. Mivel van élvefogóm, kitettem, de a nyúl kényelmesen melléfeküdt. Rájöttem, hogy ez nem lesz egyszerű, mivel a gazdája az udvaron tartotta, tehát nem megy be semmilyen zárt helyre. Most már csak abban reménykedhetek, hogy tavaszra elviszi egy sas, bár eddig csak fácánokat láttam.