Utolértem magam

a putrikerti munkálatokban. Ideje is volt, mert ezután csak kéthetenként szándékozom lejárni, sőt ha rossz idő lesz, még ritkábban. A hét végén megcsináltam a kevésbé fontos dolgokat is, kigyomláltam az utcai virágágyást, letépkedtem a szomszéd átfutott vad komlóját, legyomirtóztam az árokpartot és a komposztálót is kilapátoltam, így lehet bele pakolni a kertből kikerülő növénymaradékokat. Már a málnát és a bazsarózsát is visszavágtam, igaz, a málnát még szelektálni kell. Befőzés terén már csak az őszibarack és a paradicsom van hátra. Az őszibarack szerintem a hét végére leterem, így azt is kipipálhatom. 

Mivel a paradicsompalánták számával megint túlzásba estem, így már tettem el eleget, ha tönkre is megy, nem lesz nagy a veszteségem. A hét végén már a szomszédoknak is ajándékoztam, hogy ne romoljon rám. Még mindig sok a zöld rajta (zöldparadicsom lekvárt viszont nem fogok csinálni, mert még a két évvel ezelőttiből is van).

Az Osu blue-val folyamatosan problémáim vannak, egy része rohadtan lehullt, a többi meg nem érik. A megpirosodottat megkóstoltam, de semmi különös, vízíze volt.

A kelkáposzta nem akar fejesedni, a karalábé szintén nem.

Hiába a locsolás, folyamatosan pusztul az állomány.

Az egy darab túlélő káposzta is csak vegetál.

Az uborka is tönkrement, néhány üveg saláta lett belőle, amit frissen megettem.

A sárgadinnye lombja is odavan, a termés viszont még nem érett.

A szeder is teljesen le van száradva.

A mélyhűtőben még figyel néhány doboz szeder, arra tartalékolom, hogy ha a bodzabogyó beérik, összekeverem likőrnek és szörpnek. De most alaposabban megnéztem a bodzát, hát ebből lehet hogy nem lesz semmi. Az ernyőin csak néhány szem bogyó árválkodik.

Az őszi almafa is lassan lehullatja a levelét és egymás után potyognak az almák is.

A visszavágott citromfű és menta viszont szépen kihajtott.