A kérdés persze csak akkor vetődik fel, ha már nem akarjuk rendeltetésszerűen használni. Putrinkámnak is van ilyenje, de mivel a vezetékes víz után nem sokkal jött a csatorna is, így a pöcegödör nagyon rövid ideig szolgált rendeltetésszerűen. Aztán sitt-tároló lett belőle. Amikor megvettem a putrit, kiszedettem belőle a sok sittet, főleg összetört tetőcserép volt benne, és a konténer a többivel együtt elvitte.
Nagyon korrekt kis pöcegödör, rendes betonkoszorúval, szellőzővel és még a születési dátumát is rávésték. Lili kilétét azonban előttem titok fedi, mert az általam ismert családtagok egyikét sem hívják így, de hát ez már csak részletkérdés.
Amikor kitisztítottuk, nem leltük nyomát piszkos múltjának, tiszta földillata volt, gyanús állagú leleteknek sem akadtunk nyomára ásatásaink során. Ekkor gondolkodtam el, hogyan is lehetne hasznosítani, hiszen pöcegödörként már nyugdíjazták.
Az ilyen parasztházaknál problémás a pince, mert a házat veszélyes lenne alulról megfúrni. Ahol van pince, ott különálló vagy valamilyen melléképület alatt van. Nekem azt javasolták, hogy a ház végében, ahol a nyári konyha van, ásassak egy pincét, betonoztassam le és a teteje legyen terasz, merthogy tulajdonképpen nincs olyan hely, ahová ki lehetne ülni vagy feküdni napozni, olvasgatni vagy vendégeket fogadni. Az elő- és oldaltornác ehhez túl keskeny és nem elég intim, közel van az utcához, mindenki bebámul. Ez a tény először zavart és sokszor elgondolkodtam rajta, hogyan lehetne sövénnyel vagy fákkal minél jobban elfedni az udvart, de aztán letettem erről is és a hátul kiásandó pincéről is. Biztonsági okokból. A szomszédaimnál már minden olyan ajtón betörtek, ami az utcáról nem látható. Szembeszomszéd árnyékolástechnikával foglalkozik, teljesen be van a kerítés nádfonattal vagy mijaszösszel borítva. Be is törtek már hozzá párszor. A másik szomszéd hátsó bejáratát is jópárszor feltörték. Nem vittek el semmi értékeset, de a tudat mégiscsak rossz. Így hát megoldást kellett találni a termés raktározására. A nyári konyha csak ideig-óráig jó erre a feladatra, mert ha röpködnek a minuszok, akkor ott is minden megfagy. A pöcegödör viszont a föld alatt van, az alját kibéleltem az építkezésből visszamaradt homokkal és kineveztem pincének.
A lakatos csinált bele állványokat, vettünk rá polcokat és már az első télen jól szolgált, a befőttek és a savanyúságok szépen megmaradtak és a sütőtök és egyéb tökök, patisszonok is karácsonyig húzták. Jól bírta volna a krumpli is, de az már novemberre elfogyott.
A földön azok a feketés valamik elszáradt levelek, amik a fedél nyitvatartása során belehullottak és még nem takarítottam ki. A szürkés foltok a polcok alatt pedig vakond uraság egyáltalán nem áldásos tevékenységének nyomait jelzik. Nemes egyszerűséggel betúrta a törmelékes földet a szépen elrendezett homokba. A polcokon azért van nylon, hogy védje a polcokat a lecsöpögő nedvességtől.
A második évben azonban nem tudtam használni, mert olyan sok eső esett, hogy magasan volt a talajvíz és sáros volt az alja. Minden megpenészedett volna benne, mert bár van szellőzőcsöve és az ajtaja is fel van kicsit támasztva, ez mind nem elég a szellőzéséhez, ha felázik. Ebből is látszik, hogy nem tökéletes megoldás pince helyett. A szomszéd viszont nem győzte a pincéjéből kiszivattyúzni a vizet. Tehát lehet, hogy a pince sem tökéletes megoldás. Hát így tökéletlenkedek pöcegödör és pince között ingadozva mint a középparaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése