Nyestek és egyéb kártevők

A házba betolakodó darazsakról és szentjánosbogarakról már írtam, de azokat viszonylag könnyen tessékeltem ki. Nem így a nyesteket. A környéken van belőlük bőven. Az úgy kezdődött, hogy a régi tetőtől könnyes búcsút kellett venni és az új felrakásakor a ház elején lévő oszlop megsüllyedése miatt olyan szintkülönbség lett, amit elég nehéz volt korrigálni. Ennek következtében a tetőt néhány helyen alá kellett támasztani, ennek következtében nem mindenhol simult rá a gerendázatra. Ennek az lett a következménye, hogy néhány helyen rés keletkezett, pl. az oszlopfőknél, a két ház találkozásánál elől és hátul. Aztán felkerült a szigetelés és a fólia. Tudni kell, hogy a sárfödémes mennyezeti gerendázat remekül vezeti a hangot. Csodálatos dolog reggel fél 5-kor egy-két nagy puffanásra, dübörgésre vagy éppen sivalkodásra ébredni, mert az önkényes lakásfoglalók éppen összekaptak a fejem felett. Annyiból azért rendesek voltak, hogy bár a padlást összevissza szarták, azon kívül csak a nyári konyha lábtörlőjét használták rendszeresen nyilvános budinak (na meg az egyik citromfű bokrot). Ha éjszaka harmat volt, reggelre a kocsi tele volt lábnyomokkal. Még szerencse, hogy a belsejében nem rágtak el semmit.

Nagyon dühös voltam emiatt, főleg azért, mert még a tető készítőjével is állandóan vitatkozni kellett, pedig ő helyi lakos és ismeri a nyesthelyzetet. Ő soha el nem tudta képzelni, ugyan hol mehetnek fel azok az állatok a padlásra. Persze a sok szar volt a bizonyíték rá. Én elkezdtem bedugdosni a réseket és a végén 2 helyet fedeztem fel, ahol felugrottak, a nyomukat is megtaláltam. Na akkor már nem volt mese. A nagy huzakodásnak az lett a vége, hogy mire győztesen kerültem ki a vitából, addigra le kellett bontani a fél tetőn a szigetelést, mert szétugrálták a dögök.

Rávetettem magam a netre, hogyan lehet ellenük védekezni és a következő próbálkozásokat tettem: 2 doboz patkányméreg. Mindmegették, köszönték szépen, éltek és virultak tovább. Minden este - mint valami régimódi lámpagyújtogató - végigjártam a házat és kivül-belül kopogtattam a mennyezetet. Később feltettem egy rádiót, melynek a hosszabbítóját bevezettem a házba. Akármikor felébredtem, mindig bedugtam egy kis időre. Próbáltam visszaszoktatni a macskákat, még cicalépcső is készült (a tetőcsere előtt gyakran jártak fel a környék macskái, a munkások el is ájultak a sarkokban uralkodó pisiszagtól). Elszedtem a környék összes kutyája alól a rongyot és feltettem, mert állítólag a kutyáktól félnek. (Két nap múlva a tv-ben nyilatkozott egy szakértő, hogy a kutyaszagtól 5 percig tartanak, aztán belefekszenek a rongyokba.) Szóval itt is igaz, hogy a megelőzés az egyetlen megoldás. Tehát összes lyuk betöm, beszögel, kipúrhaboz. Most aztán így néznek ki a putri stratégiai pontjai: ez a kapunál lévő, megsüllyedt oszlop.

Ez a két ház találkozásánál látható: púrhabcsimbókok lógnak, a többi rés be van szögelve.

Ez is a két ház találkozásánál készült, ez a hátsó nézet:

Ez is ugyanaz, csak más szögből. Itt a főépület legszélső gerendája sérült, letört belőle egy darab és azt nem lehetett javítani, viszont mellette keletkezett 1-2 lyuk, ahol nemcsak a dögök, hanem még madarak is beköltözhettek volna, úgyhogy be kellett szögelni. Nem valami szép, de hát ezt csak a szomszéd látja, őt meg amúgy sem kedvelem túlzottan.

A ház hátulját is végig kifújták púrhabbal, hogy egyetlen rés se maradjon.

Hát így nézünk mi ki. De hogy el ne kiabáljam, valószinűleg sikerült költözésre bírnom a hívatlan vendögöket, azóta nincs dobogás, sivítozás és szarcsomó a lábtörlőn. Maradjon is így. Már épp ideje volt, mert nemcsak összeszarták a padlást, de egy helyen át is hugyozták a födémet és a konyhában folyt le, pfúj.

Azóta csak egy komolyabb incidens volt, amikor az árokban egy fej nélküli csirkét találtam. A szomszéd néni azt mondta, hogy görény tette (azaz ő girínynek mondta).

Ezen kívül már csak a békák jutnak eszembe, de hát ők csak iszonyú nagy hanggal vannak, különben nem zavarnak, meg aztán biológiai szúnyogirtónak épp megfelelnek. (Egyik nap látom, hogy egy béka ugrál az eper között, de valahogy furcsán mozgott, nem haladt. Feltettem az okulát és észrevettem, persze hogy nem halad, az egyik lábán egy termetes sikló lógott. Aztán megmentettem.)

Siklóról jut eszembe az egyik nagy hős férfi, ki a tetőcserénél segédkezett. Kész lett a tető, persze otthagytak mindent szanaszét. Júliustól októberig kajabáltam velük, hogy vigyék el a nagy fóliákat, amikkel a tető volt letakarva, azaz a padlástér. Aztán októberben végre hősünk rászánta - volna - magát, de amint felemelte a fóliát, tucatszámra áramlottak ki alóla a siklók, amelyek téli álomhoz készülődtek a jó meleg sátor alatt. Jól kinevettem, fél egy ilyen kis nyomorult siklótól.