Tünődések

Mivel most a putrizás téli szüneten van, én pedig minden délután elalszom a fotelben, kellett valamit találnom, ami kissé felnyomja a vérnyomásomat. No nem kellett messze mennem, még a lakásajtón kívülre sem.

Egy nagyon régi, talán 100 évesnél is öregebb, önkormányzati kezelésben lévő házban lakom. Valódi békebeli hangulat, nagy belmagasság, 80 cm-es falak, kovácsoltvas lépcsőkorlát, belső udvar, utólagos komfortosítás. Előre bocsátom, a ház a főváros egyik belső kerületében van, mely országos viszonylatban a legjobb anyagi helyzetben lévő városnak számít (a kerületeket önálló városként tekinti a statisztika). A körülöttünk lévő üres telkek lassan beépülnek. Az önkormányzat évek óta mondogatja, hogy 5 éven belül a mi házunk is lebontásra kerül. Tavaly ez az öt év már három lett. Ehhez képest az idén tavasszal felújították a ház teljes gázvezeték-hálózatát. Most ősszel pedig az elektromos vezeték-hálózatot. Ennek következtében természetesen össze-vissza vésték a házfalakat. A házat már jó ideje nem tatarozták külsőleg. Most azonban ezt is megtették, de.... Mindig van egy de.

Ha jól meggondolom, ez a két akció az ingatlankezelőnek biztosan 8 számjegyű összegbe került, ami nagy valószinüséggel nem is 1-essel kezdődött. Vajon mibe tellett volna úgy elvégezni a munkát, hogy az itt lakó 17 családnak ne legyen utána rossz szájíze?

Igen, ez pontosan az, aminek látszik. Az egyik fal rendesen le van festve, a másik csak félig betapasztva. A csatorna szélén a sárga oldalon nyilván az ecseteken maradó festék van felkenve.

Igen, ez is az, aminek látszik.Az egyik lakó saját pénzén már korábban bevakolta az ő lakása előtti részt, így ahhoz most nem nyúltak, le sem festették.

Bezzeg a padlásfeljáró...

Mivel ez egy nagyon régi ház, hát teljesen alá van pincézve. A jómultkor az önkormányzat tűzveszélyre hivatkozva (ebben igaza is volt), lepakoltatta a padlást, ahol a lakók a lakásban feleslegessé vált cuccaikat tartották. De miért is tartották ott, ha ennyi pince van? Na ezért:

Ez lenne a lejáró. Még jó, hogy nem szagoskép, mert a macskaszar- és húgyszagtól elájulnál kedves olvasóm. A padláslepakolós eset után, (ami egyébként nagy felháborodást váltott ki a lakókból, mert értesítés nélkül hordtak le mindent), kértük az ingatlankezelőtől, hogy a pincét tegye használhatóvá (akkor nem működött a villany sem benne). Azt mondták, nyújtsunk be írásbeli kérelmet, mert ők másként nem csinálhatják meg. Nosza készült kérelem, aláírásgyűjtés. Az eredménye annyi lett, hogy az ingatlankezelő kitett egy papírt a faliújságra, hogy a ház lakóinak tilos a személyes holmijukat a közös területeken tárolni. Meggyőződésem, hogy a pincét kis idő és pénzráfordítással használhatóvá lehetne tenni. Ha már ennyit ráköltöttek a házra, akkor az a néhány tízezer forint, amibe a szemét elhordatása került volna, nem lett volna megterhelő.

Pedig a pincében még kincset is találtam: ez egy régi üstnek a háza, talán mostak benne vagy tán baracklekvárt is főztek.

Mindemellett az már tényleg csak kekeckedés, hogy kültéren OSB-lapokkal takarták az eresz alját, amin semmiféle védelem vagy festés nincs. Biztos jó sokáig fog tartani. Meg jól is néz ki.

A felújított lakásom is megsínylette a dolgot. Hát ilyen az, amikor a munkák után helyreállítják a károkat:

Pedig ha jól meggondolom, örülnöm kéne, hogy a ház tulajdonosa költ az ingatlanra, mert mindez nagyobb biztonságot nyújt és a környezetünk is szebb lesz tőle, nem egy évtizedek óta pusztuló, elmúlásszagú házban tengetjük az életünket. Akkor vajon miért nem tudok neki szívből örülni? Nekem semmi sem jó? Vagy ez az amikor jobban teljesítünk? Kicsi is, büdös is, de a miénk? Magyarország, én így szeretlek......