Egy szabadság margójára

Nos, a szabadságon töltött 23 nap után nagyjából így állok:

A kamrapolc nem túl zsúfolt, nem sok minden került üvegekbe, mert nem volt mit beletenni. Igaz, egy részük már fővárosi lakos, szóval ez csak egy része, de akkor is...

Az egyik nagy üveg uborka már forrong, remélem, a paradicsomok nem követik a példáját.

Kértem családomtól házi pálinkát a likőröknek, nagyon rendesek voltak, elmentek a szeszgyárba és onnan hoztak. S hogy miért ilyen nagy üvegekbe tettem? Mert nem volt kisebb, azokat már elfoglalták a paradicsomok és az uborkák.

Első vége (szeder), második eleje (eper).

Ezek a rothadástól megmentett parik, itt az érlelő ládában,

itt pedig az ablakban. Jövő héten mennek az üvegbe, addig pironkodjanak.

Szedtem fel egy kis répát, majd otthon megaszalom, mivel nincs hol tárolni télen.

Ez a vége, az eleje sem volt több, azok már töltött karalábé formájában várják sorsukat a mélyhűtőben.

Ez itt a két kis őszibarack magoncom. Nagyon szépek, remélem tavasszal már kezdhetem alakítani őket.

Ez pedig az eper, bár ezen a képen nem nagyon látszik, de tele van virággal. Még egyik évben sem volt ennyi.

Délután még gyomlálgattam, segítség is akadt,

bár inkább hátramozdítónak mondható.

Ő Thomas úrfi, a szomszéd átokrossz kamasz cicája.

Most megint eleredt az eső. Elegem van belőle. Délután megint patakot kotortam. Holnap meg dagonya, ha még akarok valamit csinálni. Akarok?

Mentem a menthetőt

Sajnos ez az időjárás majdnem mindent tönkretett, csak a gyomok virulnak, na és a földieper, tele van virággal, ha ez így megy tovább, még egyszer neki kell állnom eperlekvárt gyártani.

A paradicsomok azonban most kezdenek tönkremenni. Eddig egyszer tudtam egy nagyobb mennyiséget leszedni, értsd lett belőle 5 üveg paradicsomlé és egy kis üveg sült paradicsom. Most elkezdett barnulni a száruk és a levelek száradásnak indultak. A szomszéd paradicsomját tekintve 4-5 napon belül a paradicsomokat is megfertőzi és az egésznek kampeca lesz. Mivel épp szakértő családtag vendégeskedett nálam, abban maradtunk, hogy leszedem az összes érett és félig érett paradicsomot és a maradékot lenyomom Amistarral, Évi 7 nap, hátha segít annyit, hogy be tudja érlelni a rengeteg zöld paradicsomot.

Ennyi lett, plusz még az egyik ablak teli a néhány napja egy eső előtt leszedettekkel.

A koktélok között sok repedt volt, az összesből paradicsomlé lett, összesen 10 liter. Az érett nagyobb parikat meghámoztam, leöntöttem a lével és kidunsztoltam. Remélem, megmaradnak, ez az első próba a tartósítószer nélküli eltevésre. A képen látható félérettek az ablakokban és a hokedlin ülnek és érnek.

Őt nem főztem meg, hanem majd bekebelezem:

Leszüreteltem az egyetlen fej káposztámat, mielőtt annak is valami baja esik, és az utolsó néhány szem uborkával vegyes savanyúság lesz belőle. 

Megvallattam az őszibarackot is, az éjjel egy csomó lehullott, néhányat még szedtem hozzá, de többsége éretlen és rohadt. Azért négy üveg őszi befőtt már ücsörög a takaróba bugyolálva.

Még két nap a szabiból, aztán újra itt kell hagyni a putrit, pedig nagyon jól elvoltam a problémák ellenére is. De már látom az alagút végét. Vagy az ott a vonat?

Pakkot kaptam

Ez is a tapasztalatlansággal kezdődött. Amikor megvettem a házat, a padlásfeljáró az alsó épület végében volt kialakítva, mert ha a szokásos helyén lett volna, nem lehetett volna eljárni mellette a keskeny tornácon. Felújításnál a mester azt automatikusan megszüntette és az eredetit állította vissza. Mivel nem nagyon terveztem padlásra járni, mert nincs ott semmi, eleinte nem érdekelt. De a tetves nyestek és a madarak miatt időnként mégis szükséges, amit létrával oldunk meg. Ez azonban nem biztonságos, meg kissé ijesztő is. Így hát megszületett a döntés, felhúzható padláslépcső kell. Szabadság előtt már nem volt időm megrendelni, meg úgysem tudtam volna elhozni, mert úgy nézett ki a kocsi, mint egy vándorcirkusz, nekem is alig jutott benne hely.

Aztán itt morfondíroztam magamban néhány napig és mivel országosan házhoz szállítanak és volt a kívánt méretből raktárkészlet, kedden este megrendeltem ide a putriba. Szerdán már postára is került, így gondoltam, csütörtökön vagy pénteken ki is hozzák. Aha, kis naív, ez itt a kies vidék. Csütörtökön reggel épp készültem a közeli városba bevásárolni, amikor csengett a telefon. A helyi postáról telefonáltak, hogy van ott nekem egy padláslépcső, menjek érte, mert ők nem tudják kihozni biciklivel, amivel kézbesítenek. Szóval lóra kaptam és hazafuvaroztam a házhoz szállított padláslépcsőt. A cég egyébként 2.900 Ft fuvardíjat számított fel ezért.

Itthon aztán elgondolkodtam, hogy falun ha valakinek a hátsója alatt nem fickándozik elegendő mennyiségű ló, az ne kapjon terjedelmesebb pakkot? Vagy tolja haza talicskán, amit itt furiknak hívnak? Mellesleg nekem az sincs. Vagy kérjen meg valakit, akinek van lova? Eh, vidéki élet én így szeretlek.

A pakk most még a hagymákat szagolja a nyári konyhában és sorsára vár.

Dagonyázok

úgy is mondhatnám, a tapasztalatlanság ára. Amikor megvettem a putrit, nagy lelkesedéssel próbáltam különféle gyógynövényeket meghonosítani, először magról (nem tudván, hogy jó részük fényre csírázik). Mivel ez nem sikerült, vettem palántát, pl. citromfüvet és mentát. Még akkor sem esett le a tantusz, amikor a kis csenevész palántából fél év alatt tekintélyes bokor lett. Nagy boldogan szedtem szét, és ültettem el a kert más részeiben is. Most pedig, amikor már megpróbálják uralmuk alá hajtani a kertet (a málnával vetélkedve), kénytelen voltam drasztikus megoldáshoz folyamodni. Ez az egyetlen előnye annak, hogy napok óta esik az eső és kimenni a kertbe annyit tesz, iszapkezelést veszek. Szóval ma délelőtt nagy lélegzetet vettem és ásóvillát ragadtam. A ház mögötti részen teljesen kiástam az összes terpeszkedő bozótot. Kisebb lakomára való házas csigát is sikerült begyűjtenem, de nem én lakomázom, hanem a patakban lakó békák. Az akció sáros végeredménye itt látható:

Mire ezzel végeztem, elkezdett szakadni az eső és délutánig abba se hagyta. Ma egész nap ilyen idő volt:

reggel ködös, délután sáros.

De így legalább befejeztem a leszedett uborka berakását, a cukkini és padlizsán feldolgozását és a hagymák megtisztítását. Ennyi lett a termés:

A krumplit egyelőre nem sikerült kimenteni a sártengerből, kell legalább két száraz nap, hogy kiáshassam. A vöröshagymát is napokig szárítgattam, mire a sarat le tudtam róla robbantani.

A gyomok eltakarítása után nagy felfedezést tettem. Nem minden paprikapalánta pusztult ki:

A paradicsommal kapcsolatos előzetes terveim elúszni látszanak, mert gyakorlatilag hetek óta szinte vízben állnak. Sajnos még alig érnek, viszont már repedeznek.

Ez a Lugas F1 és sajnos a levelein is van valami nyavalya. Csak remélem, hogy legalább valamennyi beérik. Ma megkóstoltam egyet, vízízű.

A San Marzano sem áll jobban, annak sincs se íze, se bűze. 1 érett szemet találtam eddig.

Ők pedig útra készen a falu másik végébe, ott lelnek új otthonra.

Hurrá nyaralok

Két napja ülök a sámlin és tépem a gazt. Két hete, amikor hazamentem (azaz csak 11 nap telt el azóta), mindent szépen kigyomlálva, kikapálva, legyomirtózva hagytam itt. Most ez fogadott:

De nem is csoda, minden nap esik az eső. Most is éppen szakad és apró jéggolyók potyognak. Ami még eddig megmaradt, most annak is annyi lesz. Pl. a paradicsomnak, ami most kezd érni és az épp virágzó Zalán sem örül az égi áldásnak. A szedrem gyönyörű - lenne, ha nem lenne minden érett szem penészes.

A szilva ennyi, 1 szemet sikerült ennem belőle:

2 szem padlizsán termett, így elmentem a piacra... az árus igen elcsodálkozott, amikor átnyújtottam neki a kosarat és mondtam: tele kérem padlizsánnal. Ennyi lett.

Tíz kicsi indián, azaz padlizsánkrémes üveg üldögél a spájzban.

Lett pár liter homoktövis szörp is kicsi üvegben:

és nagy üvegben:

A fenti képen látszik, hogy szétválnak az alkotók. A homoktövis meglehetősen rossz ízű bogyó, de így felcukrozva egész finom, nekem a sárgabarack-sárgadinnye keverékre hasonlít az íze (bár ilyet még sosem ettem).

Majd holnap megnézem, ebből mi maradt:

Ezt is le kellett volna már szedni, de egyszerűen nem jutottam még hozzá:

Ez pedig a csodás uborkatermés:

Ez pedig a csodás sárgadinnye termés, méretben talán a sárgabarackot leelőzné:

Bezzeg a cukkinik (de mi a fenét csináljak velük)

Most benéztem az előző posztban feltett tökféle mélyére és sajnálattal állapítottam meg, hogy nem sütőtök lesz, hanem dísztök. Ez volt az utolsó év, hogy bajlódok vele, mert minden évben gyönyörű termésem van, de mind megpenészedik vagy elrohad. Ami nem megy, nem erőltetjük.