Két napja ülök a sámlin és tépem a gazt. Két hete, amikor hazamentem (azaz csak 11 nap telt el azóta), mindent szépen kigyomlálva, kikapálva, legyomirtózva hagytam itt. Most ez fogadott:
De nem is csoda, minden nap esik az eső. Most is éppen szakad és apró jéggolyók potyognak. Ami még eddig megmaradt, most annak is annyi lesz. Pl. a paradicsomnak, ami most kezd érni és az épp virágzó Zalán sem örül az égi áldásnak. A szedrem gyönyörű - lenne, ha nem lenne minden érett szem penészes.
A szilva ennyi, 1 szemet sikerült ennem belőle:
2 szem padlizsán termett, így elmentem a piacra... az árus igen elcsodálkozott, amikor átnyújtottam neki a kosarat és mondtam: tele kérem padlizsánnal. Ennyi lett.
Tíz kicsi indián, azaz padlizsánkrémes üveg üldögél a spájzban.
Lett pár liter homoktövis szörp is kicsi üvegben:
és nagy üvegben:
A fenti képen látszik, hogy szétválnak az alkotók. A homoktövis meglehetősen rossz ízű bogyó, de így felcukrozva egész finom, nekem a sárgabarack-sárgadinnye keverékre hasonlít az íze (bár ilyet még sosem ettem).
Majd holnap megnézem, ebből mi maradt:
Ezt is le kellett volna már szedni, de egyszerűen nem jutottam még hozzá:
Ez pedig a csodás uborkatermés:
Ez pedig a csodás sárgadinnye termés, méretben talán a sárgabarackot leelőzné:
Bezzeg a cukkinik (de mi a fenét csináljak velük)
Most benéztem az előző posztban feltett tökféle mélyére és sajnálattal állapítottam meg, hogy nem sütőtök lesz, hanem dísztök. Ez volt az utolsó év, hogy bajlódok vele, mert minden évben gyönyörű termésem van, de mind megpenészedik vagy elrohad. Ami nem megy, nem erőltetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése