Újra a putriban

töltöttem a hét végét. Nagyon nem örültem a lehülésnek, de végül is felöltöztem és végigdolgoztam a két napot. Még a kályhába se fűtöttem be, hogy azzal se raboljak időt a kerttől, mert ott lemaradásban vagyok. Bár azt hiszem, ezzel a hajrázással behoztam nagyjából mindent. Azért annak nem tudtam maradéktalanul örülni, hogy vasárnap reggel 8-kor a virágba borult őszibarackfa mellett álló autó szélvédőjéről jeget lehetett kapargatni. Az itthon maradt palánták is két napos szobafogságon voltak, nem mertem kint hagyni őket és milyen jól tettem. Ami pedig a fűtést illeti, csak a két konvektor volt bekapcsolva, a két szobában úgy-ahogy meleg volt, rövidujjúban persze nem lehetett lenni, de a konyhában nem ment 17 fok fölé a hőmérséklet, viszont a 30 órás ottlétem alatt 10 köbméter gáz ment el, ami azért nem kevés.

Ez a kép már a fagy után készült, de ha ártott neki, az még ezen biztosan nem látható:

A két hete elvetett korai zöldborsó szép sűrűn kikelt (a karósor mellett látható, persze még csak 1-2 cm-es), ennek örömére most elvetettem a második fajtát is.

Az alsó részen (a pici fehér táblák előtt) is már kikelt mindhárom fajta retek és a kétféle saláta is kezd kikandikálni. (A háttérben látható a szomszéd földje, amit szépen felszánttatott pár hete. Kezd már begyomosodni. Azért arra kíváncsi leszek, hogy azt a betontömbökké összeállt földet ugyan mivel és hogyan fogja megmunkálni.)

Csak a történeti hűség kedvéért írom le, hogy mit is végeztem: kigyomláltam teljesen a kertet, már úgy értve, ahol valamit termelni fogok, mert az árkok partját és a szomszéd melletti senki földjét két hét múlva legyomirtózom, A kert végébe a patak partján megint kartonlapokat fektettem a kerítés alá és azokra dobáltam a kiszedett gyomot. Így az nem tud ismét legyökereni és a papírt is a helyén tartja. Lenyírtam a füvet az udvarban és az utcán is. Ledaráltam a tavalyi sövényvágásból még visszamaradt ágakat, így már a sufniba is be lehet menni anélkül, hogy az oda bezsúfolt gallyak kiszúrnák a szememet. (Közben csak egyszer estem hanyatt székestől, mert a gép takarításakor le akartam ülni és a szék nem ott volt, ahol emlékeztem rá. Jól bevertem a hátam a kút beton keretébe. Végül nem lett komoly a dolog, 1-2 percig sajgott, de még csak meg sem kékült a helye. Viszont ez újabb bizonyíték ön- és közveszélyességemre.) A legsziszifuszibb munka azonban Zalán elszáradt ágainak leszedése volt az uborkahálóról. Eltöltöttem vele vagy 3 órát. De most már az is készen áll az új vetésre.

Ez a nyári alma. Még mindig elég venyigés állapotban van.

Este pedig, hogy ne hiábavalóságokkal töltsem az időt, összeszereltem a rönkállványt, amit a Jézuska tojt. Volt ugyan hozzá szerelési utasítás, nálam azonban nem volt távcső, mert kb. az kellett volna hozzá, olyan apró betűk és számok voltak rajta. Hát persze a törvényben az van, hogy mellékelni kell a szerelési utasítást, az nincs, hogy olvashatónak is kell lennie. Így aztán könyököltem felette egy órácskát, mire összeállítottam, de végül sikerült és csak néhány vágást ejtett a kezemen. Így két hét múlva a következő projekt a szilvafa kivágása és feldarabolása lesz, miután a kertet felrotáltam és az aktuális magokat elvetettem. Jó tervnek tűnik.