Az idei első putritúra

rosszul kezdődött. S mint tudjuk, ami szarul kezdődik, az úgy is folytatódik. S mielőtt elkezdődött volna, már az is problémás volt. Még pénteken sem tudtam eldönteni, menjek vagy sem. Ezek a meteurológiai előrejelzések csak arra jók, hogy legyen mivel olcsón feltornászni alacsony vérnyomásunkat. Egy heti középparasztos ingadozás után végül pénteken délutánra arra a döntésre jutottam, hogy egy életem, egy halálom, én megpróbálom. Legfeljebb a putriban kuksolva fűtök és szidom a feljebbvalókat. (Megjegyzem 3 napos 2 konvektoros fűtés majdnem egész napi kályhai rásegítéssel sem tudta 15 fok fölé tornázni a konyhai hőmérsékletet.) Tehát listát írtam a lenti hiánycikkekről, összeszedtem magam és cókmókom, és szombat hajnali fél 6-kor útra keltem.

Bizton állíthatom, hogy -5 fokos húsvét szombat hajnalban nem nyerő dolog durrdefekttel köszönteni a napfelkeltét. Különösen úgy, hogy ilyen élményben még nem volt részem. Ami egy 12 éves autónál kész csoda. Na de az már nem volt csoda, hogy ezen idő alatt a pótkereket tartó csavar belerohadt az unalomba és nem lehetett kiimátkozni onnan. Nem tudom, hogy az 1-essel kezdődő személyi számú egyéneknek van-e autójukban akármilyen fogó, de ketteskének nem volt. A szerencsés része a dolognak az volt, hogy lehajtva az autóútról pont egy autópályakezelő előtt rogytam le. S mivel ők ilyenkor is dolgoztak, akadt segítség, sőt még egy fogó is előkerült, úgyhogy ez megoldódott.

Putriba leérve minden csupa dér, fogvacogtató hideg. (Bezzeg a gyomok vígan virágzanak.) Kulcsot dugom lakatba, ami nem nyílik. Berongyolok, előkapom a szilikonsprayt, befújom, fújhatom, mert akkor sem nyílik. Autó utcán leparkol, temérdek cucc becipel az 5 fokos meleg házba. Segélyszolgálatot felhívom, fűrészeljék le. Most tojik a nyúl, majd hétfőn. Hétfőn reggel előveszem a tartalék lakatot, de nincs benne kulcs. Nézegetem a kulcscsomómat, azon meg 2 lakatkulcs van. A kisebbik beleillik. Nade ez meg hogy? Hiszen a kintiben is ez a kulcs van, mindkettőt ez nyitja? Na az nem lehet. Másik lakatkulcs beledug fűrészre ítélt lakatba, egyből nyílik. Minden történetnek kell hogy legyen tanulsága. A fentieknek az, hogy híresen jó memóriám már csak városi legenda és egy ön- és közveszélyes agyalágyult vénasszony lettem.

S hogy a defekt és a lakatkulcs közti három napban mi is történt, azt majd akkor fogom megírni, ha már vonyítás nélkül le tudok ereszkedni a székre.