Normális-e vagyok?

Csak egy jó válasz van: nem. A hosszú aszályos hőség miatt most kihasználom a hűvösebb napokat és azt, hogy felázott a föld és hajrázok. Próbálom behozni a lemaradást. Minden évben átkozódtam, milyen sok eper van és mit csináljak vele, merthogy van túl sok eper:-) Mostanra elöregedett mindhárom ültetvényem és tegnap nagy levegőt vettem, mind kiástam. Előtte elhatároztam, hogy most nem kell olyan nagy területen meg annyi... Na mi lett a vége? 125 palánta, 3 ültetvény és nagyobbak, mint az eddigiek voltak. Az izomlázról és a derékfájásról már ne is beszéljünk. Találtam 1 zacskó müncheni sörretek magot, levezetésként még azt is elvetettem.

Ez az egyik eperültetvény helye, a paprikákat is kihúzgáltam, úgysincs rajtuk csak virág.

De ahhoz, hogy felrotálhassam, előtte ezeket is ki kellett ásni. Ez a kert legalsó része, mindig itt a legnedvesebb a talaj, úgyhogy jól megszenvedtem, mire keresztben-hosszában felrotáltam. De így legalább tudom, mitől fáj a vállam. A hátsómban pedig nyilvánvalóan a hajolgatástól van izomláz.

Aztán 3 ilyen új ültetvény lett. Jól be is iszapoltam, hogy megkapaszkodhassanak a gyökerek.

Közben persze a paradicsomüzem is működött.

Míg ezek a befőzőautomatában üldögéltek, bedobtam egy adag szilvát is az aszalógépbe. Közben vagdalóztam az előkertben is, ahol a borostyán készült megrohamozni a háztetőt. Pedig milyen jó ötletnek tűnt, majd elnyomja a gyomot. Gondoltam én. Tévedtem. Így legalább a gyomot sokkal nehezebb kiszedni az össze-vissza futó ágak közül.

Mire mindezzel végeztem, már négykézláb másztam és alig bírtam mozogni. Még jó, hogy a szomszédasszony megszánt és átjött egy jó adag lóbalzsammal és rákente a hátamra és a vállamra. Most úgy érzem magam, mint aki összeütközött az úthengerrel és alul maradt. De hogy ne ilyen lehangoló képpel érjen véget a bejegyzés, íme, reggel ez fogadott: