A putriban a helyzet változatlan

már ami az állagát illeti. A csőrepedés helye még mindig nincs helyreállítva, a kerti csap sincs kiásva. Hiába, ha az ember nincs ott, hogy pattogtassa az ostort, akkor mindenkinek minden ráér.  A nyestek is tovább garázdálkodnak a tetőszigetelésben. 

A kert azért lassan-lassan kezd megtelni növényekkel. Már a harmadik adag zöldborsó is a földben van.

Már látszanak a pici saláták és retkek is, van hagyma, fokhagyma. A répa és gyökér még erősen gondolkodik. Vetettem tököt, cukkinit és céklát is. 

Meglepetésemre a csenevész sárgabarackfán is van jónéhány bogyócska.

A nyári alma és szilvafán sok virág van, remélem, termés is lesz. Háttérben szomszédom talpig pásztortáskába öltözött elhanyagolt kertje látható. A kerti budi a második szomszédé, akinek a kertje nem kevésbé gyomos. Eddig évekig a pitypanggal küzdöttem, azt most már nagyjából kiirtottam, erre jön a pásztortáska. Az se sokkal jobb.

A két cseresznyefán is sok virág van, főleg Sárán, aki kissé elfajzott, de remélem, hogy az eddigi évi két szem termést most túlszárnyalja.

Az őszibarackot jól megnyirbáltam, idén nem lesz túl sok termés - bár ki tudja. Mindenesetre a nagy szárazság ellenére jó tafrinás volt megint.

A szárazság miatt még a gyomok sem fejlődnek túl jól. Ennek következtében az én kertem nem volt nagyon gyomos, hála a többszöri rotálásnak és gyomlálásnak. Az elhanyagolt szomszédos telkeket látva azonban nem reménykedem kedvező helyzetben.

A leendő lakók pedig itt dideregnek az erkélyen. Mivel még elég ványadtak, rájuk fér egy kis edzés. Tegnap pikíroztam egy részüket. Azt hiszem, paprika palántákat az idén is a piacról kell venni, mert ezek nagyon satnyák.

Aztán lassan célegyenesbe fordulok, még hat hét nyugdíjig. Már alig várom, hogy hosszabb időt tölthessek úgy a putriban, hogy ne kelljen a "hazamenetelre" gondolnom.