Szeszélyes ünnep

Elhatároztam, hogy most nem megyek putriba. Hideg van, esik, biztos sár is van és különben is. De hát szombaton dél körül kisütött a nap és meleg is volt. Így hát feltápászkodtam a fotelból és kicipeltem a kocsiba a paradicsom palántákat, voltak vagy 31-en, meg 12 jól fejlett kelkáposztám is volt. Mire ezt megcsináltam, elkezdett szakadni az eső. De ha már lendületbe jöttem, akkor az eső elállta után elindultam. Na mire elértem az autóutat, sötét felhők gyülekeztek felettem, aztán itt is kaptam egy jókora záport, az ablaktörlő alig bírta. De Putrifalván már nem esett, hanem szépen sütött a nap és meleg is volt. Így hát fogtam magam és gyorsan nekiestem a kertnek. Gyomlálás, majd elvetettem a negyedik adag zöldborsót, némi céklát, uborkát, retket és kétféle kifejtőbabot. Már látom, megint kicsi a kert a nagy tervekhez. Most körülbelül ez a helyzet:

A bazsarózsák már nyiladoznak.

Az első vetés zöldborsó már virágzik.

A hagymák kissé hézagosan keltek.

Ide ültettem néhány paradicsomot. Hát még elég kis minikék, remélem, jól megnőnek és sok parit adnak.

Hát ezek a kelkáposzták se óriások, remélem, túlélik és megerősödnek. A tavalyiak egyszerűen nem fejesedtek meg és az ízük sem volt jó.

Az ősszel megújított eperágyás. Most még nem valami ígéretes.

Az idén sehol sem kaptam limababot, így az állvány mellé a Chocolate cherry kerül, mert tavaly azt egyszerűen nem tudtam karó mellett tartani, talán a támasz jobb lesz neki.

Még van kiültetendő paprika, sárgadinnye és káposzta palántám és már csak annyi helyem, ami a málnabokrok és a hátul lévő kis fácska között van. Na ez érdekes lesz.

Na ilyen gyomos volt minden: pásztortáska, ameddig a szem ellát. És nem elsősorban nálam, hanem a szomszédoknál. Aki eddig megművelte a földjét mellettem, az idén már ő is parlagon hagyta.

Ha rendes lennék, tudnám, hogy ez tök vagy cukkini. De nem vagyok, így most várhatok a termésre. Aztán majd jól meglepődök.

Hát ez a retek- és saláta termés sem mondható bőségesnek. A retkek nagy részét már megettem, már amit a rágcsálók még meghagytak. Saláta talán lesz vagy 3 fej.

Nagyjából ennyi az első idei termés. Hát mit mondjak... ennyit nem ért a sok derékfájás. Meg a kézkrém is sokba volt.

Az idén hazardírozok a bodzaszörppel. Még alig van virág. Aztán lehet, hogy 2 hét múlva, amikor legközelebb megyek, már nem lesz, mert elvirágzott. Még jó, hogy tavalyról van 6 üveggel.

A gyümölcsös és a szőlő nem néz ki jól. A sárgabarack teljesen lefagyott, pedig az idén először szép termés mutatkozott rajta. Na a fagy elintézte. A cseresznyefákon is rengeteg virág volt, termés alig. A szőlő pedig lefagyott. Ilyen még sosem fordult elő.

A télálló almafán egyetlen termés sincs, a nyári almán sok van, de nem valami szépek. Még most is láttam rajta 1-2 virágot, pedig már a termések sem aprócskák. A fa is betegesnek néz ki, nem tudom, hogy fagykár vagy egyéb.

Úgy látszik, idén hűséges társam a tafrina, hogy a rosseb enné meg. Ettől aztán nehéz megszabadulni. Bár az új hajtások egészségesnek látszanak és gyümölcs is van a fán bőven.

Helyreállítottam a kerti csap körüli építési területet is, mert hát ugye a fizetett munkás csak betemette. A sittet nekem kellett elhordanom és a járólapokat is visszapakoltam.

Lenyírtam a füvet is, nem volt leányálom, mert hatalmas gazok nőttek az elmúlt hónap alatt. Szegélyvágóval csináltam, mert a tologatós nem bírta volna. Így meg lassú és fáradságos volt. Mindegy, megcsináltam. Hát így teltek az ünnepek. Most meg derékfájás és sebnyalogatás van, miközben ők itt illatoznak mellettem.