Esőszünet

van, így írogatok. Szóval a kert... A babot kissé leverte az eső, az egyik sor még csak most virágzik.

Az almafán szép termés van, már egyik-másik ágát fel is kellett karózni, pedig kiritkítottam a termést, a satnyákat már korábban leszedtem.

Amit viszont nem értek, mert eddig nem tapasztaltam, a kártétel:

A teljesen ép alma ki van csipkedve és csak a héja maradt meg, a teljes belsejét kitakarították a darazsak. Ma is két ilyet találtam a fán. Mintha pergamenpapír lenne, úgy ki van rágva. Gyorsan pusztítanak. Eddig azt hittem, hogy a beteg, rohadó gyümölcsöt előbb megszállják, de ma ezt vettem le a fáról:

A rothadóhoz hozzá sem nyúltak, pedig a fán volt, a másik meg teljesen ki van rágva. Azokat a nagy harapásokat, amikre a darazsak mennek, biztosan madarak ejtették. Mostanában sok valakitől hallom, hogy a madarak mindenfélét megdézsmálnak. Nálam eddig a cseresznyétől és a homoktövistől eltekintve nem volt ilyesmi, de most ez az alma bosszantó. Ha ez így folytatódik, lemegyek bolond macskás nénibe és tartok néhány kerticirmit. Pedig a szomszédoknak is van, mindig itt lebzselnek, de úgy látszik nem érzik kötelességüknek a madarak hajkurászását.

Amúgy a hirdetésben jól mutató kert végi patak, amivel egyébként csak baj van, megint így néz ki:

Remélem, október elejére levágják, mert így nem tudok átkelni rajta, leszedni a szomszéd néni lehullott birsalmáját.

Na persze a patak kertem felőli része is hagy némi kívánnivalót maga után, mert kissé elhanyagolt:

De hát a nyugdíjasnak sincs ennyi ideje. Ha kieste magát az eső, ez lesz a következő projekt. A feleslegesen kiásott kerti csap környékének rendbetétele, mert az esőzések hatására itt-ott besüllyedt a föld és a lapok hepehupásak. Majd elegyengetem és jól ledöngölöm, mielőbb újra visszarakom a lapokat. Na meg a gyomokat is kitessékelem.

Szóval egy kertes házban mindig van mit csinálni. De hogy az évek óta húzódó kerítésfestést ki fogja megcsinálni, az még rejtély.