Jómadarak

Egy hétre kénytelen voltam hazautazni, mert annyi intézni valóm volt. Most, hogy minden ügyvéddel és könyvelővel összevesztem, ráadásul nekem volt igazam és még fizettem is érte, egy darabig ismét a putriban állomásozok. Itt az elmúlt nem tudom hány hétben egy csepp eső sem volt, minden este locsolok, viszont még nem permeteztem, csak a zöldborsót, de annak már mindegy volt. Most nézegetem az uborkát és a sárgadinnyét, sárgulnak a levelei, a kelkáposztákat pedig ellepték a liszteskék, úgyhogy nemsokára atomtámadást kell intéznem. A paradicsomok elég jól vannak, egyiken sem láttam még betegségre utaló jelet. A paprikák meg még most kezdenek virágozni, nem tudom, lesz-e rajtuk ehető termés.

Már korábban is feltűnt, hogy rendkívül sok a madár a kertben. Azt gondoltam, de jó, legalább segítenek a kártevőirtásban. De ezek egyre szemtelenebbek, remélem azért valami hasznuk is van, bár eddig nem láttam ilyet. Először a cseresznyét csipkedték le, aztán a homoktövist. Még szinte éretlen. De leszedtem, alig lett egy fél tálka.

Most meg a nyári almát csipkedik, pedig az még éretlen. A kicsípett sebekben pedig akkora darazsak lakmároznak, hogy a közelükbe sem merek menni. Kapával szoktam leverni az érintett almákat és beleforgatom a földbe, hogy ne tudjanak belemenni. Aztán sötétedéskor, amikor már elmennek aludni, felszedem az almákat és kidobom a komposztba. A darazsakkal az idén elég sok baj van. A kitett vízre nem mennek, de amint megnyitom a hordón a csapot, azonnal ott teremnek. Úgy látszik, csak csapról tudnak inni. Ma tésztát főztem, kiléptem a nyári konyhából és már borítottam is a szűrőbe, hát azon nyomban rajta volt egy darázs. Persze jól beledöglött, mert leforráztam.

Közben távollétemben elkészült a málna- és fekete ribizli szörp alapja, leszűrtem, felcukroztam és le is palackoztam. A fekete ribizliből tettem egy kis likőrnek valót is és a maradékot próbáltam kipasszírozni. Hát ez szívás volt, leturmixolni nem lehetett, mert egy sűrű pép lett belőle, a régi ócska tekerős paradicsom passzírozón nyomtam át és így kaptam egy kis értékelhető mennyiségű pépet. Már mindkét konyhát fel- és lemostam, mert akármennyire is vigyáztam, minden csupa kulimáz lett. Ahol meg nem, ott a kétszeri céklafőzés hagyta ott a nyomát. 

A céklák a hűtőtáskában dunsztolódnak, a szörpök pedig mennek a polcra.

Az első vetés uborka is megindult távollétemben, erről a néhány tőről ennyit szedtem elsőre.

Mivel nagyon kevés, legyalultam egy kis hagymával és téli uborkasaláta lett belőle. Apropó hagyma, vetettem salotta hagymát, azt írja az útmutató, hogy enyhébb, mint a vöröshagyma és teljesen szétfő. Ez utóbbit nem tudom, de amikor az uborkába vágtam ezt a két kicsit, majdnem kifolyt a szemem, olyan erős.

Szóval megkezdődött a betakarítás, holnap a tökök és cukkinik kerülnek terítékre, azaz a befőző automatába.

A kert egyébként ilyen: