Mivel kevés lehetőségem van zöldmulcshoz jutni, így márciusban elszórtam jó fél kiló mustármagot, ami mostanra szépen megnőtt. Nem akarom, hogy virágba boruljon, így elkezdődött a szüret. A gond csak a mivel volt. A szegélyvágót nem találtam elég jónak, a sövényvágó ollót pedig haladatlannak és fáradságosnak ítéltem. Ezért esett a választás a sövénnyíróra, ami nagyjából jó is lett.
Jó fél óra alatt meg is lettem a harmadával, de aztán abba kellett hagynom, nehogy hőgutát kapjak.
Mivel ezek a részek a paradicsomokhoz vannak közel, így azokat mulcsoztam be belőle.
Különben erősen gondolkodom, hogy ezek a satnya paprikák egyáltalán megérik-e a mulcsozást.
Az időm nagy részét locsolással töltöm, még az epret is kell, mert egymás után kókadnak a tövek tele gyümölccsel, ezért így próbálom megmenteni őket.
Az eper most fordul termőre, egyébként szép, nagyra is nőnek és finom zamatosak, tehát érdemes lenne locsolgatni. A föld annyira száraz, hogy a két napja kiültetett uborka palántákat szinte porba raktam bele, locsolom szorgalmasan, de azért nem néznek ki jól.
Ugyanilyenek a saláták is.
Lehet, hogy ezeknek már késő van és túl meleg, de a csatornabölcsőben még van egy adag. A régebben kiültetettek egyébként elég szépek, már amelyik megmaradt.
A megmaradt karfiol és kelkáposzta sem akar semmire sem menni, elég satnyák.
A paradicsomok egy része már virágzik, tegnap fel is kötöztek őket. Ki gondolná, hogy ebből egyszer hatalmas Cherrola lesz. Vagy nem.
Közben megtörtént az első befőzés is, a bodzaszörp. Íme az eredmény. Na ez már döfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése