Sok apróság

volt a héten, amivel foglalkoznom kellett. Ma be kellett iktatni egy rendkívüli boltlátogatást a közeli városban, mert egy hónap alatt a második zuhanykígyóm is jobblétre szenderült. Itt a faluban is van egy kis bolt, ahol ezt-azt lehet venni, de ez pont nem volt. Ha már ott voltam, vettem a kerti csapra is egy csatlakozót, mert amik itthon vannak, természetesen egyik sem jó rá. Kaptam a csatornához is összekötő elemet, így a háztól messzebb tudtam volna vezetni a vizet, de ez meg a fent lévő ejtőcsőre nem ment rá. Nem értem, mert a másikra gond nélkül fel tudtam rakni. Mehetek vissza egy könyökcsatlakozóért. De jó. Vettem volna egy rezgőcsiszolót is, mert a nagy szekrényfelújításban egyszer csak nagy csattanás és valami kerek potyogott ki a gépből jó sok darabban, de ilyet nem kaptam. Úgy látszik rontópál üzemmódban működök, török-zúzok.

A hátsó kertrészben kialakított veteményesben már kezd kikelni a hagyma, na meg a gyom. Sajnos egyelőre nem tudok vele mit csinálni, mert még kicsik, kézzel nem tudom megfogni, a kapáláshoz még kicsik a gyökerek. Szóval most gyomszőnyeg van a tarack helyén. Persze itt-ott a tarack is próbálkozik.

Az ágyások kialakítása a sok eső miatt lassabban ment, mint gondoltam, így a volt kutyafuttató kitakarítása állandóan tolódott, s az lett a vége, hogy nemcsak a kiásandó bokrok sűrűsödtek be, hanem egy csomó gaz és vadvirág is kinőtt.

A susnyásban egy jó nagy fenyőbokor is rejtőzik. Tőle is meg fogok szabadulni.

Bár erre a munkára majd lesz segítségem, azért amit tudtam, megcsináltam egyedül. Először lenyírtam a füvet, már ahol a kis nyekergőm elbírt vele. Aztán tegnap a zivatar után kisütött a nap én pedig nekiálltam a kék nemtudommik kihúzgálásának. Ez lett a vége, nincs kegyelem.

Szeretném az eperágyást is kibővíteni, mert az eprek már hozzák a kacsokat és új hajtásokat. Nem akarom, hogy össze-vissza gyökerezzenek, mert úgy nehezebb lenne a gyomlálás. Ez nem valami haladós munka, mert fel kell lazítani a talajt, aztán szálanként kihúzgálni a gyomokat, jól áttúrni a földet, hogy a lehető legtöbb gyökeret tudjam kiszedni.

Efölé a lekerített kertrész fölé magasodik két fa, nem tudom miféle, de haszontalan, van rajta egy csomó száraz ág és egy része zavarja a műholdvevőt is. Szeretnék ezektől is megszabadulni addig, amíg nincs a terület megművelve.

Az apró munkák egyike volt két magas fenyőfa alsó ágainak levágása, hogy alattuk is ki tudjak takarítani anélkül, hogy kiszúrnák a szemem. Ez a fa így sem lett szebb, a belső ágai nagy része már el volt száradva. A törzse is girbe-gurba. Meglátjuk, hogy alakul, egyelőre nem vágtam ki.

A másik fa egy kicsit jobban aggaszt, mert rossz állapotban van a kérge, tele van hangyával. Nem tudom, mennyire lehet megmenteni, egyáltalán érdemes-e. Egyelőre levagdostam az alsó ágait, amik leértek a földre és a hangyáknak is szereztem egy rossz napot. A többit meg az időre bízom. 

Kezdődik a foci EB, megyek, megnézem, érdekel-e. Valamikor nagy focirajongó voltam, természetesen Fradi-drukker. Kívülről tudtam az összeállítást. Emlékszem, középiskolás koromban a hónap fénypontja az volt, amikor megjelent a Labdarúgás c. lap havi száma. Az 1974-es VB idején az osztálytársaimmal állandóan ez volt a téma, megvitattuk a focisták családjairól megjelent híreket is, tudtuk, kinek ki a felesége, hány gyereke van. Személyes kedvencem Günter Netzer volt, aki ma már 76 éves. Régi szép idők. Ja, tiszta lányosztályba jártam.