Folytatódik a kertrendezés

A kertem legelső tulajdonosa évtizedekig birtokolta a helyet, valószínűleg sokszor csuklik, mikor emlegetek néhány megoldását. Azon viszont hosszan eltöprengtem, vajon miért tesznek egy kertbe szőnyeget. Eléggé viseltes, nem tudom, eredetileg mi volt, biztosan nem műfű, csak zöld. A kerti zuhany és a ház terasza között egy lejtős területen volt, már nyilván betemette a homok és a gaz is kezdett átütni rajta. Most felszedtem és hátra vittem a kertben egy rész nehezen irtható gyom letakarására.

 

Abban reménykedem, hogy ezt nem tudja a szél megemelni, mert korábban raktam le megmaradt pvc darabokat, azokat simán elfújta a szél. Először levágtam a füvet, majd össze is gereblyéztem, hogy minél simább felületet alakítsak ki. Azután leterítettem, letapostam, hogy minél jobban simuljon a földhöz. Alácsúsztattam a linóleum darabokat is, így még nagyobb felületet tud lefedni. Majd néha alákukkantok, hogy mi a helyzet.

Délután elégettem az összegyűjtött fenyőtobozokat és néhány elszáradt ágat, közben beszélgettem a szomszéddal. Azt javasolta, a kert végében lévő diófától és fenyőtől szabaduljak meg és ott legyen egy összefüggő veteményes, mert ott a legjobb a talaj.

Ez a diófa elég beteges, nincs rajta termés és tele van hangyával. Mivel van mellette egy másik, amelyik szintén alapos gondoskodásra szorul, azt hiszem, fájó szívvel, de kivágatom.

Ez a kettő néhány év múlva egymásba nőne, szóval jobb megválni tőle. A szomszéd mindjárt felajánlotta, hogy van láncfűrésze és kivágja. Ez jó ajánlat, de azért elgondolkodtam rajta: a fakivágás veszélyes üzem, ha valami történne, azt nem lehetne visszacsinálni, a fő probléma, a sok le- és kivágott fa még mindig ott lenne. Korábban a kertésszel beszélgettünk róla, hogy legjobb lenne ledaráltatni és leteríteni oda, ahol nehézkes a fűnyírás. Most találtam a közeli városban egy ilyesmivel foglalkozó céget, a jövő héten fel is hívom őket. Remélem, így meg lehet oldani a dolgot.

Közben a vetemény növöget, nem viszik túlzásba, szinte minden nap gyomlálnom kell, mert az valahogy szaporább, mint az én kényes palántáim. A karalábék és az uborkák megindultak, de a hagyma elég satnyácska. Most elvetettem a maradék saláta- és uborka magot, hátha lesz belőle valami. Találtam valami régi koktélparadicsom magot, azt is kiszórtam, legfeljebb zöldmulcs lesz.

S hogy valami jó is legyen ebben a napban, csináltam egy kis csokifagyit. Nyami.