Nincs megállás

Mivel ma délután feltámadt a szél, befelhősödött és valamennyire lehűlt a levegő, s a szúnyogok is máshol csipkelődtek, kivágtattam a kertbe és folytattam a rendezkedést. Persze eső az nem esett. Először is a kutyafuttatóból kihordtam a felszedett növényi maradékokat és külön vödörben gyűjtve a letört száraz ágakat, mert azokon jókora tövisek vannak. Többször is le kellett ülnöm, hogy a kerti cipőmből kiszedjem, mert bökte a talpam.

Ezután az előkert eddig meghagyott pipacsmezejét takarítottam ki, mivel már elvirágzott mind és el is száradt. Mivel ott valamiért kissé kavicsos a talaj, úgy gondoltam, nem ültetek semmit, most van 3 akácfa és alattuk néhány bokor, meg a kis kardvirág ültetvényem. 

Úgy gondoltam, ezt a részt leszórom jó vastagon az aprítékkal, hátha nem kell annyit gyomlálnom. Majd ahogy időm és az időjárás engedi megcsinálom egészen a kapuig és akkor talán rendezettebbnek néz majd ki.

Van a ház mögött egy nagy fekvő tuja, ami nagyon elszabadult, így tegnap a favágókkal jó alaposan megnyírattam. Sajnos ez össze-vissza nő, így az egyik oldala most kopasz lett. Nem baj, majd kinő és ezt úgyis csak a sufni nézegeti. Mivel egy kis dombon áll, annak az oldalában kezdtem el rakni a kert más részeiből kiszedett növényi maradékokat. Reményeim szerint majd itt komposztálódik és idővel nagyobb lesz a dombocska.

A kocsibejáró felől egész pofás kis bokrocska lett. Majd nem hagyom elkanászodni és akkor én is karban tudom tartani.

Na most nem egy nagy ágkupac van a kert közepén, hanem egy kis ágkupac, egy kis sitt és egy jó nagy kupac apríték. Hiába na, a kertben mindig lesz mit csinálni.