Hátsó fertály

Ez tulajdonképpen a házhoz épített alsó épületet jelenti, amely nyári konyhából és fáskamrából áll. Valószinűleg nem egyidős a házzal, úgy gondolom, az 1932-es tűzvész után építhették. Minőségében természetesen nem olyan szinvonalas, mint a főház, főleg az aljzata okoz komoly gondot. Habár fekete terméskövekre építették, nincs szigetelve, vizesedik. Természetesen alig, hiszen a ház komoly védművekkel rendelkezik, de most, hogy kész, belül látszik némi falvizesedés. Az is érdekes, hogy reggelre vagy esős időben a tornác repedései és a fáskamra aljzatbetonja is olyan, mintha vizes lenne. Ez a probléma sajnos teljes egészében sosem lesz orvosolható. Tehát innen indultunk:

Látszik, hogy a terméskő alap le van vakolva és olyan mintha vizesedne. Nemcsak olyan..

Ilyen volt elölről.

Kezdetét vette tehát egy több éves folyamat. Először új tetőt kapott ő is, természetesen minden extrával, kéményjavítással, ereszcsatornával, szellőzőkkel és 10 cm-es belső szigeteléssel, lefóliázva, új tűzfallal és kapott 3 tornácoszlopot is, hogy még stabilabb legyen.

A csatorna alatt látható széles vízszintes deszkázat nem mondható éppen szépnek, de sajnos nem volt más megoldás, 26 cm-rel kellett a tető egyik oldalát megemelni, hogy vízszintbe kerüljön. A deszkázat az így keletkezett rést hivatott eltakarni.

Aztán kapott új ablakot, és természetesen ajtót is, de csak a konyha, a fáskamra ajtaját szeretném megmenteni.

Eredetileg üvegajtó volt benne, de úgy gondoltam, jobb a tömör, talán jobban véd a nem kívánatos látogatók szeme elől és persze több pontos biztonsági zár is van rajta. Tudom, hogy aki be akar menni, az úgyis megteszi, de azért nem szeretném megkönnyíteni a dolgát.

Az udvari lépcsőfeljáró is rossz állapotban volt és főleg balesetveszélyes. A tornác vége pedig durva, töredezett beton volt, nem volt rendesen eldolgozva. Idővel ez is megszépült.

Új lépcsőt kapott, ejtőcsatornát és a tornác végét kőlapokkal fedték le. Valamelyest persze eltér a ház végén kibontott terméskőtől, de így is jól néz ki.

Ezen a képen még jobban látszik a lábazat, a kőműves két napot üldögélt előtte a hokedlin és kis botdarabkákkal tömködte a résekbe a kötőanyagot, mire így nézett ki. Immáron bepucolva várta szines ruháját.

És így néz ki teljes pompájában, halvány barack szinű ruhájában az én kis putrinkám.

Természetesen a nyári konyha is ki lett tatarozva, mert ez a linóleumos, omladozó falas lyuk méltatlan volt a kivül-belül megújult házikóhoz:

Itt teljesen fel kellett törni a linóleum alatti betont, amely itt-ott 1-2 cm vastag volt, máshol 20 cm. A feltöréskor olyan volt, mintha lyukakat tömködtek volna be vele, a maradék betont pedig szétkenték volna. A kőműves szerint ez így is volt, a patkánylyukakat szüntették meg ily módon. A feltört beton alól kihordták a földet, hogy legyen helye a több mint 10 cm-es beton alapnak és a gres lapoknak és még az ajtó is becsukódjon anélkül, hogy le kellene belőle gyalulni.

A végeredménnyel elégedett vagyok, szép, könnyű tisztán tartani.

Ezzel nagyjából a ház felújítása befejeződött, én is nagyjából elszegényedtem, már csak egy szégyenfoltja van a putrinak, a fáskamra, de rá is hamarosan sor kerül.

S persze még hátravan a berendezés, hogy úgy is nézzen ki, mint egy igazi ház, amit laknak és szeretnek, nem pedig egy lomtár putri, na és persze a kert is alapos rendezésre és főleg kerítésre szorult.