Dilemmák és döntések

Az utcai szoba tehát kész, most jön a másik szoba és a konyha, együtt a kettő, mert a konyhai válaszfal repül, a mögötte lévő fürdőszoba pedig átköztözik a belső szoba hátsó falára. Ez azt jelenti, hogy amíg ez nincs kész, nem mehetek le, mert a kerti pottyantóst már lebontották, a kútról vizezni pedig körülményes lenne. Szóval kiadom az utasításokat, mit hogyan és reménykedek, hogy minden úgy lesz.

Előtte azért van néhány megoldandó probléma. A hátsó szoba mindig is gyanús volt, mert ott az ablak sem eredeti, az ajtó is a régi Tüzép-választékot idézi, de mégis, 1948 előtt lett ilyen.

A háttérben a fürdőszoba ajtaja, ez a fal kerül majd megszüntetésre, hogy megfelelő méretű konyhát nyerjünk. Látszik, hogy ez az ajtó egy sokkal vékonyabb falba van beillesztve, ami szintén utólagos beépítésre utal. Az ablak meg ilyen:

Sokat tipródtam, mi legyen, aztán a fűtés miatt (a középső helyiségben, azaz a konyhában nincs fűtés) úgy döntöttem, az ajtót megszüntetem és csak egy boltíves átjáró lesz. A fürdőszobát majd utólag leválasztjuk, de még nem tudom, hogyan. Ott is a fűtés hiánya a probléma. Na és persze ablak sincs, tehát akármilyen megoldás születik, nem lesz optimális. Ez a baj az utólagos komfortosítással. A WC is a fürdőszobában lesz, ami szintén nem jó megoldás, de erre már végképp nincs jobb ötletem. Az ablak hiányát szellőzővel fogjuk ellensúlyozni.

A másik felmerülő probléma a burkolat kérdése, ha egybe lesz nyitva a két helyiség, akkor ugyanolyan burkolata legyen? A fürdőszoba beépítése után maradó kis szobát szánom hálószobának. Annak is legyen járólapos a burkolata? Vagy esetleg az is hajópadlós és a kettőt illesszük össze? Végül úgy döntöttem, hogy egységes járólap-burkolást kap mindkettő. Nagyon megtetszett egy kavicsos járólap, ami kicsit modernebb, mint a tégla- vagy kőutánzat. (Így utólag azért bevallom, nem a legszerencsésebb választás, mert a piszkot nehezebb meglátni rajta, tisztítani is rosszabb, mint egy sima felületet és tilos nedves lábbal rámenni, mert iszonyúan csúszik és balesetveszélyes.) De hát a szépséget feláldoztam a praktikum oltárán és ez is a tanulópénz része. Nem ez volt az egyetlen rossz döntésem.

A vályogfalak nem nagyon szeretik a csempét, ezért csak olyan keveset tetettem fel, amennyire lehetett. Csak a mosogatónál és a tűzhely környékén csempéztünk, mert ezeket másként nem lehetne tisztán tartani.

A meglévő vízvezetékhálózatot figyelembe véve a konyhai mosogatónak fix helye volt, tehát a pultot is ennek megfelelően kellett tervezni. Mivel elég szűkös a hely, hiszen a középső helyiségen 3 ajtó is van, ezért nagyon észnél kellett lenni a berendezés megtervezésekor. Az már biztos volt, hogy méretre kell csináltatni a pultot, és ráadásul úgy, hogy még a hűtőszekrény is elférjen mellette, mert az már megvolt és a leendő mezőgazdasági termeléshez igazítva jó nagyra is sikerült. A jövőbeni berendezés szempontjából a natúr fenyő irányzatot céloztam meg, márcsak azért is, mert a helyiségek a kicsi ablakok és a sötét gerendázat miatt nem túl világosak. Az asztalos szép pultot csinált, de azt is megtapasztaltam, hogy az ilyen munkák iszonyatos összegekbe kerülnek. Később egy másik asztalos, akitől ajánlatot kértem fenyő konyhaszekrényekre, azt mondta, jobb, ha megveszem a boltban és kidobom belőle a nem szükséges részeket, még úgy is sokkal olcsóbban fogok kijönni. Hát ilyen lett. A hűtőszekrény nem látszik, a bal oldalán van. Túl kicsi a helyiség ahhoz, hogy beleférjen a képbe, nem volt hová állnom a fényképezéshez.

A boltíves átjáró, nem egészen olyan, mint amit szerettem volna, így viszont harmonizál az ajtókkal:

Az ablak pedig ilyen lett: