leginkább sütit. Ilyenkor aztán számbaveszem a rendelkezésre álló alapanyagokat. Dió mindig van. Amikor a putriban már elfáradok, akkor sem lógatom a lábam a semmibe bámulva, hanem például diót török, serpenyőben megpörkölöm és hosszú szöszmötöléssel lekapargatom róla a hártyát. Ez jó pihenésnek és kertben üldögélésnek, a dió pedig klasszisokkal jobb így, darálva is sokkal krémesebb állaga van. Liszt, vaj, tojás mindig van, így tehát készült egy omlós tészta, amit Rachel Allentől lestem el, nem mintha különleges lenne, de ez a mennyiség pont elég a 12 lyukas muffinformába.
125 g liszt
75 g vaj
25 g cukor
csipet só
1 tojás
A hideg vajat belereszelem a cukros, sós lisztbe, elmorzsolgatom, beleütöm a tojást, villával összekevergetem, kiborítom fóliára, kettőt-hármat nyomok-fordítok rajta és kész. Kicsit üldögél a hűtőben, 12 részre osztom és egyenként kinyújtom a folpack között.
A töltelékre sok lehetőség van, kedvencem a túrós, de jó pudinggal, abban gyümölcsdarabokkal, vagy mint most, az üvegekből kimaradt lekvárral. Kevés birsalma volt és ahová nem jutott, ott szőlőlekvárral pótoltam. A tetejére dió került és megszórtam csipetnyi ragadós nádcukorral.
20 perc múlva így nézett ki:
A birses melegen is jó volt, a szőlőst meg kellett várni, míg kihül és kissé megszilárdul, különben még a könyökömön is lekvár folyt volna. Hát ez is a maradékhasznosítás egy formája:-)
Mmmmmmmmm...
VálaszTörlésUgye, hogy ugye? Ugyanebbe a tésztába fogok sütőtökös tölteléket is tenni. Most találtam nagydobosi sütőtökpite címen egy receptet.
TörlésMa én is hasznosítottam, amit találtam, igaz hagyományos recepttel, de finom lett, s főleg az édességigényemet kielégítettem. Olyan "hülye napom" volt ma, kellett valami édesítő.
VálaszTörlésHát igen, az én térfogatomnak nem hiányozna a sütikézés, de ha felidegesítem magam, akkor csak járkálok mint a ketrecbe zárt oroszlán. Ez még mindig jobb, mintha a boltban valami rumos kókuszgolyóra rábukom:-)
VálaszTörlés