Utolsó bevetésre készülődve

Hát igen, eljött az idő, ebben az évben utoljára megyek Putrifalvára. Pakolok, készülődök, írom össze, hogy mit kell vinnem-hoznom, hogy semmi ne maradjon le. Ott van még egy csomó savanyúság, befőtt és lekvár is, bár a múlt hosszú hétvégén rengeteg mindent felszállítottam. (Már Nünüke, a kisautóm is unta a dolgot, mert a hazafelé vezető úton elkezdett leállni és rángatózni. Még jó, hogy Anyukám házától pár száz méterre történt, így addig elvánszorogtam. Ott aztán mindent kipakoltam belőle  - ami nem volt kevés - és felhívtam a szerelőt. Nemzeti ünnep ide, nemzeti ünnep oda, felvette. Szerencsére néhány sarokkal arrébb van a szerelőműhely, sikerült odáig elgurulnom saját lábon, de aznap este busszal kellett hazamennem, hátrahagyva mindent Anyukámnál.) 

A legnagyobb gondot az okozza, hogy a két hűtőszekrény mélyhűtőjének tartalmát egybe kell összezsúfolnom. Mission impossible, de már kigondoltam egy megoldást, ami segíthet a probléma orvoslásában. Persze ez újabb befőzést és üvegeket igényel. A múlt héten már az összes félig kiürült olivabogyós és savanyúságos üveget is ki kellett műanyag dobozokba pakolnom, mert még mindig tudtam egy vödör hullás birsalmát felszedni és nem tudtam a kísértésnek ellenállni, hogy befőzzem lekvárnak. Mivel imádom. Így aztán szégyenszemre kellett vennem egy fél tucat kis üveget, mert még kármentős terveim vannak a zöld paradicsommal és az éretlen sütőtökkel kapcsolatban.

Neten gyűjtöttem zöld paradicsom és narancsos sütőtöklekvár recepteket, s mivel a kert már teljesen ki van takarítva, ott sok teendőm nem lesz, így ezekkel fogok pepecselni. Kipróbálom a baconba tekert sütőtököt és a nagydobosi sütőtökpitét is. Ez utóbbit már a múlt héten ki akartam próbálni, de nem néztem meg előtte a receptet és néhány olyan dolog is kellett hozzá, ami éppen nem volt kéznél, boltba pedig lusta voltam elmenni.

Lenyírtam a gyógynövény-bokrokat is és közben szedtem néhány csokrot télire.

Csak a patakkal vagyok mindig elégedetlen. Elmocsarasodik és büdi is.

Amikor a múlt héten lementem, ez a kép tárult elém. Rengeteg eső volt, teljesen felázott a föld, még az 5. nap végén is a kert alja sáros volt, hiába a felhőtlen napsütés és a huszon fok, alig száradt valamit. A látszat ellenére ez nem gyom, hanem kapor. Volt egy kis kaporerdőm, amit kiszedtem és itt száradt a földön, amíg el nem égettem, most aztán a környékén mindenhol dúsan nő a kapor.

Van még egy megoldandó probléma, mégpedig ez itt. Az ejtőcsatorna a kertbe vezeti a vizet, illetve ami túlfolyik, az a hordóba megy. Csakhogy nagy esőzéskor megtelik a hordó és gyűlik a víz a betonlábazatnál, a sok víz pedig egész árkot vájt már a kert felé és lehordja a lejtőn a termőföldet (sajnos a ház mögött ez a kis dombocska részben sittből áll, amit képtelenség lenne kiásni, így nem akarom, hogy lehordja róla a víz a földet). Most csináltam egy átmeneti megoldást, hogy  a lépcsőn keresztbe az árok felé vezettem a vizet, de véglegesnek nem jó, mert így a csatorna a lépcsőn van és az balesetveszélyes. Már kezd testet ölteni egy ötlet a fejemben, remélem, járható út lesz.

Szóval ez a terv, meglátjuk, mi valósul meg belőle. Némi fáskamra-rendezés is vár rám, ott valahogy mindig olyan rendetlenség lesz - magától.