Ez volt az a hét

amikor elvesztettem a kontrollt a kert fölött. Eddig még csak-csak, na de most... Kiszámoltam, 11 nap telt el az utolsó látogatásom óta, amikor is az utolsó szál gyomot is kitéptem vagy kikapáltam és most mi fogadott? Hát ez:

Gyomszőnyeg, ameddig a szem ellát. Ez a porcsin a legutálatosabb valamennyi között, kihúzni alig lehet, pedig jó nedves volt a föld, mivel a múlt hét elején nagy eső volt. Ha felületesen kapálja az ember, akkor visszanő. Az érzékenyebb növények között kézzel gyomláltam, de a többit kapáltam, aztán legereblyéztem a területről, hogy lássam, maradt-e túlélő, aztán másodszorra is rámentem és nem volt kegyelem.

Leszedtem az epret, lekvár lett belőle, másra nem nagyon alkalmas. Már a málnából is szedtem egy dobozkával és "örömmel" láttam, hogy a ribizlinek sem kell már sok. Csütörtökön este a leszedett epret főztem be.

Pénteken a gyomlálás mellett ez volt a program:

Csak azt nem mondta senki, hogy ennyi borsó kifejtése este 8-tól 11-fog tartani. A vállam leszakadt a hátsóm elzsibbadt, stb. Másnap viszont kipróbáltam a befőző automatát és eltettem 10 kis üveg zöldborsót tartósító nélkül. Szépen pattogtak a fedők, remélem nem romlik meg egyik sem.

Ez persze nem rentábilis, mert 120 percet írt a használati utasítás és hát fogyaszt a kicsike szépen, előtte pedig még fel is kellett melegednie. Azért ezt a 120 percet 100 fokon kicsit túlzásnak tartottam, mert a víz zubogott benne, már attól tartottam, pürét látok viszont. Végül látványra rendben volt a dolog.

Ez meg itten "büszkeségem, saláta és retek, közte cékla, de az csak akkor derült ki, amikor leszedtem róla a porcsinszőnyeget.

Van a ház előtt egy eperfa. Amikor megvettem a putrit, itt egy fakalyiba állt a szerszámoknak, annak a tövéből nőtt ki, nyomorúságosan nézett ki, de a kertész rábeszélt, hogy tartsam meg. Eddig azon kívül, hogy az autónak némileg árnyékot biztosított és a nyestek erről ugráltak fel a padlásra, más szerepe nem volt. Ez utóbbi miatt majd elveszti néhány ágát. Jópárszor leszidtam, hogy adjon már termést, ne csak terpeszkedjen. Na most találtam a földön egy érett fekete epret. Felvettem az okulát és nagy nehezen egy helyen megláttam másik két szép példányt. Gyorsan bementem a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, mint corpus delictit, mire kimentem, már nem volt sehol a két eper, csak ezeket az éretleneket tudtam lefotózni. Most már gondolom, miért nincs termés és miért van annyi madár a kertben. Már a homoktövisemet is skubizzák, de az még éretlen. Majd megint harcolhatok velük a termésért.

Leszüreteltem a két cseresznyefáról a termést, mind az összes 11 szemet. Ezek is csak terebélyesednek oszt termés meg sehol. Azt hiszem ideje bemutatni nekik a láncfűrészt.

A limabab is kapaszkodik már, bár a sok citromfűtől nem látni. Örömmel vettem észre, hogy az egyik hajtása csupa tetű. Ezen még lehet segíteni, de azon, hogy a támrendszer elülső oldalára vetett uborkából csak 2 szál kelt ki, már nem lehet. Azért vetettem még egyszer uborkát, talán beérik, a tenyészideje 65 nap. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a későn vetett uborkát mindenféle nyavalya elviszi. Ha nem, akkor meg a kevés eső miatt korcsokat nevel.

A paradicsomok egyelőre szépek, felkötöztem őket és leszedegettem az alsó leveleket meg a hónaljhajtásokat. Most nem permeteztem, csak meg ne bánjam. Már sokon van bogyó, a Cherrola van tán legelőbbre, na meg néhány, amit mix néven kaptam ajándékba a magszállítótól. Ki tudja, mi lesz belőlük.

Aztán persze volt még fűnyírás, sövényvágás, derékfájás. Szóval a szokásos.