Pünkösdi utólagos

Ebben az évben a Pünkösd előtti péntek volt az első szabadságos nap, amit kivettem. Na mi lett a vége? Munkahelyen mindenki meggárgyult, tüstént de izibe kellett minden olyasmit intézni, amit máshol normális emberek nem ünnepekre időzítenek. Hát így dolgozunk mi. Így aztán laptop is jött putriba. Aztán annyira megtetszett neki, hogy elfelejtett beugrani az autóba visszainduláskor. Szóval most jó nagy elmaradásban vagyok a siránkozással.

S hogy mivel is telt az a bizonyos 4 nap? Hát mi mással, mint dagonyázással. Persze résen voltam péntek reggel, amikor szakadó esőben megérkeztem. Azonnal megtéptem a bodzát, mert már kissé késésben voltam vele. A fű, vagyis gyom térdig ért, gereblyével kellett benne az autót megkeresni. Így aztán előkaptam a damilos fűnyírót, mert a tologatós ezt már nem vállalta be és amikor elállt az eső és egy kicsit felszáradt, azonnal rohantam fűnyírni. Na ez eltartott két napig.

A többi időben pedig a pocsolyába ültettem-vetettem, lesz ami lesz alapon.

Na ezek a satnyaságok mind mentek ki a sárba. Vetettem még uborkát is jónéhány fészekkel.

Előtte meg olvasgattam Piszke blogját oszt jól beijedtem, mert olyanokat írt, hogyaszongya egyszerűen túlsokeper. Ijedtemben vettem direkt eperhez való zselésítőt, mert a tavalyi eperlekváromban az egész darabok mind a felszínre úsztak. Hátha ezzel sikeresebb leszek. Na megérkezek putriba, eper meg ennyi:

A többi még így nézett ki:

Így aztán esőszünetben felvagdostam a paradicsomkarókat.

S ha már úgyis vagdostam, akkor előkaptam a láncfűrészt és elintéztem a kiszáradt szilvafát - majdnem. A törzse még nincs kivágva, mert azt előbb valamennyire ki kellett volna ásni.

Az őszibarackok is talpig tafrinában fogadtak:

Esőszünetben belevertem a sárba a paradicsomkarókat. Könnyen ment. Na ennek azért még lesznek következményei. 

Azért ilyen szépségeim is voltak:

A 4 fajta zöldborsó közül Kelvedon csodája nagyon gyéren kelt, a többi pedig nagyon szépen.

Persze vannak, akik már lenéznek, mind például a lestyán:

Szombaton délelőtt egyfolytában esett az eső, bánatomban ezt műveltem: bodzaszörp és mentás citromfűszörp.

Pár éve vetettem egy csomag Hajnalkát a ház előtti kerítés mellett. Akkora hatalmas bozót lett belőle telis-tele kék trombitákkal, hogy senki nem állta meg szó nélkül, aki elment a ház előtt. Amikor szeptember végén le akartam szedni, rám szóltak, hogy ne tegyem, mert még olyan szép. Mivel akkor még nem volt saját fényképezőgépem, így ez nem került megörökítésre. Most ismét vetettem egy csomaggal, nagyjából ki is kelt, remélem ez is hasonlóan szép lesz. Csak azt a kerítésről letépkedést, na azt tudnám felejteni. Azóta tropa a vállam.

Hát nagyjából ennyi történt a 4 napos ünnep alatt.