Pünkösdi sár után szárazság

Mert soha semmi nem jó. A sárban dagonyázás és a felrepedezett föld sem tetszik. Nekem nem lehet jót tenni. Tehát Pünkösd után két héttel terepszemle. Szomszéd érkezésemkor tájékoztatott, hogy az előző héten hatalmas eső volt. Feltettem az okulát és gyorsan szétnéztem a kertben, maradt-e az eső után valami. Hát valami. De az összes kis növényt kimosta vagy beledöngölte a földbe. Szóval maradt vagy 3 paprika, padlizsán egy sem. Az uborkák közül talán ha 2 szem kikelt. Nézegetem az egyenesen felrepedezett földet, hogy mi történt vele, akkor jöttem rá, hogy a bab próbál kétségbeesetten kibújni és tolja fel a tenyérnyi földdarabokat. Jól belocsoltam, másnapra már szinte az egész sor megjelent.

Eper is volt valamennyi, nem is volt sok rohadt közte, de azért látszik, hogy elöregedett az ültetvény, frissíteni kellene. Azért elsőre ennyi lett: a minőségével nem vagyok nagyon elégedett, egy része olyan, mintha már félig megaszaltam volna.

Nagy része mindjárt így is járt: egy kevésből likőr lett, a többiből adtam a két szomszédnak, akiktől én is mindig kapok valamit, a maradékot majd megeszem.

Aztán kimentem a kertbe és felkötöztem a paradicsomot, szigorúan napernyő alatt, mert nagyon meleg volt már kora délelőtt. Néhány paradicsom már virágzik. Néhány meg elpusztult, ki tudja miben.

Na és akkor lássuk az üreges paradicsomkarós tapasztalatokat. A korábbi posztban jeleztem, hogy a sárba könnyű volt beleverni. A száraz földbe azonban már nem lehetett leverni. Ami pedig az üreget illeti, hát most megtapasztalhattam, mit jelent az agyagos vízzáró réteg. Néhányat próbaképpen felöntöttem vízzel. Még két nap múlva sem hiányzott belőle semmi, tehát nem szivárgott le a talajba. Aztán egy kipusztult paradicsom mellől kihúztam. A belsejében lévő kiszáradt sár annyira bele volt ágyazódva, hogy alig bírtam kipiszkálni belőle. Tehát megállapíthatom, hogy ezen a talajon a tartósságán kívül más haszna nincs.

Leszedtem az első adag zöldborsót is, ennyi lett. Nem tudom milyen fajta, a legkorábbi, talán Lincoln. Nagyon finom, zsenge és édes.

A zöldborsók egyébként Kelvedon csodájától eltekintve szépek. Ezeket már két hét múlva valószínűleg fel is szedhetem.

A legutóbbi vetés még kicsike. Ez itt elől a sütőtök. Hátul meg a sok vadon kelt kapor nyújt árnyékot néhány paradicsomtőnek.

Egyébként ez a hétvége is szokásosan telt. Gyomlálás, kapálás, fűnyírás. Mivel a gyomláláshoz nem nagyon fűlött a fogam, meg a helyzet nem is volt rossz, elővettem a rotakapát és gyorsan felszántottam a sorok között. Ami gyom még délutánra sem kókadt le, azt kikapáltam. Na meg permetezni is kellett, mert az összes fa tetűben és egyéb kártevőben úszott. Az őszibarack tafrinájától 3 permetezéssel sem sikerült megszabadulni, de már rengeteg barack van rajta. 

A jövő héten valószínűleg a pénteket is lent töltöm, mert a munkahelyen fél napig áramszünet lesz. Most hogy ránéztem a naptárra, eszembe jutott, hogy lassan szedni kell a zöld diót is. A késői káposzta, kelkáposzta és karalábé palánták is itt nyűglődnek még az erkélykorláton. A héten kétszer is ki kellett őket menteni a vízből, akkora esők voltak, hogy mire hazajöttem, elmerültek benne. Most szépen sárgul az a kevés levelük.

3 féle retket vetettem még márciusban. Most szedtem fel a maradékot. Mindegyik gyorsan felmagzott, nem sok ehető volt benne, az egyik fajta csak magot termelt, meg sem tudtam kóstolni. Vetettem egy második kört, szépen ki is kelt, nem tudom, lesz-e belőle valami ebben az időjárásban.

A fejes salátából is tudtam 3 kicsi fejet felszedni. Na de nem olyan szép kemény fejek ám, mint a boltban, hanem csak olyan kis éppen-fejek. A jégsaláta még fejetlen.

A limabab úgy-ahogy kikelt, már megcsináltam az állványon az uborkahálót nekik, mert már nyújtogatják a kacsokat, az állvány másik oldalára uborka került, ott még nem csinálom meg a hálót, míg ki nem kel. Hát kb. ennyi fért egy hétvégébe.