Semmi nem halad

ebben a hőségben. Mivel a ház is nagyon felmelegszik dél körülre, így csak a legszükségesebbeket végzem el, mint például a locsolás. Ha néha-néha kicsit szelesebb és borult az idő, akkor lefúrok néhány paradicsomkarót. 

Mivel egy részük még sosem volt használatban, kellett rájuk fúrni lyukakat, mert különben a kötöző zsinór lecsúszna rajtuk.

Mivel nemcsak paradicsom mellé kerülnek, hanem ezek tartják az uborkát is, így a lyukakat is nagyjából egy helyre kellett fúrni.

Lassan mindegyik a helyére kerül.

Miközben lefúrtam a karók helyét, gyomláltam is, hogy ne fáradjak el nagyon egyfajta munkában. Közben persze megigazgattam a növényeket is. A paprikák még nem virágzanak, a paradicsomok igen, de alig kötött termést, szóval locsolgatom a szép zöld növényeket. Nem is tudom, hányszor vetettem salátát, legalább 4 félét, egy szem nem kelt ki. Az első adag retket már felszedtem, jó része persze ebben a hőségben nem fejesedett be, de azért ettem párszor belőle. Az első adag uborka, amit pohárban neveltem, most kezd teremni, de érdekes módon nem mindegyik fajta. A karalábé úgy tűnik, most kezd fejesedni, s kikelt a másodvetés cukkini és cékla is. A helyre vetett kukorica, pedig volt kétféle is, egy szem sem kelt ki, amiket előneveltem pohárban, most bajszosodnak. A májusban elvetett 20 szem lila krumpliból 1 kelt ki, most láttam, hogy újabb két kis bokor is van, nem tudom, eddig mit csináltak a földben. A hagyma silány, a fehér hagyma alig kelt ki, bár gyanús, hogy néhányat két ágyással odébb találtam meg a föld felszínén. Szóval idén csekélyke terméske lesz, így nem izgatom magam miatta.

Persze vannak szemtelen egyedek, akik élvezik munkám gyümölcsét és porfürdőznek az epernek előkészített ágyásban.

A madarak elég érdekesek. Először voltak cinegék. Aztán amikor kivágattam a fákat, tele lett minden vadgalambokkal, figyeltem őket, ahogy köröznek a szúrós nem tudom milyen olajfa körül és végül leszállnak rá. Aztán a földön keresgéltek hosszú ideig, nem tudom mit, vagy a villanydróton üldögéltek. Pár nap után eltűntek. Most minden tele van verébbel. Ha kimegyek a teraszra, a mellette lévő bokor fele elszáll.

Ha este még rá tudom magam beszélni egy kis talicskázásra, akkor fogyasztom az ágdarálék kupacát és teregetem a sufni mellé.

Az előkertet is elkezdtem, de még nem sikerült befejezni. A kardvirágokat is locsolgatom, mert nem akartak virágozni, most már látok 1-2 kezdeményt. Eredetileg mind lila volt, kíváncsi vagyok, megmarad-e a színük.

A héten szert tettem egy kis segédre, ez fér be a fürdőszobába. Ez egy kis kemping mosógép centrifugával.

Egyik délután pinceprogram is volt, megint kapargattam a konyhaszekrényt. Már csak az ajtók vannak hátra.

Tegnap estefelé, amikor éppen a hátsó kerítés mellett gyomláltam, szörnyű élményben volt részem. Ott egy ház áll, raktárnak használják, aminek a háta mögé a szomszédom dobozokban hulladék fát halmozott fel, ami egyszer leborult és azóta is úgy van. Van három pulija, s mivel több kert is az övé egymás mellett, nagyokat szoktak vágtázni végig a kerteken és jól megugatják az ott elhaladó autókat. Amint ott üldögéltem, hallottam, hogy a kutyák megint vágtatnak, de ezúttal berontottak a dobozok közé. Nem tudtam, mi ütött beléjük, aztán meghallottam a kétségbeesett macskanyávogást. Persze hiába kiabáltam velük, elintézték a szegény párát. Nem nagyon értettem, mert pont egy polc mellett történt, tehát amikor meghallotta a csörtetést felugorhatott volna. Amikor a tulaj kijött és előhúzta a tetemet, láttam, hogy az az idős macska, amelyik régóta itt él, szóval ismernie kellett a terepet. Vemhes volt, talán helyet keresett az elléshez. Szomorú zárása volt a napnak.