Paradicsomban úszva

töltöttem az elmúlt hét végét. Mivel vasárnapra esőt jósolt a meteurológia, pénteken délután gyorsan lekapkodtam azt a néhány szem paradicsomot, ami érett volt:

aztán passzírozás, hámozás, dugdosás:

10 liter lé lett és 14 üveg nyers hámozott paradicsom, na meg néhány üveg lémaradék.

Na de ez nem az összes lé volt, mert még futotta némi töltött paprikára is: a töltött karalábé a maradék darált húsból lett.

Szombat éjjel nagy eső volt dörgéssel-villámlással, szerencsére szél nem kísérte. Aztán vasárnap egész jó idő lett, a nap is kisütött, még gyorsan levágtam a füvet, nem is szerette a fűnyíró.

Ha ez az eső, és a jövő heti nem viszi el a paradicsomot, akkor még mindig marad utánpótlás:

Most értettem meg, az egyik zöldséges fórumon miért írta valaki, hogy soha többet nem akar Osu blue paradicsomot ültetni. Rengeteg van rajta, de nem akar beérni. Ízre nem nagy szám, már ha érett volt, amit megkóstoltam. A chocolate cherry viszont szó szerint lerohadt a bokorról, a szemek felpuhultak és szétrepedtek. Rengeteg van rajta, ehhez képest nem sokat ettem belőle. Pedig finom.

A tökeim is célegyenesbe fordultak:

Zalán nem erőltette meg magát, még most virágzik. Nem tudom, mit gondol, meddig tart a vénasszonyok nyara?

A fekete szőlő is lassan jó, nem tudom mi legyen vele, mert lekvárt nem akarok belőle csinálni. Annyi lekvárom van, évekig sem érek a végére, pedig még ajándékozni is szoktam belőle. A szomszédasszonytól kaptam egy kis üveg ivólevet ugyanilyen szőlőből, lehet, az enyém is így végzi.

A jó nagy eső után jó nagy sár lett, de még így is megizzadtam, mire kiástam némi lestyángyökeret. Merthogy vegetát fogok készíteni, a zöldségeket már megaszaltam hozzá.

Pihenésképpen hajnalkát nézegettem. Nem tudtam betelni vele.

Még a fára is felfutott. Az előtte lévő új eperültetvény nagy részét betúrta a vaki. Úgy látszik, ő is túlzásnak tartotta.

Befőzés minden mennyiségben

Ez a hétvége teljes mértékben a befőzésről szólt: őszibarack és paradicsom. Mint azt már előre sejtettem, az őszibarackot sikerült letudni, de paradicsom még rengeteg van, részben zölden. Főleg a San Marzano-n van sok termés. Meglátjuk, hogyan vészeli át ezeket a hideg éjszakákat, mert bizony Putrifalván 5 fok alá süllyed éjszakánként a hőmérséklet.

Őszibarackot az idén egyféleképpen tettem el: mivel nem magvaváló, lehámoztam a magról a gyümölcshúst, beletömködtem az üvegekbe, kicsi citromlé a tetejére és irány a befőző automata. Meg kell jegyeznem, az őszibarack nem volt jó minőségű, a héját még alig lehet róla lehúzni, de a mag körül már rohadt. A maradékból osztogattam és eszegetem is minden este.

Ami a paradicsomot illeti, nem csak a palántákkal, az eltevéssel is túlzásba estem. Eredetileg csak nyers paradicsomot akartam eltenni paradicsomlében, aztán a szép nagyokat sajnáltam ledarálni, ezért feldaraboltam és sütőben megsütöttem fűszernövényekkel, beüvegeztem, majd ez is ment az automatába. Lett néhány üveg paradicsomlé is, ami kimaradt az egész parik feltöltése után. Kétszer csináltam házi ketchupot is, mert amikor a San Marzano nem túl szép darabjait ledaráltam, nagyon jó sűrű leve lett, ebből készült. Lett néhány kis üveg aszalt pari is.

Indul a befőzés:

Mivel vasárnap hűvös volt, így cipekedésre szántam el magam, a megállapodott befőtteket hazahoztam. Itt szembesültem kis konyhám szűk korlátaival.

A szörpöknek már kiürítettem a kis szekrény alsó polcát, mert az asztal alján már nem férnek el. A kamrapolc is jól megtelt, pedig a putriban még 50 üveg vár szállításra. Hát ez durva lesz. Nem tudom, hol fogom a kimaradókat elhelyezni. Még a polc tetejére is pakolnom kell. 

A helyzetet csak rontotta Anyukám körtefája, amely az idén rekord termést produkált (rekord kicsit is), s mivel a családban senki nem eszi a körtét, így az összes a hűtőszekrényemben landolt utóérlelésre. Ha minden jól megy, még októberben is lesz belőle. Csak a hűtőszekrény nyög nagyokat.

A többi meg az ablakban érik:

A hajnalka is beindult, egyre szebb:

Utolértem magam

a putrikerti munkálatokban. Ideje is volt, mert ezután csak kéthetenként szándékozom lejárni, sőt ha rossz idő lesz, még ritkábban. A hét végén megcsináltam a kevésbé fontos dolgokat is, kigyomláltam az utcai virágágyást, letépkedtem a szomszéd átfutott vad komlóját, legyomirtóztam az árokpartot és a komposztálót is kilapátoltam, így lehet bele pakolni a kertből kikerülő növénymaradékokat. Már a málnát és a bazsarózsát is visszavágtam, igaz, a málnát még szelektálni kell. Befőzés terén már csak az őszibarack és a paradicsom van hátra. Az őszibarack szerintem a hét végére leterem, így azt is kipipálhatom. 

Mivel a paradicsompalánták számával megint túlzásba estem, így már tettem el eleget, ha tönkre is megy, nem lesz nagy a veszteségem. A hét végén már a szomszédoknak is ajándékoztam, hogy ne romoljon rám. Még mindig sok a zöld rajta (zöldparadicsom lekvárt viszont nem fogok csinálni, mert még a két évvel ezelőttiből is van).

Az Osu blue-val folyamatosan problémáim vannak, egy része rohadtan lehullt, a többi meg nem érik. A megpirosodottat megkóstoltam, de semmi különös, vízíze volt.

A kelkáposzta nem akar fejesedni, a karalábé szintén nem.

Hiába a locsolás, folyamatosan pusztul az állomány.

Az egy darab túlélő káposzta is csak vegetál.

Az uborka is tönkrement, néhány üveg saláta lett belőle, amit frissen megettem.

A sárgadinnye lombja is odavan, a termés viszont még nem érett.

A szeder is teljesen le van száradva.

A mélyhűtőben még figyel néhány doboz szeder, arra tartalékolom, hogy ha a bodzabogyó beérik, összekeverem likőrnek és szörpnek. De most alaposabban megnéztem a bodzát, hát ebből lehet hogy nem lesz semmi. Az ernyőin csak néhány szem bogyó árválkodik.

Az őszi almafa is lassan lehullatja a levelét és egymás után potyognak az almák is.

A visszavágott citromfű és menta viszont szépen kihajtott.

Normális-e vagyok?

Csak egy jó válasz van: nem. A hosszú aszályos hőség miatt most kihasználom a hűvösebb napokat és azt, hogy felázott a föld és hajrázok. Próbálom behozni a lemaradást. Minden évben átkozódtam, milyen sok eper van és mit csináljak vele, merthogy van túl sok eper:-) Mostanra elöregedett mindhárom ültetvényem és tegnap nagy levegőt vettem, mind kiástam. Előtte elhatároztam, hogy most nem kell olyan nagy területen meg annyi... Na mi lett a vége? 125 palánta, 3 ültetvény és nagyobbak, mint az eddigiek voltak. Az izomlázról és a derékfájásról már ne is beszéljünk. Találtam 1 zacskó müncheni sörretek magot, levezetésként még azt is elvetettem.

Ez az egyik eperültetvény helye, a paprikákat is kihúzgáltam, úgysincs rajtuk csak virág.

De ahhoz, hogy felrotálhassam, előtte ezeket is ki kellett ásni. Ez a kert legalsó része, mindig itt a legnedvesebb a talaj, úgyhogy jól megszenvedtem, mire keresztben-hosszában felrotáltam. De így legalább tudom, mitől fáj a vállam. A hátsómban pedig nyilvánvalóan a hajolgatástól van izomláz.

Aztán 3 ilyen új ültetvény lett. Jól be is iszapoltam, hogy megkapaszkodhassanak a gyökerek.

Közben persze a paradicsomüzem is működött.

Míg ezek a befőzőautomatában üldögéltek, bedobtam egy adag szilvát is az aszalógépbe. Közben vagdalóztam az előkertben is, ahol a borostyán készült megrohamozni a háztetőt. Pedig milyen jó ötletnek tűnt, majd elnyomja a gyomot. Gondoltam én. Tévedtem. Így legalább a gyomot sokkal nehezebb kiszedni az össze-vissza futó ágak közül.

Mire mindezzel végeztem, már négykézláb másztam és alig bírtam mozogni. Még jó, hogy a szomszédasszony megszánt és átjött egy jó adag lóbalzsammal és rákente a hátamra és a vállamra. Most úgy érzem magam, mint aki összeütközött az úthengerrel és alul maradt. De hogy ne ilyen lehangoló képpel érjen véget a bejegyzés, íme, reggel ez fogadott:

Kármentés

Két napja még 35 fok volt, ma 15 és szinte egész nap szemerkélt az eső. Úgy tűnik, ezt nem minden növény tolerálja jól. Meglepetésemre a Chocolate cherry paradicsom nem repedezett, de minden egyéb igen, főleg a Lugas. Ami még félérett, az is repedt. Most leszedtem az egészet és betettem az aszaló gépbe, majd lesz valami.

Valahol azt olvastam, a Chocolate cherryt érdemes féléretten leszedni és az ablakban érlelni. Nem tudom, ebben a hidegben mit fog ott csinálni, de megpróbálom.

Volt egy kis esőszünet, gyorsan lekapkodtam, amit tudtam.

A zöldbab már megpucolva szárad, fagyasztásra várva. A Zalánt kifejtettem és már mélyhül. Az uborkát leszeleteltem egy kis hagymával és már páclében van. Majd reggel beüvegezem. Mindegyik keserű volt, amit megkóstoltam.

Sajnos a legszebb bokor Osu blue is áldozatul esett, kettétört.

Öt főzőtököt is leszedtem, egyből főzelék lett ebédre, a legzsengébbet majd holnap kirántom, a másik három már a mélyhűtőben ül.

Most fejeztem be a zöld dió likőr beízesítését és a befőtt első napi főzését.

Felszedtem a lehullott szilvát, eddig amit megkóstoltam, finom volt és nem volt kukacos. Az őszibarack továbbra is apró és zöld. Reggel megráztam a fát, de mindegyik ragaszkodott hozzá, nem esett le egy sem.

Hát így állok, nem túl jól, vasárnap pedig vége a szabadságnak. Sajna.

Esőnap

vagy inkább esős nap? Azért nem lehetett lazsálni, mert a hőség miatt késésben vagyok a tervezett munkálatokkal. Ma legalább a fáskamrát úgy-ahogy rendbe tettem. Felvágtam az összes nagyobb darab faágat, hogy minden beférjen a kályhába. A darálékokat is dobozokba rendeztem, kisöpörtem, már amennyire a rossz aljzatbeton és az omladozó fal ezt lehetővé tette. Íme a végeredmény:

Egyik oldalon a tüzelőanyagok,(a kék vödörben dióhéj van, jól ég)

másik oldalon a kézi szerszámok:

Az értékes gépek persze a ház kis szobájában állomásoznak, ott nagyobb biztonságban tudom őket.

A kamrának használt nyári konyha is kezd megtelni:

A frissen befőzöttek azért vannak a földön, hogy hamarabb észrevegyem, ha valamelyik forrong. A nyomát is könnyebb feltakarítani, mint a rozsdásodásra hajlamos polcokról.

Az esőre eddig nem lehet panaszom (kopp-kopp), mert bár éjjel is sokat esett és ma is szinte egész nap, de csendes, őszi eső, nincs szél, a kertben is alig tett kárt. Az imént ellenőriztem az epreseket, jó süppedős, ázott a földjük, de nem tocsog a sárban, szóval ha eláll az eső, 1-2 nap múlva szépen meg lehet művelni. Persze ez csak mostani állapot, ami még romolhat. Elszörnyedve láttam a tv-ben, hogy pesti lakhelyem közelében özönvíz volt, még jó, hogy nem voltam ott, úszhatott volna Nünüke is. 

Ezek várnak itt áttelepítésre:

Ez meg a burjánzó hajnalka, már az egész kerítést benőtte. Kíváncsi vagyok, lesz-e sok virág rajta.