... és még az orromat is tisztítja

Öreg vagyok és lusta, utálom azt a rengeteg paradicsomot meg bogyós gyümölcsöt kézzel passzíroz-gatni, nem is préseli ki rendesen a levet és jó nagy piszokkal is jár. Szóval írtam a Jézuskának és hozott egy konyhai robotgépet sok kiegészítővel. Egy kicsit fáztam tőle, mert amin kettőnél több gomb van, az ki is szokott fogni rajtam. Egyből megállapítottam, hogy a német precizitás sem a régi már, a használati utasításban az alapfelszereltséghez tartozó szeletelőt meg sem említették. Némi legózás után persze összeraktam, csak aztán jött a probléma, nem volt neki lyuk, ahová dugjam. Forgattam a gépet mint majom a zsebtükröt, megnéztem a hozzá adott CD-t, hátha okosabb leszek, de nem. Szóval írni kellett a szerviznek, hogy nem tudok dugni. Rendesek voltak, másnap felhívtak és elmagyarázták, hogy kell tartani a gépet és hol kell keresni a lyukat. Pedig azt a helyet megkaparásztam, de végül arra jutottam, hogy az csak egy design-elem. Tévedtem. Aztán összeraktam kb. 5. nekifutásra a passzírozó feltétet is. Ahhoz volt használati utasítás, magyarul is volt, de vagy nem tudok magyarul, vagy nem értek. Szóval mire rájöttem, mit hogyan kell beállítani, elment egy óra. De végül szépen ledaráltam a ribizlit, még leszárazni sem kellett, mert abban az a legutálatosabb. Igaz, jó nagy piszokkal járt.

Jó sok piros ribizlim lett, pedig hatalmas bokra van.

Tájkép csata közben. A passzírozófej nem praktikus, mert túlnyúlik a rögzíthető tálon, tehát mellé csöpög, ha nagyobb tálat teszek alá, akkor az félig a gép talpán támaszkodik, tehát ferdén áll és könnyen felborulhat. Túl nagy tálat sem lehet alá tenni, mert a magok és szárak a végén jönnek ki és azoknak is kell valami, ahová potyoghatnak. Szóval ezen dolgozhattak volna még.

Persze nemcsak ribizli és zöldborsó termés volt, hanem még ez is:

Ugyanez más formában:

No és érik mindegyik legutálatosabbika, a homoktövis:

Készülődik a nyári alma is, bár sajnos a fa elég betegesen néz ki:

A babok pedig egymást támogatják a vadon nőtt büdöskével.

Ez pedig csak ronda, de finom (mogyoróvajas keksz zöld dió lekvárral).

Hőguta

ezzel a szóval lehet legjobban jellemezni a hét végét. Pénteken mentem, 22 fok volt a házban, 1-2 órán belül felment 23-ra, gondolom, az ajtónyitogatás és járkálás miatt. Szombat reggelre 21 fokig hűlt, de aztán vasárnap délután már 24 fok fölött volt. Pedig igyekeztem tartani magam a szabályhoz, nem nyitunk addig ablakot, míg kint magasabb a hőmérséklet, mint bent. Szóval ennyit arról, hogy a vályogházban hűvös van. Na persze attól függ, mihez képest. De látható, hogy 2-3 napon belül ez is jól felmelegedne.

A meleg ellenére igyekeztem minden fontos dolgot elintézni. Első a paradicsom volt: kötözés, öntözés. Ez a Cherrola. Elég kis fürtjei vannak, de minden tő szépen növekszik.

Ez a San Marzano, már szép bogyói vannak.

Ezek a nem tudom mik, de szépen van minden tövön termés.

Ez pedig az Osu Blue. Van Chocolate cherry is, de annak a bogyója zöld. Ennél most nem fogom tudni, mikor lesz érett. Bele mégsem kóstolhatok, hogy megállapítsam.

Először is a málnát szüreteltem le, alig lett több 2 kg-nál. Mindből szörp lesz, kivéve egy kis dobozzal, ami a mélyhűtőbe került.

Aztán felszedtem a második vetés zöldborsót. a nevére nem emlékszem. Nem volt olyan sok termés rajta, mint az első vetésen. Szedtem hozzá még a harmadik eresztésből, mert már azon is voltak érett csövek. A negyedik, azt hiszem a Zsuzsi még a virágzásnál tart. Aztán ez lett a vége::

Aztán kicipeltem a slagokat meg a szivattyút és locsoltam egy jót. Nem sok örömem telt benne, a két megmaradt, eddig szépen fejlődött sárgadinnyém, ráadásul Galia volt, így járt:

A gyökere megvolt, nem volt elrágva, nem tudom, mi a fene végzett velük. Na a többi sem néz ki jól:

A két fej salátám és az 5 szál céklám még tartja magát: amíg a sütőtök le nem rohanja őket.

Ez meg a két tő uborka az 50-ből, amit vetettem. Ennyi kelt ki. A háttérben a limabab szintén nincs jó állapotban.

Aztán jobb híján kiültettem a késői káposztát, kelkáposztát és karalábét. Mivel nem megyek 2 hétig, mulcsom pedig nem volt, rögtönöztem. Bár van egy olyan érzésem, hogy ebben a hőségben nem fognak túlélni.

De hát ezen már meg sem fogok lepődni.

Ez volt az a hét

amikor elvesztettem a kontrollt a kert fölött. Eddig még csak-csak, na de most... Kiszámoltam, 11 nap telt el az utolsó látogatásom óta, amikor is az utolsó szál gyomot is kitéptem vagy kikapáltam és most mi fogadott? Hát ez:

Gyomszőnyeg, ameddig a szem ellát. Ez a porcsin a legutálatosabb valamennyi között, kihúzni alig lehet, pedig jó nedves volt a föld, mivel a múlt hét elején nagy eső volt. Ha felületesen kapálja az ember, akkor visszanő. Az érzékenyebb növények között kézzel gyomláltam, de a többit kapáltam, aztán legereblyéztem a területről, hogy lássam, maradt-e túlélő, aztán másodszorra is rámentem és nem volt kegyelem.

Leszedtem az epret, lekvár lett belőle, másra nem nagyon alkalmas. Már a málnából is szedtem egy dobozkával és "örömmel" láttam, hogy a ribizlinek sem kell már sok. Csütörtökön este a leszedett epret főztem be.

Pénteken a gyomlálás mellett ez volt a program:

Csak azt nem mondta senki, hogy ennyi borsó kifejtése este 8-tól 11-fog tartani. A vállam leszakadt a hátsóm elzsibbadt, stb. Másnap viszont kipróbáltam a befőző automatát és eltettem 10 kis üveg zöldborsót tartósító nélkül. Szépen pattogtak a fedők, remélem nem romlik meg egyik sem.

Ez persze nem rentábilis, mert 120 percet írt a használati utasítás és hát fogyaszt a kicsike szépen, előtte pedig még fel is kellett melegednie. Azért ezt a 120 percet 100 fokon kicsit túlzásnak tartottam, mert a víz zubogott benne, már attól tartottam, pürét látok viszont. Végül látványra rendben volt a dolog.

Ez meg itten "büszkeségem, saláta és retek, közte cékla, de az csak akkor derült ki, amikor leszedtem róla a porcsinszőnyeget.

Van a ház előtt egy eperfa. Amikor megvettem a putrit, itt egy fakalyiba állt a szerszámoknak, annak a tövéből nőtt ki, nyomorúságosan nézett ki, de a kertész rábeszélt, hogy tartsam meg. Eddig azon kívül, hogy az autónak némileg árnyékot biztosított és a nyestek erről ugráltak fel a padlásra, más szerepe nem volt. Ez utóbbi miatt majd elveszti néhány ágát. Jópárszor leszidtam, hogy adjon már termést, ne csak terpeszkedjen. Na most találtam a földön egy érett fekete epret. Felvettem az okulát és nagy nehezen egy helyen megláttam másik két szép példányt. Gyorsan bementem a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, mint corpus delictit, mire kimentem, már nem volt sehol a két eper, csak ezeket az éretleneket tudtam lefotózni. Most már gondolom, miért nincs termés és miért van annyi madár a kertben. Már a homoktövisemet is skubizzák, de az még éretlen. Majd megint harcolhatok velük a termésért.

Leszüreteltem a két cseresznyefáról a termést, mind az összes 11 szemet. Ezek is csak terebélyesednek oszt termés meg sehol. Azt hiszem ideje bemutatni nekik a láncfűrészt.

A limabab is kapaszkodik már, bár a sok citromfűtől nem látni. Örömmel vettem észre, hogy az egyik hajtása csupa tetű. Ezen még lehet segíteni, de azon, hogy a támrendszer elülső oldalára vetett uborkából csak 2 szál kelt ki, már nem lehet. Azért vetettem még egyszer uborkát, talán beérik, a tenyészideje 65 nap. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a későn vetett uborkát mindenféle nyavalya elviszi. Ha nem, akkor meg a kevés eső miatt korcsokat nevel.

A paradicsomok egyelőre szépek, felkötöztem őket és leszedegettem az alsó leveleket meg a hónaljhajtásokat. Most nem permeteztem, csak meg ne bánjam. Már sokon van bogyó, a Cherrola van tán legelőbbre, na meg néhány, amit mix néven kaptam ajándékba a magszállítótól. Ki tudja, mi lesz belőlük.

Aztán persze volt még fűnyírás, sövényvágás, derékfájás. Szóval a szokásos.

Pünkösdi sár után szárazság

Mert soha semmi nem jó. A sárban dagonyázás és a felrepedezett föld sem tetszik. Nekem nem lehet jót tenni. Tehát Pünkösd után két héttel terepszemle. Szomszéd érkezésemkor tájékoztatott, hogy az előző héten hatalmas eső volt. Feltettem az okulát és gyorsan szétnéztem a kertben, maradt-e az eső után valami. Hát valami. De az összes kis növényt kimosta vagy beledöngölte a földbe. Szóval maradt vagy 3 paprika, padlizsán egy sem. Az uborkák közül talán ha 2 szem kikelt. Nézegetem az egyenesen felrepedezett földet, hogy mi történt vele, akkor jöttem rá, hogy a bab próbál kétségbeesetten kibújni és tolja fel a tenyérnyi földdarabokat. Jól belocsoltam, másnapra már szinte az egész sor megjelent.

Eper is volt valamennyi, nem is volt sok rohadt közte, de azért látszik, hogy elöregedett az ültetvény, frissíteni kellene. Azért elsőre ennyi lett: a minőségével nem vagyok nagyon elégedett, egy része olyan, mintha már félig megaszaltam volna.

Nagy része mindjárt így is járt: egy kevésből likőr lett, a többiből adtam a két szomszédnak, akiktől én is mindig kapok valamit, a maradékot majd megeszem.

Aztán kimentem a kertbe és felkötöztem a paradicsomot, szigorúan napernyő alatt, mert nagyon meleg volt már kora délelőtt. Néhány paradicsom már virágzik. Néhány meg elpusztult, ki tudja miben.

Na és akkor lássuk az üreges paradicsomkarós tapasztalatokat. A korábbi posztban jeleztem, hogy a sárba könnyű volt beleverni. A száraz földbe azonban már nem lehetett leverni. Ami pedig az üreget illeti, hát most megtapasztalhattam, mit jelent az agyagos vízzáró réteg. Néhányat próbaképpen felöntöttem vízzel. Még két nap múlva sem hiányzott belőle semmi, tehát nem szivárgott le a talajba. Aztán egy kipusztult paradicsom mellől kihúztam. A belsejében lévő kiszáradt sár annyira bele volt ágyazódva, hogy alig bírtam kipiszkálni belőle. Tehát megállapíthatom, hogy ezen a talajon a tartósságán kívül más haszna nincs.

Leszedtem az első adag zöldborsót is, ennyi lett. Nem tudom milyen fajta, a legkorábbi, talán Lincoln. Nagyon finom, zsenge és édes.

A zöldborsók egyébként Kelvedon csodájától eltekintve szépek. Ezeket már két hét múlva valószínűleg fel is szedhetem.

A legutóbbi vetés még kicsike. Ez itt elől a sütőtök. Hátul meg a sok vadon kelt kapor nyújt árnyékot néhány paradicsomtőnek.

Egyébként ez a hétvége is szokásosan telt. Gyomlálás, kapálás, fűnyírás. Mivel a gyomláláshoz nem nagyon fűlött a fogam, meg a helyzet nem is volt rossz, elővettem a rotakapát és gyorsan felszántottam a sorok között. Ami gyom még délutánra sem kókadt le, azt kikapáltam. Na meg permetezni is kellett, mert az összes fa tetűben és egyéb kártevőben úszott. Az őszibarack tafrinájától 3 permetezéssel sem sikerült megszabadulni, de már rengeteg barack van rajta. 

A jövő héten valószínűleg a pénteket is lent töltöm, mert a munkahelyen fél napig áramszünet lesz. Most hogy ránéztem a naptárra, eszembe jutott, hogy lassan szedni kell a zöld diót is. A késői káposzta, kelkáposzta és karalábé palánták is itt nyűglődnek még az erkélykorláton. A héten kétszer is ki kellett őket menteni a vízből, akkora esők voltak, hogy mire hazajöttem, elmerültek benne. Most szépen sárgul az a kevés levelük.

3 féle retket vetettem még márciusban. Most szedtem fel a maradékot. Mindegyik gyorsan felmagzott, nem sok ehető volt benne, az egyik fajta csak magot termelt, meg sem tudtam kóstolni. Vetettem egy második kört, szépen ki is kelt, nem tudom, lesz-e belőle valami ebben az időjárásban.

A fejes salátából is tudtam 3 kicsi fejet felszedni. Na de nem olyan szép kemény fejek ám, mint a boltban, hanem csak olyan kis éppen-fejek. A jégsaláta még fejetlen.

A limabab úgy-ahogy kikelt, már megcsináltam az állványon az uborkahálót nekik, mert már nyújtogatják a kacsokat, az állvány másik oldalára uborka került, ott még nem csinálom meg a hálót, míg ki nem kel. Hát kb. ennyi fért egy hétvégébe.

Pünkösdi utólagos

Ebben az évben a Pünkösd előtti péntek volt az első szabadságos nap, amit kivettem. Na mi lett a vége? Munkahelyen mindenki meggárgyult, tüstént de izibe kellett minden olyasmit intézni, amit máshol normális emberek nem ünnepekre időzítenek. Hát így dolgozunk mi. Így aztán laptop is jött putriba. Aztán annyira megtetszett neki, hogy elfelejtett beugrani az autóba visszainduláskor. Szóval most jó nagy elmaradásban vagyok a siránkozással.

S hogy mivel is telt az a bizonyos 4 nap? Hát mi mással, mint dagonyázással. Persze résen voltam péntek reggel, amikor szakadó esőben megérkeztem. Azonnal megtéptem a bodzát, mert már kissé késésben voltam vele. A fű, vagyis gyom térdig ért, gereblyével kellett benne az autót megkeresni. Így aztán előkaptam a damilos fűnyírót, mert a tologatós ezt már nem vállalta be és amikor elállt az eső és egy kicsit felszáradt, azonnal rohantam fűnyírni. Na ez eltartott két napig.

A többi időben pedig a pocsolyába ültettem-vetettem, lesz ami lesz alapon.

Na ezek a satnyaságok mind mentek ki a sárba. Vetettem még uborkát is jónéhány fészekkel.

Előtte meg olvasgattam Piszke blogját oszt jól beijedtem, mert olyanokat írt, hogyaszongya egyszerűen túlsokeper. Ijedtemben vettem direkt eperhez való zselésítőt, mert a tavalyi eperlekváromban az egész darabok mind a felszínre úsztak. Hátha ezzel sikeresebb leszek. Na megérkezek putriba, eper meg ennyi:

A többi még így nézett ki:

Így aztán esőszünetben felvagdostam a paradicsomkarókat.

S ha már úgyis vagdostam, akkor előkaptam a láncfűrészt és elintéztem a kiszáradt szilvafát - majdnem. A törzse még nincs kivágva, mert azt előbb valamennyire ki kellett volna ásni.

Az őszibarackok is talpig tafrinában fogadtak:

Esőszünetben belevertem a sárba a paradicsomkarókat. Könnyen ment. Na ennek azért még lesznek következményei. 

Azért ilyen szépségeim is voltak:

A 4 fajta zöldborsó közül Kelvedon csodája nagyon gyéren kelt, a többi pedig nagyon szépen.

Persze vannak, akik már lenéznek, mind például a lestyán:

Szombaton délelőtt egyfolytában esett az eső, bánatomban ezt műveltem: bodzaszörp és mentás citromfűszörp.

Pár éve vetettem egy csomag Hajnalkát a ház előtti kerítés mellett. Akkora hatalmas bozót lett belőle telis-tele kék trombitákkal, hogy senki nem állta meg szó nélkül, aki elment a ház előtt. Amikor szeptember végén le akartam szedni, rám szóltak, hogy ne tegyem, mert még olyan szép. Mivel akkor még nem volt saját fényképezőgépem, így ez nem került megörökítésre. Most ismét vetettem egy csomaggal, nagyjából ki is kelt, remélem ez is hasonlóan szép lesz. Csak azt a kerítésről letépkedést, na azt tudnám felejteni. Azóta tropa a vállam.

Hát nagyjából ennyi történt a 4 napos ünnep alatt.

Megint elégedetlenkedek

a silány palánták miatt. Egyszerűen nem értem, hogy a március 8-án elvetett és ki is kelt (mert nem mindegyik tett így) palánták még mindig ilyen satnyák. Pedig amint lehetett, kitettem őket az ablakból a szabadba és tápoldatot is kapnak minden héten.

A ki nem keltek helyett március 21-én elvetettek pedig így néznek ki:

A padlizsánról már ne is beszéljünk. Az is március 8-ai:

Ezért nem érik be nekem sosem a padlizsán. Csak lefagy, vagy lerágják a krumplibogarak.

Tegnap elvetettem a késői karalábé, karfiol és káposzta magjait is. Ezek már egyből erkélylakók lettek. Találtam még kétféle bazsalikomot is, muris volt, ahogy megöntöztem, azonnal megduzzadtak és kékre változtak a magok:

A Lugas paradicsom is nagyon kicsi még. Bár az a tapasztalat, hogy gyorsan utoléri magát, ha kiültetem - és el nem fagy.

A Chocolate cherry sem túl nagy, de valahogy szebb palánták, mint a Lugas:

Ezeken kívül már csak néhány Marmande van, amik vállalhatatlanul satnyák, és még 1-2 Cherrola, ami visszamaradt a fejlődésben. Tartaléknak azért jó lesz, ha bármi történik a kiültetettekkel. Hát hiába, parasztasszonynak lenni időnként kihívás.

A munka ünnepe

nem éppen terveimnek megfelelően alakult. Na persze nem arra gondolok, hogy amint reggel 7-kor megérkeztem, rögtön neki kellett feküdnöm, mert különben állva elaludtam volna. Hanem már megint a kaporszakállúval gyűlt meg a bajom. A föld ki volt száradva, mint a tapló, azonnal beindítottam a szivattyút és mindent alaposan megöntöztem, persze nem slaggal, hanem először feltöltöttem a 200 l-es hordót, majd szépen kannával, óvatosan. Aztán eldugdostam a hagymát, elvetettem még egy adag zöldborsót, tököt és cukkinit. Aztán csúnya szavakkal illettem a tafrinát, ami teljesen ellepte az összes őszibarackfámat. Kénytelen voltam permetezni.

Mivel a szomszédaimat megint felverte a gyom, az ő és a gyomok felmenőit is felemlegettem és az árok szélét és a kerítés tövét legyomirtóztam. Mire ezzel végeztem, délután 4 óra lett és elkezdett esni az eső. Ez eltartott másnap délig. Tehát kerti munka szünetel, igaz, a fáskamrát némileg rendbe raktam, mert már gyalázat volt, ahogy kinézett. Szombaton aztán ebéd után kimerészkedtem. Nagyon csendes, csepergős eső volt, de szépen átnedvesítette a földet anélkül, hogy sár lett volna. Nagyon jó érzés volt beletúrni, amikor a paradicsom és sárgadinnye palántákat ültettem. Örömöm nem tartott sokáig, mert ekkor jött egy jó nagy zuhé és most már sár is lett. Persze én ebbe is kimerészkedtem, mert hát tv előtt dögleni és sznúker vb-t nézni itthon is lehetett volna. És a sárban csak egyszer estem seggre. Na persze ettől is úgy néztem ki, mint egy varacskos disznó.

Index topikból szerzett ötlettől vezérelve vettem néhány ültetőkarót, amely belül üreges, ezeket vertem le a paradicsomok mellé. Később ezekbe fogom a vizet tölteni, így a paradicsomok levele nem lesz vizes. Majd meglátjuk, hogy válik be.

Egy életem, egy halálom, a sárgadinnyéket is kiültettem, mert már eléggé megnyúltak. Ha fagy lesz, akkor az idén sem eszem saját sárgadinnyét.

Az első vetés borsó már elég szép, jó sűrű, már csak a támaszt kéne befejezni.

Az eper is szép, bár úgy látom, a tövek többsége már elvénült, jó lenne azt is újratelepíteni, de hát erre már tényleg nem jutott idő.

Kiültettem a kardvirágok gumóit is és Zalán is a helyére került. Vetettem még kétféle sütőtököt és néhány fészek csemege kukoricát is. S igen, neki is jutott feladat:

A szilvafa kivágásáig természetesen most sem jutottam el. Meg füvet is kellett volna nyírni, de arra sem volt már idő, merthogy anyák napja volt és menni kellett köszöntgetni. Mivel csak pünkösdre tervezem a következő túrát, lehet, hogy még egy nap szabit is ki kell vennem. Addigra biztosan nyakig ér majd a fű és a gyom is. Akkor szeretném kiültetni a többi palántát is, de ezek még mindig olyan kis ványadtak, hogy nem tudom, mi lesz a dologból. Na mindegy, ma hoztam virágföldet, aztán a hét végén majd átültetem őket nagyobb edényekbe és elvetem a késői káposzták és karfiol magjait. Azt hiszem, még némi bazsalikom mag is van itthon, azt is elintézem. Tervek, tervek, csak győzzem megvalósítani...