csak le kell hajolni érte. Nos én megtettem, így legalább tudom, mitől fáj a derekam. Az történt, hogy elmentem kicsit sétálni, felderíteni a környéket és az út (ami igazából csak dűlő, de így jobban hangzik) közepén hosszú métereken át elszórva hevert egy maréknyi régi 1 és 2 Ft-os érme. Sejtelmem sincs, hogy kerülhetett oda, hiszen a dűlőben alig van pár ház és mostanság nem láttam senkit a környéken. Szóval felszedtem, de mivel ezeknek már nincs értékük, végigrakosgattam a kerítésen. Kíváncsi vagyok, meddig maradnak ott.
Update: ma, két héttel később még mindig ott vannak.
Na, jol kidolgoztad magad, de jo lett a vegeredmeny. Nekunk is volt egyszer egy kis fahazunk az egyik kertunkben, tudom, milyen nehez kenyelmesse es kisse esztetikusabba tenni, de szerintem jol haladtal ahhoz kepest, hogy milyen "meglepetesek" vartak.Jajj, de szerettem en ott lenni a nehezsegek ellenere! Biztos te is nagyon fogod szeretni! Varom a koltozes utani kepeket. Jobbulast kivanok a megviselt vegtagjaidnak es jo egeszseget a tovabbi alkotashoz! Mert bizony, alkotas ez, letrehozni valami szepet, jot, a semmibol. Gratulalok, ugyes vagy!!! Olellek, Rozi :)
VálaszTörlésKöszi, most keresek költöztetőt, remélem hamarosan tudósíthatok róla.:-) Ami a faházat illeti, hát bizony furcsa, hogy dübörög minden léptem, recseg-ropog, hullámos a padló, de azért tetszik. Bizony egy segítő kéz jól jött volna, de majd legközelebb.:-) A végtagjaim már kiheverték, jöhet a következő megpróbáltatás.
Törlés